Elnéptelenedett az oldal
Nekem bizony így nem nagyon van kedvem ,,beszélgetni" ha nincs kivel,ha a hozzászólásom átmegy egyáltalán...na meg ha át is megy,és netalán-tán jön is rá valami reakció addigra már nincs is kedvem arról beszélgetni ami egy vagy két napja még érdekelt volna akkor amikor a hozzászólást írtam.
Szerintetek van-e összefüggés abban hogy amióta új fórumszabályzat van így elnéptelenedett az oldal?
- A hozzászóláshoz regisztráció és belépés szükséges
Kedves Aditi!
Köszönöm a nyitott megközelítésedet, elgondolkodtató kérdéseket vetettél fel, amelyeket most csak röviden válaszolok meg, később majd talán hosszabban is kitérhetünk némelyikre.
A terápiás fórumozás is jó valamire, ezért ajánlottam nekik másik felületet, ha maguktól nem találnának megfelelőt.
Viszont az önismeret módszeres átadását nem csak hasznosabbnak találom, hanem a saját utamhoz is közelebb állónak élem. Mint írtam, eddig nem azért hagytam a terápiás beszélgetést, mert egyetértettem vele, hanem mert bennem sem kristályosodott ki, hogy hogyan tovább.
Most, hogy már tisztábban érzem, tudom mi az utam, dolgom az önismerettel és ebben miként fog szerepet kapni a weboldal, így egyértelmű számomra, hogy abba nem fér már bele a régi stílus, váltani kell!
Ezzel a váltással egyes embereket elveszítünk és másokat meg megnyerünk, de nem ez a cél. Itt feladat van, amit teljesítenem kell, és ha eközben a saját barátaimat veszíteném el, akkor is megcsinálnám, mert ennek nagyobb a prioritása!
Nem sajnálom, akit elveszítek és azokhoz sem ragaszkodom, akik újak jönnek. Emberek jönnek mennek, annak megfelelően, mi a dolguk. Régen is voltak ilyen erőteljes változások az életemben, a munkámban, de mindig megérte, mert minőségibb lét, munka és tanítás jött utána.
Akik leszakadnak innen, azok majd találnak más helyet.
Akiknek meghal a tanítójuk, azok is találnak mást, aki tovább kísérti őket az úton, mert nem a tanítóért van a tanítvány, hanem a tanítvány szüli meg a tanítását és az azt közvetítő tanítót is.
Ez alapján úgy is lehet látni, hogy a weboldal változását Ti magatok szültétek meg, csak most még nehezetekre esik lenyelni a nagyobb méretű gombócot, azért öklendeztek. De a kezdeti nehézségek után sokak fel tudnak majd nőni az új szintre, akik meg nem, azok máshogyan élik tovább az életüket.
Felelősséget sosem éreztem tanítványok, vagy mások iránt, sokszor kifejtettem már mi a véleményem erről: Mindenki csak Önmagáért felelős, mégpedig 100%-ban!
Mindenki fejlődik, változik, ki akadozva lassan, ki áramolva, harmonikusan. Tudatossági szintjüktől, befogadó képességüktől függ, hogy milyen módszer hat rájuk jobban, miből képesek tanulni, fejlődni a lények. Az egyiket korlátozni, a másikat rugdosni kell, de van, akinek csak inspiráció kell, míg van, aki már önszántából fejlődik.
A gyomot kihuzigáljuk a földből, a bűnözőt börtönbe zárjuk, a babot nemesítjük, a birkát tereljük, a kutyát idomítjuk, a gyereket tanítjuk, a felnőtt önmagát tanítja, a szent már csak másokat.
Nem kell nekem, de másnak sem, mindegyik szintet egyszerre kezelni, nevelni, tanítani! Értékes az a munka is, aki börtönbe zár és az is, aki már a megvilágosodásra vezet rá. Mindenki tegye azt, ami az útja, amivel meg lett bízva, vagy amire a legjobb kvalitása van!
