Hitel, tartozás feloldása - tréning | Önmegvalósítás.hu

Hitel, tartozás feloldása - tréning

2013. szep. 15. 09:00
2013. szep. 15. 16:30
Kezdődik: 2013. szep. 15. vasárnap 09:00
Budapest, workshop, Huszti Sándor

Még mindig sok család és egyén szenved amiatt, hogy ki tudják fizetni a devizahiteles tartozásukat. Felvették az építkezésre, autó vásárlásra, vagy egy vállalkozás beindítására a több millió forintot, most pedig irreálisan magas kamatot kell hónapról hónapra befizetniük a banknak.
Lehet sajnálni Őket, együtt érezni velük és tüntetni mellettük, ha igazságtalannak tartjuk a történteket.
Hibáztatni is lehet őket amiatt, hogy miért nem gondolták át jobban a hitelfelvételt?!
Azonban a legtudatosabban akkor járunk el, ha önismereti szempontból vizsgáljuk meg a helyzetet!

Egy önismereti útját járó - szintén devizahiteles - barátommal erről beszélgettünk és arra jutottunk, hogy ha feltesszük a megfelelő önismereti kérdéseket, akkor a válaszokból megtalálhatjuk a megoldás felé vezető utat:

  • Miért kerül valaki abba a helyzetbe, hogy egy kölcsön felvétele után ilyen aránytalanul magas kamatot kell fizetnie?
  • Milyen lelki tanítás állhat emögött? Mire tanítja Őt ez a helyzet?
  • Hogyan lehetne ezt úgy tudatosítani, hogy a kárvallottak mielőbb kikerülhessenek szerencsétlen helyzetükből?
  • Milyen lelki gyakorlatok segíthetnek a teher feloldásában?

A téma átbeszélése során több út és gyakorlatsor is kirajzolódott , amelyekkel fel lehet dolgozni, tudatosítani a hitel-teher mögötti mélyebb lelki okokat.

Az analógia törvénye szerint, ha egy külső problémának megtaláljuk a belső megfelelőjét és azt megoldjuk magunkban, akkor a külső megnyilvánulás is elmúlik. Vagyis, ha a hitel-teher lelki okait feldolgozzuk, akkor a külső teher is feloldódik, elmúlik.

Ha érdekel ez a megközelítés, és szeretnéd megtanulni azokat a meditációs gyakorlatokat, amelyekkel feloldhatod a devizahiteled, vagy egyéb földi-lelki tartozásod mögöttes okait, akkor alább jelentkezhetsz a szeptemberi egy napos tréningre.

A tréning Budapesten lesz, de az is megvásárolhatja később a hanganyagot, aki nem tud a programra eljönni. 
A program ára 6000 Ft.

Várlak szeretettel!

Előadó: Huszti Sándor

Helyszín:
Budapest, Havas u. 2.
II. em. 12. (10-es csengő)
Térkép

Kezdődik:
2013. szep. 15. vasárnap 09:00

Vége:
2013. szep. 15. vasárnap 16:30

Helyszín:

Havas u. 2. II. em. 12. (10-es csengő)
Budapest

A jelentkezés lezárva.

Beküldte: | 2013. aug. 09. péntek - 21:36

Hozzászólások

53 hozzászólás
ez drága!
2013. augusztus 10. szombat, 21:54 | Látogató

Én is hitel károsult vagyok! Sokat gondolkodom azon, hogy mit tanulhatnék ebből az egészből, ha már ilyet marha voltam. Azt viszont nem tartom jó dolognak, hogy hat ezer Ft-ba kerül olyan emberek lelki segítése, akik amúgy is bokáig vannak a sz**ban, de fejjel lefelé!! Nekünk pl. 6 ezer Ft három napi kajapénz, hármunknak!

Két módon juthatsz javakhoz
2013. augusztus 12. hétfő, 5:13 | Panka2011   Előzmény

Az egyik, hogy kifizeted piaci áron. A másik, hogy utánajársz (munkát fektetsz be) - ld. lent, amit Aditinek írtam autóvásárlás kapcsán!

