Holtomiglan-holtodiglan. Biztos, hogy menni fog?
Ki mered-e jelenteni esküdve hogy holtomiglan, holtodiglan? Én nem.
Nekem ehhez tudnom kellene milyen lesz a jövő. De igazából, nem pedig az ábrándokból!
Tudnom kellene milyen leszek, a vágyaim hova vezetnek, netalán tán megvilágosodom, akkor mi lesz.
Tudnom kellene, "Ő" milyen lesz?!
Hiszen nem vagyok az, aki 10 évvel ezelőtt voltam, sem az a gyerek, aki az oviban játszott, sem az aki tegnap itt volt a lakásban. Ő sem az már.
Tegyük fel, összejössz a nagy Ő-vel. pl.: élitek a hétköznapi életet, mire jön Pistike. Akiről nem is tudtál, hallottál, mégis az eszedet veszted. Lehet a nagy ő tökéletes, kedves, jó szerető, de ott van a Pistike.
Ez fordítva is lehet igaz.
Vagy ha az ember felismerésekre tesz szert, megváltozik a belső lénye, a világnézete, te meg keresed benne azt aki régen volt, mert az tetszett. Nézed ki lett belőle? Ha együtt változtok oké, de ha nem, akkor ott a vég.
Bármi lehet.
Akkor hogy tehetek esküt ma, hogy majd amíg élek, csak te és senki más, és jóban rosszban, mert most is tudom, ha alkoholista lesz és veri a gyerekeimet, akkor úgy meg verem, hogy nem tér észhez, és elhagyom, mert megvédem magam és a gyerekeimet? Na jó, ez már persze egy durva példa, de akár ez is megeshet.
Bennem is "csalódhat". Én is Benne.
Ti hogy vagytok ezzel?
Kineziológusom mondogatta, hogy ma már a régi minták nem érvényesek... új energiák jönnek, vannak.. és fő az, hogy önmegvalósítás... :) Nem pont így, de a lényege ez!
Semmi értelme önmagukat karóba húzni egy házassággal... mert addig jó egy kapcsolat is, ameddig mind a 2 fél jól érzi benne magát és arról nem is beszélve, amit mondtál, h jöhet a felismerés meg egy Pistike vagy egy Marika és akkor kész.. vége.
Másik, ami fontos, hogy ezekről könnyű beszélni, viszont, amikor benne van az egyén, akkor nehezebb, mert azért tökösnek kell lenni és odaállni a partnere elé megmondnai, h ez nekem már nem jó, vagy legyen vége, ezért és ezért.... A másiknak is tudni kell ezt fogadni, meg megérteni.... Viszont, ami nem jó, akkor azt nem kell erőltetni véteni magunk ellen.... :)
Igen én is így gondolom :)
Talán az egyik legnehezebb, hogy a másikat békében elengedem, ha már nem jó neki mellettem. Egyik félnek sem könnyű.
De szakítottak már velem smsben is. Mekkora poén ez ma? 120kg izom. Csak azt nem fogtam fel, hogy annyira szeret, hogy nem tudja a szemembe mondani. Sokáig nem hittem el neki. Azt hittem gerinctelen, nem láttam, rávetítettem az előző exem minden hibáját, Ő meg küzdött éveken át, és mikor rájött, nem tehet mást, elengedett. Mekkora hülye voltam??
A mai napig úgy beszél velem, már 7 éves lenne a gyerekünk (ennyi ideje szakítottunk).
Úgyhogy le a kalappal a pasik előtt is!
Ha nem leszel szerelmes,nem kell hunek lenned csak magadhoz!
Ha én is egy állandó változó valami vagyok, akkor tudok Hű maradni valaha is Önmagamhoz? Akár szerelmes vagyok, akár nem.
Mert ha hűnek kell lennem magamhoz, akkor bajban vagyok, melyik magamhoz? Aki 10 évesen fejbe vágta Pistikét a szemet-szemért törvényt követve? Vagy ahhoz aki az iskolapadban lázadt, mekkora hülyeség ez a fizika? Most meg imádok olvasni róla? Vagy ahhoz ami majd leszek, ha végre megvilágosodom?
Tudod a tó. Beledobsz 1 követ. hullámokat gerjeszt körös-körül. Holnap viszont újra sima a tükre. Ugyan az a tó? Vagy olyan mint a kő bedobása előtt? Vagy megváltozott?
Szerintem érted, mit akarok mondani, ugye?
Épp ma mondtam egy kedves ismerősömnek, hogy mi nekünk férfiaknak kicsit lassabb az érzelmi feldolgozó egység... :) Ti nők jobban meg vagytok áldva az érzelmekkel és azok kezelésével...
Még mindig van olyan, h vmiért ragaszkodom rég elmúlt dolgokhoz... :S szeretnék ezeken túl lenni már!
Na, szóval... ez olyan, hogy az elefánt nem felejet! :)
hát igen.. ezt elolvasva, eléggé elgondolkodtam és egy "piszka vasnak" elég jó ez a mondatod, h kifeszegessek egy-két dolgot! :)
Lényeg, h a házasság nem menő már, csak ezt sokan nem látják be és ragaszkodnak hozzá... :) Bár ha nem így lenne, akkor Csernus sem írt volna 2 könyvet erről.. :)
Amikor hangot adok ennek a házasság nem menő dolognak, olyan korökben, akik nem látják ezt át, akkkor jön az értelen vagy meg a nem nőtt be a fejed lágya nevű mondatok... :) Bólogatok meg mosolygok.. :) hát igen... :) Aztán meg majd 2-3-4 év és mennek szét! Óh, igen.. megérte! :)
Tudod, azt gondolom, hogy csak a felelőtlenség felé sodródsz.