Nekem nem az a dolgom, hogy fél tucat ember kommunikációját terelgessem, felületet biztosítsak a veszekedős terápiájuknak vagy csevegésüknek.
Nekem a saját utamat kel járnom, és az ahhoz éppen kapcsolódó embereket megtalálnom, megtanítanom arra, amit tudok, amit nekik is tudniuk kell. Nem kell mindenkit megmentenem, megtanítanom, átsegítenem, átváltoztatnom. Akiket viszont kell, azokra 100%-osan kell koncentrálnom, mert belőlük "egy sem veszhet el, nem maradhat ki a tanításból!"
Ki van ez találva, minden meg van tervezve, csak becsülettel, tudatosan végig kell menni az úton és akkor minden a helyére kerül!
Az elején ágál az ember sorsa ellen, sokszor kényszernek, rossznak éli meg azt, de ahogy tudatosodik, meglátja a dolgok értelmét, az összefüggéseket, és felismeri, hogy ez a legjobb, mit megvalósíthat! Ez a cselekvésben önmegvalósítás útja.
Miközben teljesen értelek, mégsem tudok maradéktalanul bólintani (magamra). Azt hiszem ez most az én dilemmáimról (is) szól. (Abban az esetben "is", ha te is érdekesnek találtad a felvetéseket - úgy tűnik, igen).
Tenni, mindig azt, amit igaznak látunk, érzünk, akkor is, ha elengedéssel, szakításokkal jár, ha változásokkal, változtatásokkal. Igaz. Hűnek lenni önmagunkhoz. Igaz.
Mégis: ha csak ezt tartjuk igaznak, az nagyon könnyen átfordulhat az ego önző irányítás-vágyába: rendet termetek, ÉN teremtek rendet. :) megyünk ki t egy tank, és közben igazoljuk magunkat a spirituális felismerésünkkel.
Ugyanakkor sokszor csak akkor látjuk meg a valódi megoldást, ha már túlléptünk ezeken a tetteken, ez is igaz. Sőt, a dolgok könnyen csak akkor kerülhetnek a helyükre, mert egy közösségben nem csak nekünk kell mozdulni, hanem másoknak is. és amikor nemet mondunk valamire, elválasztunk, csak akkor kapnak észbe mások, akik eddig cipeltetették velünk a dolgaik. Mert nem akarták észrevenni, milyen hatással vannak másokra.....
Hol vannak a határok? Miért nem érzem teljességgel elfogadhatónak ezeket a megoldásokat? Mitől válnak azokká? (Sosem a felszín, a tett a lényeg.)
Tényleg jó lenne ezekről majd beszélni. Talán egy másik blogban, mert ez már nem szorosan kapcsolódik ide.
Kíváncsian várom, hogy alakulnak a dolgok, mind itt, mind az iskolában, mind a kapcsolataimban (ott is történnek ilyenek mostanában - sőt egy fél órája döbbentem rá, hogy magam is hoztam nemrégiben ilyen döntéseket...)
Jó éjt!
Namaszte
Tudod, hogy mit akarok, ezért nem történt semmi, így nem érzem szükségét, hogy bocsánatot kérjek, úgy is tudod, nem bántalak.
Megköszönöd? Mit? Történt valami? Hiszen nem történt SEMMI, ami most feljött, már eleve benned létezett. Csak most lett időszerű. Tehát erre sincs szükség. :)
Bizalmat? Hát az meg már régóta van, csak most mondod?? !!
LÁTjuk egymást mi már valamelyest. És ezt KÖSZÖNÖM Neked! ;)
a különbség szerintem a beszélgetős és a tanácsadó oldal között . Mint Szűz ,minden változtatásnál igen lehangoló tudok lenni, és most is kételyeim vannak .Szubjektíve nekem úgy tetszett az oldal ,ahogy volt, és egyszerűen nem érzékeltem a veszekedéseket marakodásként . Vagy átsiklottam fölötte az élet normális folyásába tartozónak tekintve , vagy fel sem tűnt.