Rengeteg olcsóbb és még olcsóbb és ingyenes terápia is van, és bemehetsz a könyvtárba önismereti, életvezetési könyveket olvasni, ezeket megveheted 1Ft-ért a Vaterán, ingyen elvihető apróhirdetésekben, 100 Ft-ért antikváriumokban is lehet kincsekre bukkanni, és a neten videókat láthatsz, és fórumokat olvashatsz Téged érintő lelki témákban stb., stb.
Nem kell egy személyhez és egy bizonyos módszerhez ragaszkodni. Ha most nem tudod kifizetni Sanyit, keress mást!
És írd alá az alapjovedelem.hu oldalt!:)
És menj el a Nemzetgyűlésre!:)

MICSOA
2013. augusztus 10. szombat, 23:16 | Látogató

Miután egyre több mindenki számára tisztázódik, hogy a devizahitel bevezetése Magyarországra bűncselekmény, szándékos és előre megfontolt kifosztása a magyaroknak a legtöbb, amit tehet a becsapott és félrevezetett devizaadós, hogy beperli a bankot kérve a szerződés semmissé nyilvánítását.
Izléstelennek tartom, hogy ebből is pénzt akarjon bárki is "kicsalni" az amúgy is szerencsétlen, kisemmizett emberektől önismeret címszó alatt. Kedves Sanyi! Inkább transzlégzést szervezzél, azzal többet segítesz az önismeretre vágyóknak!

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Számítottam a felhördülésekre, ugyanez ment a Pénztudatosság
2013. augusztus 11. vasárnap, 1:26 | Huszti Sándor -...   Előzmény

Számítottam a felhördülésekre, ugyanez ment a Pénztudatosság tanfolyamom kapcsán is. Ennyi erővel az öngyógyítás és a spirituális fejlődés programokat is ingyen tarthatnám, aztán pedig az önismeretért és a párkapcsolat oktatásért se kérjek pénzt, mert mindig vannak olyanok, akiknek nincs rá pénzük.
Számomra ez a program sem más, mint a többi: dolgozok és ezért pénzt kapok. Vannak költségeim, meg kell élnem nekem is, plusz eltartok 3 gyermeket. Nem élek jobban, mint a magyar átlag.
Talán az orvos ingyen műt, vagy az ügyvéd a szabad idejében dolgozik?
Könyörgöm, ne kelljen már ezt mindig elmagyaráznom!!

Aki kicsalásnak, becsapásnak érzi, vagy az önismeret köntöse mögé bújtatott átverésnek, az Isten ments, hogy eljöjjön!
A programjaimmal, tanításaimmal többnyire elégedettek, sőt rendkívül hálásak a résztvevők, mert sok életproblémájukat meg tudják oldani általuk.

Egyébként a hitelesek egyik gyakori lelki oka, hogy nem vállalják a felelősséget, nem vállalják a terheket. Pedig kellene! Nekik kellene igazán!
Ezzel is fogunk foglalkozni a programon.

A transzlégzés speciel erre a problémára nem való - annyira -, itt ugyanis célzottan a lelki okokra végzünk tudatosítást, míg a transzlégzésnél egyáltalán nem kiszámítható, hogy melyik életterület fog tisztulni.

Domoszlai Katalin képe
Aki beérett a felelősség felvállalására
2013. augusztus 11. vasárnap, 7:57 | Domoszlai Katalin   Előzmény

az el fog menni.

Találkozom én is ugyanezzel a problémával. Követelőzés, múltbeli sérelmek rávetítése a tanítóra, segítőre. Oldd meg helyettem, ingyen, foglalkozz velem, add az energiádat. Bele-belecsúsztam jó párszor, a saját belső munkám és a családom eltartásának a rovására ment, menne.

Nagyon kemények az egók, aki nem tud megnyílni arra, hogy a saját hibáival, nem tudásával szembenézzen, az tanítja továbbra is az Élet.

Nálam a belső oka az volt, amiért ezek a szituációk sorra megtaláltak, hogy vannak még feldolgozandó múltbeli életesemények, ahol olyan mértékű elvárásokat támasztottak, vártak el tőlem segítséget, pénzt, munkát, figyelmet, időt - elsősorban a szüleim - ami minden határt meghaladott. Ugyanis felborult az a rend, a család rendje, hogy a szülő többet ad, a gyerek ez elfogadja és a saját gyerekeinek adja tovább. Ugyanis azt amit a szüleidtől kaptál, magát az Életet, nekik vissza nem lehet adni, viszont lehet életet adni, amikor saját gyereket vállalunk.

