Félek élni vagy valami más?
Sziasztok,
Valahogy soha nem tudtam érvényesülni és igazán beilleszkedni a közösségekbe, a társadalomba, a világba és lassan börtönnek kezdtem érezni az életemet, ami lassan meggyőződéssé formálódót.
Így aztán életem felénél járva, elmagányosodva, túl pár keserű és vidám dolgon arra jöttem rá, hogy már félek.
Félek attól, hogy állástalan leszek (voltam már az), igaz, jelenleg ennek semmi jele. Ezért félek attól, hogy nem tudok megélni a jövőben.
Félek lakást venni, amit némi hitellel megtehetnék, félek lakásra elkölteni a megtakarításaim, hogy a szülőktől külön éljek. (bár a szüleim, nagyszüleim is jó darabig így éltek).
Félek megismerni nőket, párkapcsolatot létesíteni, mert félek, hogy nem felelünk meg egymásnak, vagy hogy elhagy (volt rá példa) és félek, hogy gyereket akar, félek gyereket vállalni, mert félek, hogy nem tudnám eltartani, felnevelni.
Félek feladni azt, ahogy most élek, félek változtatni, félek a jövőtől de félek, hogy a félelmeim miatt nem vár rám semmi jó.
Félek attól, hogy egyedül magányosan halok meg. Félek konfrontálódni, vitatkozni, így közömbösnek, gyengének mutatva magamat meghátrálok a kis belső világomba.
Nem érzem otthon magamat eben az életben, csak magányosan járok egy utat, amibe már nagyon belefáradtam.
Ezért inkább alszom, mert az olyan csendes, nyugodt és békés, senki és semmi nem háborgat és nincsenek elvárások, sem szabályok, csak a végtelen békesség. Jó lenne reggelente nem felébredni és az életet örökre feledni.
Üdv,
Azaki, avagy egy férfi sorai...már ha lelkizhet egy férfi.............
Már adtál meg címkéket. Saját címkéid:
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Lehet nem tanácsra vársz, de ajánlom pl. az alábbi hangoskönyvet, sokszor:
https://www.youtube.com/watch?v=F87pGPKCbgw
Éreztem én is hasonlóan, jó, hogy ezt már mind tudatosítottad....minden elmúlik, a jó is, a rossz is, hagyd, hogy a jó is eljöjjön hozzád :).
Ezek a gondolatok, sorok melyen megfogtak, mert en ugyan igy, ugynolyan melynek es igaznak erzem.. ez nem nemhez, korhoz, hanem egy allapothoz kotheto.. ilyenkor nincs sulya a jelennek, a multnak, vagy a jovonek, csak a most van, a most bizonyossaga!
Szeretnek kilepni ebbol a korbol, de mindig ugyanott talalom magamat, egyre kevesebb remennyel...
nem kell félned. gondolj bele, hogy azért mindenki megél valahogy...a másik, nem biztos ,hogy be kell illeszkedni bárhova is, pl. ha a te magasabb szintű értékrended miatt nem megy...a lakhatásról, nem biztos, hogy a város közepén kell élni, lehet pl a peremrészeken telket venni, és ott építkezni...nincs hitel, de fapadosabb környezet..valamit, valamiért..a fókuszálás törvénye értelmében fókuszálj a céljaidra, meg amit szertesz.. a gondolkodásmód kibővítéséhez ajánlom az alábbi könyvet: gazdag papa,szegény papa
Persze hogy lelkizhet egy férfi is, neki is ugyanannyi joga és oka van rá, mint bárki másnak!
Megértelek és csak azt tudom tanácsolni, amit önmagam is teszek akkor ha félek valamitől.
Először is nagyon lecsökkentetted a komfortzónádat ezért esik nehezedre az élet.
Mit lehet tenni? Minél gyakrabban kell kilépni a saját komfortzónád határain túlra, hogy újra legyen értelme és öröme az életednek.
Először apróbb lépésekkel kell elkezdeni, s egyre bővíteni a kört.
Ha nehezen bízol meg másokban, akkor először idegen emberekre kellene rámosolyogni, ráköszönni, megszólítani őket. Miért? Mert idegent, akit sose látsz többet, azt könnyebb valamivel.
Utána pedig szét kell választani, hogy ki az akikben megbízol és azokkal erősíteni a kapcsolatodat (jobban mint korábban). Ez első körben a saját nemedbeli, vagy a semleges embereket jelenti (túl idős, túl fiatal:)
Aztán még mit szoktam tenni, ha félek? Szembenézek a saját félelmemmel és idővel ki fog derülni, hogy nincsen mitől félnem.
A félelmeid tárgyai(személyei) nem az itt és mostban vannak, hanem a múltban és azt vetíted ki magad elé. Tehát ha megtanulsz a jelenben lenni, az itt és mosttal foglalkozni, akkor rájössz egy idő múlva, hogy a félelem nem igazán valós és nem jelen idejű.
Mert az az ember aki előttem áll az lehet akár szimpatikus, akár nem de ős is csak ember és ugyanúgy tele van félelemmel vagy egyéb rossz érzéssel mint én.
Ugyanez vonatkozik az élethelyzetekre is.
Én még a megérzéseimre is szoktam hagyatkozni, mert ha megtanulok az itt és mostban élni és az itt és mostra reagálni, akkor megérzem/ráérzek arra, ha valami rossz közelít és kikerülöm (hallgatok a megérzéseimre és másfele megyek, mást vagy másképp csinálom).
Persze ehhez ki kell építeni önmagunkban egy belső bizalmat, egy belső hitet, meg kell tanulni hallgatni a belső Bölcsre/Mesterre/Hangra (ki hogy nevezi:)
Elképzelhető, hogy a háttérben halálfélelem okozza ezt az élettől való félelmet, de ha erről lenne is szó, annak is az a megoldása, hogy csak annak nem kell tartania a haláltól, aki az életet megtanulta valóban, őszintén megélni.
Feldmár Andrásnak van egy jó filmje: Van-e élet a halál előtt? Szerintem a youtube-on is megvan, nézd meg, érdemes :)
https://www.youtube.com/watch?v=OXSFuFXWUW8