Tanácsadó oldal szerintem alapvetően kétféle van :
1. ahol profi tanácsadók kizárólagosan saját maguk által üzemeltetik , és mindenki más csak tanácskérőként jelenhet meg rajta.
2. ahol bárki hozzászólhat , beletanácsolhat az adott ügybe .
A másodiknak szigorított változata , ahol a válaszolók megtapasztalt tudással kell ,hogy rendelkezzenek, de legalábbis ez tükröződjék a válaszukból , és fecsegés és jópofizás helyett jó profizás adja meg az oldal ragyogását . Azonban ennek a mérése elég szubjektív , és elvész a felvetett probléma szemléletének jó pár vonatkozása , az ,ami nem kellő komolyságú ( bár az élet sem az ), vagy ami csak elméleti tudáson alapul , noha néha ihlető és szemlélettágító lehet az is .Üdvözlettel : felacso
u . i . : Nem véletlen ,hogy felmerült Benned az ötlet , tehát meg kell próbálnod , noha én számomra az oldal hangulata eddig is megfelelő volt . Másrészt Te üzemelteted , így a jogod és lehetődésged is megvan hozzá .Sok sikert kívánok : felacso
Köszönöm!
Én a második verzió felé hajlok, hiszen ki mondhatná, hogy van annyira vér-profi önismeretből, hogy profi tanácsadónak titulálja magát?
Olykor eddig is így üzemelt az oldal: jöttek, kérdeztek, aki meg tudott valami okosat írni, az válaszolt.Ezt a működést szeretném következetesen felerősíteni és benne a saját önismereti rendszerem ajánlását előtérbe hozni, hiszen én ebben hiszek, ezt tartom a legjobbnak.De ez nem azt jelenti, hogy más típusú megoldásokat kitiltanék innen, sőt örülök neki, ha a kérdező több alternatívát is kap, aztán majd eldönti, hogy neki melyik jön be jobban!
Ez tetszett, ez lesz a mottónk:
"Fecsegés és jópofizás helyett, a jó profizás adja meg az oldal ragyogását!"
Csatlakozom az előttem szólókhoz. Én is már csak olvasgatni járok ide.
Noa
Korábban engem is zavart az oldalon egymás pocskondiázása, vagyis a tükörszemléletre való hivatkozással néhányan talán élvezetet találtunk egymás szembesítésében. De azt hiszem nem ezért hagytam el az oldalt. Egy idő után azt vettem észre, hogy sok időt vesztegetek itt el, ahelyett, hogy magamon dolgoznék, afféle függővé váltam. Persze nem mondom, hogy nem volt ennek is előnye, mert átsegített dolgokon. Szerintem szükségszerű része az önismereti fejlődésnek, hogy először információt gyűjtünk be, megvitatjuk a problémáinkat különböző fórumokon, de aztán többünk számára eljön az idő, amikor már a tanultak hatására okafogyottá válik, hogy napi rendszerességgel visszajárjunk egy oldalra, fontosabb lesz az önmagunkra fordított érdemi idő.
Azt hiszem mindannyian sokat köszönhetünk az oldalnak, mindenképpen megismertet és alapot ad egy új, egészségesebb, hasznosabb életszemléletnek. Az új látogatók idetalálását talán fel kéne turbózni valahogyan, én az ismerőseimnek szoktam is ajánlani az oldalt. De persze nem egyszerű, mert emlékszem még milyen nehéz volt és még most is nehéz szembesülni a saját gyarlóságainkkal.
Régóta nem jártam az oldalon,most értesültem a változásokról,ahogy olvastam a hozzászólásokat.
Egy megjegyzést tennék a többek által emlegetett "tükörszemlélethez".
Ez a módszer szerintem akkor működik eredményesen, ha a "tükör" maga "jó minőségű", nem torzít, ha tényleg azt tükrőzi, amit kell.
Ellemkező esetben nagyon könnyen a "más szemében a szálkát is..., a magáéban a gerendát sem..."esete állhat elő.
minőségű tükröt kap ki magának . Üdvözlettel : felacso
U . i . : Néha sajnálom a tükrömet , hogy nem sötétülhet el , amikor belenézek .
