Ízing Klára tollából került ki a következő történet, (Nők Lapja 2012.46.szám) amelynek most csak a rövidített változatát olvashatjátok, nem véletlenül. A történet a következő:

Margit egyik bátyja, Miklós szerencsejátékosként hatalmas adósságot halmozott fel, és miután nem tudott fizetni, késsel elvágta a torkát annak, akinek tartozott. Még aznap éjjel Budapestre szökött, és a háború miatt soha többet nem hallottak felőle.

2013 Nagyon sok embert foglalkoztat mit is keres a földön, a karmájáról és a a karmaoldás folyamatáról és arról hogy ez mögött mi is van valójában. .Rengeteg tapasztalatot gyűjtöttem az elmúlt 10 évben és nagyon sok különleges technikát sajátítottam el .Talán rögtön azzal kezdeném, hogy maga az oldás nem törlést jelent, hanem az energiák átrendeződését!!!Ez nagyon fontos hiszen ahhoz ,hogy valóban önmagad legyél nem törölni hanem integrálni kell az információkat,megérteni és elfogadni azokat…..megkeresni az OKOT MIÉRT VAGY ITT ÉS ARRA AZ ÚTRA LÉPNI.

Katival leveleztem egy mostani betegségem lehetséges okáról, és megbeszéltünk, hogy a fórumon válaszolja meg a legutolsó kérdésemet, mert szerintem ez egy mindenkiben felmerülő, tehát közérdekű kérdés.
Nagyjából az alábbi beszélgetést folytattuk le eddig:
K: Ez a mostani nem a fő sérülés, hanem egy régire való rásérülés.
P: Akkor hogy a búbánatban van, hogy nem AKKOR volt betegségem, hanem most?
K: azért, mert a lelked akkor nem várta el, hogy kezelni tudd, hogy tanulj belőle
most jött el az idő, most értél be rá
P: Ahá! Tehát ha betegek vagyunk, az jó jel!:)

Úgy látom, itt nálatok lehet kérdezni is. Én is szeretnék valamire választ kapni. Elég gyakran járunk alkalmasságira, és a pulzusom mindig magas. De csak az. Elkezdtem magamnak méregetni, és kiderült, ez állandóan így van. Nem fáj, nem okoz semmit, csak úgy van. Régen sportoltam, most komoly fizikai munkát végzek. Egyébként életvidám ember vagyok, szerintem minden rendben van körülöttem. Tudja valaki, hogy ez mégis mitől lehet? Köszi: Tomi

Önismeret alkalmas önmagunk megismerésére, blokkok oldására.
A homeopátia szintén alkalmat nyújt önmagunk megismerésére /önmegfigyelés/.
A kérdésem az lenne a homeopátiát nézegetve, hogy egy homeopátiás kezelés éveken át tart élethelyzettől függően? Akárcsak az önismeret is életre szóló?
A kettő kiegészítheti egymást komolyabb betegségek esetén?
Vagy ha jön egy élethelyzet önismeretileg ugyanúgy magunkba nézhetünk, nem szükséges homeopátia? Bekavarodtam kicsit ebbe a dologba.
Vagy egyszerűen minden csak egy szelete az egésznek, és segítik egymást.

Nálam is elakadt a pénz áramlása.
A munkavégzés, amiről írok, a részemről nem volt hivatalos, de olyan tevékenység, amihez jól értek, jól végzem és ami munkahelyen jól is éreztem magamat, mert az ott dolgozó közvetlen kollégával nagyon jó barátok lettünk. (a baráti hangulat, a baráti kiváló és hatékony együtt működés a munkát még szebbé varázsolta)
Ebben a munkakörben, megszakításokkal, (szezonálisan), már sokadik éve tevékenykedem, és csak reméltem, hogy egy nap hivatalosan is alkalmaznak, folyamatosan és nem csak időszakosan.