Valóban sok a 10-15 év!

Viszont nekem ennyi idő alatt sikerült csak változtatnom.
Nos lehetséges, hogy a mai idők jobban segítenek a változásokban és még az is lehet, hogy nagyobb bátorsággal nekem is hamarabb ment volna. Ezt nem tudnám ma már megmondani.

Az viszont igaz, hogy nem is a változtatáshoz kellett ilyen sok idő, hanem annak a felismerésére, tisztázására, hogy rádöbbenjek mit is akarok én valójában és mikor hallgatok úgy a másikra/másokra, hogy észre sem veszem, hogy az ő "szekerét" tolom, az ő elképzeléseinek, elvárásainak akarok megfelelni (félretolva önmagamat).

Aztán az is meglehet, hogy a fentieken kívül még nekem azért is tartott ez ilyen sokáig, mert a mi családi vonalunkon nagyon sok mindenben a nők teljesen alárendelődnek a mások akaratának, kívánságainak, s nekem egy teljes generációs minta feloldásával - több részletben és apró lépésekben - lehetett csak bármiféle változtatást véghezvinni.

Az ellenállás a lázadás oka egyértelműen a gyerekkorban keresendő. Nem a helyzetek, emberek ellen lesz elutasító nagy részünk, hanem a szeretetlenséget próbálja magától távol tartani.
Mert minden gyermek ártatlanul érkezik a világra, nem ismer mást csak a szeretetet.
A szülő felelősége lenne, hogy megőrizze azt amit Istentől kapott, de mivel már az ő szülei sem tudták a gyermekükben ezt megtartani, ezért ne is várjuk tőlük, hogy nekik ez sikerülhetett volna.
Visszatérni abba az eredeti "szeretet" állapotba csak úgy lehet, ha újjászületünk. Nem egy másik életbe, hanem ebbe amit kaptunk.