Szó nincs büntetésről!
Egyszerűen a régi tapasztalatok alapján most más rend-szer van. Magyarázhatjátok erre meg arra, hogy a weboldalnak szerintetek mi lenne a jobb, és nem kellene így büntetni, stb.
Még messze nem látom az írásaitokban azt a változást, hogy ismét tudnék bízni bennetek, hogy magatoktól is betartanátok a Fórumszabályokat. Úgyhogy egy darabig még ezt kell elfogadnotok, mert nem változtatok rajta.
Azt csináljátok, amit a gyermekeim, akiket ha megszorítás ér, keresik a kibúvót, próbálnak rávenni, hogy visszavonjam, ahelyett, hogy magukba szállnának és átgondolnák, mi vezetett ide!
Persze a gyerekektől nem várom, hogy képesek legyenek ilyet átgondolni és objektíven megvizsgálni a folyamatot, aminek a végén most vesztesnek érzik magukat. De tőletek azért remélem, hogy képesek lesztek rá!
Egy büntetésnek, megszorításnak, megrovásnak mindig van egy tanító szándéka. Amíg azt nem érti meg a megszorított ember és nem tanul belőle, addig nem is tud kiszabadulni alóla!
Például, ha a rendőr megbüntet, mert gyorsabban hajtottál a megengedettnél, akkor nem a rendőr a hülye, hanem Te, mert nem érted a sebességkorlátozás ésszerűségét és nem vagy hajlandó betartani a korábban általad is elfogadott szabályokat. Amíg nem adod fel a magad öntörvényűségét és nem látod be, hogy van értelme a szabályok betartásának, sőt azok a Te érdekeidet is védik, addig újra meg újra kivívod a büntetést, a korlátozást!
Ki az, aki nem érti ezt?
, hogy elriasztottam valamivel a többieket . Főleg amikor múltkor észrevettem , hogy vagy egy napig az én hozzászólásom árválkodott ,mint utolsólag megtett .Üdvözletel : felacso
u . i . : Arra is gondoltam ,hogy mindenki hirtelen megvilágosodott , vagy átment az ötödikbe , és így u.Erika sorozatos témafelvetései is emiatt a semmibe hullanak .
De jó! Valami izgi, végre... :) !! Köszi, Erika, h felvetetted a kérdést!
Nem a vitára gondolok, hanem a kérdés tartalmára (bár egy jó vita is lehet izgi.)
Engem kifejezetten leállított ez a dolog, bár észre sem vettem. (Ez általában így van velem mostanában.) Bár először méltatlankodtam kicsit magamban, hogy mi az, h nem látom azonnal az írásaim (úgy szoktam még egyszer átolvasni - Bak vagyok :), de hamar megszoktam, és valahogy elfogadtam, kritika nélkül ezt a dolgot. Aztán, ahogy elfogadtam, mégis találtam vhogy egy két témát, amihez inspiráltnak éreztem magam írni....
Ha már elővesszük az egót, személyesen én is azt érzem, h bontja a kapcsolatok intenzitását, és valahogy sokkal kevesebb olyan írás, téma adódik, amihez kedve lenne az embernek hozzászólni. Rombolja az inspirációt, amit én is veszélyesnek érzek, anélkül, hogy kritizálni akarnám, mert nem tudom, hogyan lehetne jobban megoldani ezt a dolgot.
A rendőrös példához annyit szeretnék hozzátenni (Sanyié), hogy valóban, a törvényszegést be kell vállalni, de a törvény lehet rossz is. (persze akkor is be kell vállalni , csak ez esetben mellénk állhat az Élet.:) Ebben az esetben inkább az a kérdés szerintem: jól szolgálja e ez a változtatás azt a célt, ami miatt született, és jól szolgálja e hosszú távon az oldalt is, továbbra is? (Vagyis nem önti e ki a gyereket a fürdővízzel.)
Én nem látom át. (nem is dolgom, szerintem.)
