A szkítákkal egyidőben tűnnek fel a történelem színpadán Árész hadisten lányai a harcos nők. „Az amazónokra a szküthák az oiorpata szót használják, ami hellén nyelven férfiölőt jelent…” Hérodotosz szerint az amazonok: „lovon vadásznak a férjükkel, vagy akár a férjük nélkül is, részt vesznek a háborúkban, és ugyanolyan ruhában járnak akár a férfiak.” Az előadás a szkíta kor harcos nőit – fegyvermellékletes női temetkezéseit – mutatja be az írott források és a régészeti leletek segítségével.
A szkítákat rendkívül harcias és legyőzhetetlen népnek tartották. A kortársak szerint: „…nemcsak Európának, de Ázsiának sincs olyan népe, amely hasonlítható lenne hozzájuk; és önmagában egyetlen nép sem képes szembeszállni velük…” Az előadás a szkíta történelem fontosabb hadtörténeti eseményeit, valamint a harcosok fegyverzetét mutatja be az írott források és a régészeti leletek segítségével.
A Kárpát-medencében a Kr.e. 7. században jelenik meg egy új, keleti eredetű lovasnomádnép, a szkíták. A sztyeppei fegyverzet, lószerszámzat elterjesztése mellett nekik köszönhetjük többek között a vas, és a lábbal hajtott gyorskorong használatát is. Az előadás a Kárpát-medence szkíta korát mutatja be az írott források és a régészeti leletek segítségével.
VILÁGUNK, ÉS JÉZUS ÉLETÉNEK FERDÍTÉSEK NÉLKÜLI BEMUTATÁSA!
Egyházi körökben jobban szeretnék, ha nem is létezne,
vagy ha már létezik, legalább hamisítványnak
lehetnek tulajdonítani. Jelentőségük
a Holt-tengeri tekercsekéhez
mérhető. 1945-ben
talált rájuk egy
helybéli
paraszt több mint egy tucat kódexre, aranyozott barna
bőrbe kötve, a felső-Egyiptomi Nag Hammadi
közelében . A kopt nyelvű szövegek
Jézus koráig vezetnek vissza.
Közöttük találhatók
ősi evangéliumok
is, ezekből
gyökeresen más Krisztus-kép tárul elénk: Jézus, mint
Egy nép, akik évezreden át uraltak két kontinensnyi területet.
Egy birodalom, akik ellen a kínaiak védekezésül emelték a Nagy Falat.
Egy kultúra, ahol már 2500 éve ingben és nadrágban jártak.
Egy művészet, melynek alkotásait máig csodálja a világ.
Egy feltaláló nép, akiknek a szőnyegtől a kengyelen át az íjig és a fokosig oly sok mindent köszönhetünk.
Egy haderő, amelytől Egyiptom, India, Kína és Róma is rettegett.
Egy társadalom, ahol a férfi és a nő egyenrangú és egyenértékű volt.
Egy történet melynek nyomait ma is fellelni az Altáj hegységtől hazánkig.
Vajon elegendő bizonyítékunk van már ahhoz, hogy egy alternatív történelemkönyvet írjunk?
Miért és hogyan akadályozza meg a tekintélyelvűség a valóság megismerését?
Jobb lenne talán, ha a régmúlt nagy titkait nem bolygatnánk?
Az előadó leellenőrizhető források bemutatásával sorra veszi mindazon bizonyítékokat, amelyek elegendőek lennének már a paradigmaváltáshoz. Az, hogy ez a változás még nem történt meg a bizonyítékok hézagossága okozza, vagy maga a változásra képtelen emberiség?
Az előadás a magyar krónikák, legendák, az ókori szerzők írásai, feljegyzései és a nép emlékezete, a népmesék, népdalok alapján tárja fel a régi magyarok hitét, továbbá a táltosaiknak az emberek és az Atyaisten közti közvetítő szerepét.
Az ékiratok alapján kiderül, hogy a táltos elnevezés jelentése „BÖLCS ÚR”.
Az „Álmos fejdelem” népének nemcsak a hadura, hanem legfőbb táltosa is volt. Az édesanyja, Emese álombeli látomása, hogy „méhéből folyam ered” és „ágyékából dicső királyok származnak” összecseng az Álmos névnek ékiratos pecséthengeren megmaradt „bőséges víz hozta” jelentésével.
