- előadás a párkapcsolati elengedésről, vagy visszaszerzésről.
Nehéz az elengedés, sőt szinte lehetetlen, amikor egy jó párkapcsolatot kell elengednünk. Még mindig kötődünk, szerelmesek vagyunk, éjjel-nappal vágyódunk, emlékezünk... Legszívesebben visszaszereznénk, de közben mindenki azt mondja: engedd el, felejtsd el! Most akkor mit csináljak? Küzdjek még érte, vagy elengedjem? És mégis hogyan??
Először is, ebben az elvakult-szerelmes kiborult-elkeseredett állapotodban kellene egy kicsike csend, hogy tudjál
Önismereti utunkon rendkívül fontos, hogy mindig őszinték legyünk magunkkal szemben. De vajon a külvilág felé is mindig őszintének kell lennünk? Mindenkor vállaljuk és mondjuk ki az igazságot, még akkor is, ha ezzel hatalmas fájdalmat okozunk szeretteinknek? Hogyan vállalhatjuk ennek felelősségét és ki viselje a lelki terhet?
Ugyanis amikor kimondunk egy igazságot (vélt igazságot), akkor annak feldolgozási terhét is átadtuk a másik embernek. Mit kezd vele? Tud vele mit kezdeni? Fel van készülve a teher vállalására? Képes feldolgozni a vele járó fájdalmakat? ...és ha nem, az mennyire a mi felelősségünk?
Lehet-e úgy őszintének és tisztának maradni az úton, hogy ezzel a legkevesebb kárt okozzuk a környezetünkben?
Amióta létezik párkapcsolat, azóta létezik a hűtlenség, megcsalás is. Próbálunk hűségesek lenni a partnerünkhöz, ígéretünkhöz, önmagunkhoz, de ez csak keveseknek sikerül.
Vajon mi viszi rá a párkapcsolatban élőket, hogy megcsalják azt, akit addig szerettek? Azért teszik ezt, mert már nem szeretik? Nem tisztelik? Önzőek és érzéketlenek? Miért bántják meg életük társát, szemük fényét?
Beszélnünk kell a megcsaltakról is. Ők mivel "érdemlik" ki ezt a sorsot? Mit csináltak rosszul, hol hibáztak a kapcsolatban, amiért így kell vezekelniük?
Vádak és önvádak halmazával fogunk találkozni, de rendet teszünk köztük tudatossággal, ember ismerettel, önismerettel! Ugye emlékeztek még rá: "Ismerd meg Önmagad és megismered az egész világot!"