Mindenesetre az élmény lényegesen silányabb így, sajnos. (persze én sem vágyom a közelmúltbéli általános hangulatra) Bocsánat, hogy javaslat nélkül kritizálok. (nem valami építő, de most ennyi telik.)
Én egyébként úgy tudtam be, hogy biztos nem kell annyit írni, beszélni, meg gondolkodni ,már. :)))))
Miközben állatira kíváncsi vagyok rátok. :)
És bár azt gondolom, hogy a személyes életemben történt változások nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy kevesebbet vagyok jelen az oldalon, sok mindennel egyetértek az előttem szólókkal.
Meg egy kicsit olyan bután vagy topán fest ez az egész. Olyan rezsim-szagú... Elküldöm: nem jelenik meg... hova lett? :) Olyan nem-természetes... Kicsit a dedóban érezni magát az embernek :) (Persze az ovisok az okai, én tudom....)
Mégis... fura...
Attól még szorítok neked Sanyi, hogy jobb irányba terelődjön minden, sikeresnek bizonyuljon végül a taktikád, és virágozzon ki ismét az oldal!! :) Jólesik a fénye! :)
Namaszte
U:I: Büszke vagyok rá, h stréber lettem :) Akkor most én is kivételezett vagyok?? :)
Erika nagyon jól rátapintottál megint a lényegre, úgy érzem:)
Én is elszoktam az utóbbi időkben az olvasástól, mert nem volt mit olvasni, nem volt mihez hozzászólni, illetve az általam indítottakhoz sem igen szóltak hozzá mások.
Örülök annak, hogy most ez megváltozott!
Tanácsadó oldal! Nekem tetszik! Mégpedig azért mert sokszor szükségem lehet a tanácsotokra.
S olyan is meglehet, hogy azt hiszem, hogy valamiféle tanácsot adok, mert valamit éppen működőképesen csinálok, ami beválik az életemben, aztán amint leírom, akkor a válaszok alapján kiderül, hogy éppenhogy én kapok olyan tanácsot, ami alapján nem csak működőképesen lehet csinálni az adott dolgot, hanem még élettel és szeretettel megtölteni is. Mert már ilyen is előfordult nemegyszer velem ezeken az oldalakon.
Szóval én azt mondanám, hogy ne zárkózzunk el - vélt vagy valósnak megélt érzékenység miatt - az új lehetőségektől, mert az a réginek a folytatása, csak észre kell vennünk a benne rejlő lehetőségeket (és nem a saját sebeinket nyalogatva az általunk emelt falak mögé vonulni)
Miért írom ezeket? Mert rajtunk áll, hogy ez az oldal hogyan működik tovább és lesz-e miért idelátogatnunk!
Amit leírunk - még ha nem is elég pörgősen folyik a társalgás - annak nem csak most kell helytállónak lennie, hanem órák múlva is. Maximum a mi belső világunk már áthangolódott valami másra és arról a témáról már nem is igazán van kedvünk beszélni/írni, de ennek is van egyfajta tanulsága... (számomra az, hogy az érzelmeimet, indulataimat jobban megdolgozta a téma, mint az indokolt volt a maga idejében. S ebből is lehet tanulni, önmagunkról, önmagunknak... szerintem)
Miért érzem ezt igaznak? Azért mert sokat írunk mi ezeken az oldalakon a megvilágosodásról, a Felsőbb Énről. S ezek azok a konkrétumok, amikor már nem csak írunk róla, hanem a gyakorlatban is alkalmazzuk a Felsőbb Én erőit, mert nála hosszú távon helytálló dolgok léteznek és nem óráról órára, vagy napról napra változók.
Az írásom pedig nem személy(ek) elleni felszólamlás akar lenni, hanem ösztönzés önmagunktól önmagunknak, hogy egy sokkal távolabbi és más perspektívából is ráláthassunk a dolgokra. Mert képesek és készek vagyunk rá, csak meg kell látnunk az új idők új jeleit, a lehetőségeket a változásra/változtatásra.