Jobb agyféltekés rajzolás

Lehetőségeink korlátlanabbak, mint valaha is álmodni mertük volna. Az, hogy valaki kreatív, tehetséges, leginkább születési előjog, szerencse kérdése - gondolják legtöbben. Pedig megvan a lehetőség arra, hogy előcsaljuk, kibontakoztassuk a bennünk elbújt művészt.
Csöppnyi gyermekként még alkottunk, ha nem is "szabályosan", esetleg pelenkánk tartalmát szétkenve a falon. Minden mozzanata a világnak egy lenyűgöző, elbűvölő műalkotásként elevenedett meg bennünk. Aztán szembesültünk azzal, hogy megakadályozták, nem értékelték, kritizálták a "művészetünket". Így mi is egyre kevesebbre becsültük magunkat és alkotásainkat. Aztán azon szerencséseket, akik megúszták ezt a folyamatot és alkotnak, valami különleges, egyedi lényként kezeljük, megerősítve az önkételyt, hogy mi nem lehetünk ilyenek. A lehetőség azonban mindig megmarad, hogy újra felfedezzük, kifejezzük azt, amit még magunk elől is elrejtettünk idáig.
Az önkételyt még az is fokozza, hogy sajnos oktatásunk során nem a legegyszerűbb magyarázatokat, és botlásainkhoz, próbálkozásainkhoz nem türelmes odafigyelést kaptunk, hanem poroszos, teljesítményre törekvő hozzáállást.

Cikk a jobbagyféltekés rajzolásról:
http://angyalsziv.hu/Cikkek/KeP-es-vagy-ra----A-jobbagyfeltekes-rajzolasrol