Eleve nincs benned annyi bátorság, hogy felvállald az élet nehézségeit. Összehozol egy gyereket és lelépsz? Hát érdekel téged, hogy mi lesz a kissráccal? Okaj, fizeted majd a gyerektartást, de lesz neki attól apucija? Aki megtanítja bicajt szerelni, csajozni, meg arra, hogy létezik felelősség?
Hát persze! Beleszeretsz valakibe, meg kiszeretsz belőle, és továbbállsz.
Kösz, az ilyen pasiktól borsódzik a háta az embernek.
Ezek nem "új" energiák, és önmegvalósítani, azaz önmagadat , terveidet - ha azok jó tervek, házasságban is lehet. Sőt! Nézz meg egy kutatót, egy művészt, egy politikust! Mindegyik csak akkor sikeres, ha van mögötte - mellette egy házastárs. Nem egy átmenőforgalomba állított cicababa, vagy egy kigyúrt izomagyú pasi - hanem olyan - amilyen, meglehet, nem barbie, de TÁRS! Hogy miért pont házastárs? A csuda tudja, talán, mert egy házban, egy háztartásban közös örömben - közös bánatban élnek. Rengeteg gond van egy házasságban! Tény! - én sokéves házasságban élek, úgyhogy tudom. De van rengeteg öröm is, ami mindig dupla, ha van kivel megosztani. Ja! és nem leszel szingli, azaz kóbor magányos, elkeseredett, mert mindig lesznek MEGOLDANDÓ PROBLÉMÁK! A Házasság - KREATIVITÁS is! De mennyire!
Amiben igazad van:ne véts magad ellen - maradj csak egyedül, éretlenebb vagy, mint a vackor
üdv. Judit
Bocs, hogy Szabox nevében szólok hozzád, de itt szó sem volt felelőtlenségről, meg amiket írtál róla. Egyébként ez rám is érvényes lehet. Mivel én írtam a blogot, és osztom a véleményét, bár 31 éves nő vagyok. Mindenkinek a saját választása, hogyan éli meg az életét. ki így, ki úgy. Az hogy házasságban élsz, nagyszerű. Mi /legalábbis én jelen pillanatban/ magában a hűség eskü tételében nem hiszek. Ennyiről szólt csak a blog. Az, ha máshogy lát dolgokat, nem felelőtlenség, csak más vélemény.
Vagy az is felelőtlenség, mikor az egyik barátnőm úgy döntött, ha már nem találja meg az igazit, bevállal 1 csöppséget egyedül? A kérdés fordítva is adott.
És ha lehet:
NE ÍTÉLKEZZÜNK, főleg nem ismeretlenül.
Köszönöm, és további szép napot
Pályi Anita
Semmi gond.. :) Lényegében ua írtuk le.. :) Csak én nem írtam bele az ítélkezést, mert tegnap pont ezt kaptam meg tőled a reiki és nadi vs pénz témában.. :)
Köszönöm a véleményed... szóval éretlen vagyok még a nézőpontjaid szerint... és a felelőtlenség felé sodródok... és akkor leszek igazán felelős, ha belemegyek egy házasságba? Tudod, lehet már éettársi viszony is... És házasságon belül is el lehet úgy hanyagolni egy gyereket, hogy besza-behur mire felnő... és élettársi vagy baráti viszonyban is lehet gyereket felnevelni... És a gyerek választ leszületése előtt! Ha én egy alkoholista/drogos/k.ázós férj vagyok az mivel jobb egy értelmes, felnőtt(érzelmileg) egyedülálló szülőtől?
Meg kell találni az arany közép utat, mert szerintem a házasság maga se nem valami jó véglegt, meg ahogy mondtad a felelőtlen szingli sem jó véglet.... :)
És amióta kisebb korom óta rájöttem, hogy a házasság nem szent dolog, nem véd meg... és szembesültem azzal, h vannak válások is.. pláne most már tudom, h miért... akkor gyerekklnt azt kérdeztem magamtól, h ennek mi értelme? Rájöttem semmi.... Persze, aki házas milliónyi + 1 érvet fel tud sorolni, h milyen felelőtlen, aki nem úgy gondolkodik mint ő és a házasság, pedig milyen jó és kreativitás fejlesztő... Egy párkapcsolat nem az? pl?
Te úgy látod, én így... Véleményed szivesen meghallgatom, viszont vitához két ember kell és asszem én nem leszek vitapartner.. :)
Szép estét, kedves Judit! :)
Csak Istenért, az Ő Akarataként elfogadva a társamat,csak így mondható ki az Igen Örökre.
Ehhez annyira kell bíznunk Istenben- abban, h Ő a legjobbat akarja nekünk- h teljesen engedelmeskedve Neki, kérdések nélkül , szabad akarattal ráhagyatkozom Ő Akaratára.. Mi valóban nem tudjuk
nekünk mi a legjobb.. Azt sem tudjuk mit szeretne velünk az Úr megvalósítani a jövöben. Tehát nincs más választásunk, mint Őrá hagyatkozni. Ebben a fontos kérdésben leginkább. A házasság egy teljes megismerést rejt magában, tanulhatunk szeretni benne, mindíg a másik lelkének üdvösségét akarva. Megtanulhatunk szeretni feltétel nélkül, úgy mint Jézus elénk élte. Engedelmes szeretettel,
irgalmas szeretettel, mert Ő is így szeret minket, minden nap, minden pillanatban.
Emberi szempontok szerint, nincs ember akiért azt az áldozatot meghozhatjuk, h örökre Igent mondunk neki. Az , hogy lelkestül , testestül odaadjuk magunkat egy embernek csak Istenért lehet...