Ennek inverze az, amikor a felhördülő, ingyen segítséget követelő embernek esze ágában sincs felnőni, marad a gyerek szerepben. El kell ezt fogadni, bennem a helyére került, lehet ő gyerek akárhány évesen, de nem az enyém :-)

Minél mélyebb a gyerekkori seb, annál keményebbek a játszmák és annál kisebb az esélye annak, hogy segíteni lehetne.

Tisztázzuk a fogalmakat!
2013. augusztus 11. vasárnap, 13:48 | Látogató   Előzmény

A hitel és a devizahitel két különböző dolog. A hitel az, amikor kölcsönkapok egy bizonyos pénzösszeget és tudom azt, hogy mennyit fogok ezért visszafizetni. A devizahitel esetében jelen esetben fogalma sincs senkinek, hogy a végén mennyit fizet vissza, mert folyamatosan nő a visszafizetendő összeg, hónapról-hónapra, miközben köze sincs a devizához, kizárólag pénzügyi spekuláció az extranyereség elérése érdekében.
Mindenkinek tisztában kell lennie a saját felősségével, de azzal is, hogy mi történt valójában a devizaügyletek kapcsán.
Egyébként én is hiteles vagyok és vállalom a felelősséget azért, hogy nem volt meg a kellő tudásom, hogy pontosan értelmezzem a szerződést, amit akkoriban aláírtam, de ez nem csak az én felelősségem, hanem a másik oldalé is, hogy szándékosan becsaptak több mint 1 millió magyar embert. Levonom a konzekvenciákat, sokat tanultam belőle.
Kedves Sanyi! Ismerem a munkádat, minden elismerésem érte!
Pusztán a bevezető mondatod késztetett írásra : "Még mindig sok család és egyén szenved amiatt, hogy ki tudják fizetni a devizahiteles tartozásukat". Minden devizaszerződés semmis!!! Mikor ez világossá volt számomra felháborodtam és becsapottnak éreztem magam. Eszembe se jutott korábban, hogy ne vállaljam a felelősséget és rendesen fizettem is a megemelkedett részleteket. De onnantól kezdve, hogy visszaéltek a bizalmammal, nem vagyok hajlandó tovább fizetni, amíg a bíróság nem dönt az ügyben.
Ezt ajánlom minden devizahitelesnek!!!
Biztosan sok felismerésre jut az, aki elmegy a tréningre, de nem pusztán a hitelfelvevő felelős a kialakult helyzetért.

Kedves Sándor!
2013. augusztus 11. vasárnap, 14:20 | Látogató   Előzmény

Ez a két mondatod nagyon szimpatikus nekem:

- "Nem élek jobban, mint a magyar átlag."
- "...a transzlégzésnél egyáltalán nem kiszámítható, hogy melyik életterület fog tisztulni."

Mert ebben van felelősség a bizonytalanodért is :-)

Sanyi ! Legyél fényevő!
2013. augusztus 11. vasárnap, 22:06 | Éva.   Előzmény

Akkor a levegőből is meg tudsz élni :-)
Fűtés,villany is minek egy spiri embernek?
Hát a gyerekekkel nem tudom mit kéne csinálni?
Kövessék ők is a példádat...
Ja,és egy barlangban is el lehet lakni...

Aditi képe
"Egyébként a hitelesek egyik gyakori lelki oka, hogy nem
2013. szeptember 02. hétfő, 23:35 | Aditi   Előzmény

"Egyébként a hitelesek egyik gyakori lelki oka, hogy nem vállalják a felelősséget, nem vállalják a terheket. Pedig kellene! Nekik kellene igazán!"

Igen, pontosan így van! És amint bevállaltam, segített is az élet, meggyógyulhattam, és meg tudtam élni, és tudom fizetni. de még mindig nem tűnt el. Mondjuk ezt annak tulajdonítom, hogy még mindig van megoldandóm anyagi téren. pontosan tudom, hogy nem annyit keresek, amennyit kereshetnék, ha meg tudnám becsülni jobban magam, és jobban tudnék hinni...stb. Tehát ezek is ide tartoznak.

De most nem annyira ez érdekel, mert ezeken dolgozom, és eddig úgy tűnik, sikerrel. Viszont azt nem értem, hogy a dolog másik feléhez tartozó ember, aki még ennyire sem tudja vállalni a felelősséget, és a mai napig, egy jottányit sem fejlődött, akinek az ígérete miatt vettem fel egyáltalán a hitelt (hogy ketten álljuk, csak ő báros, ezért nem írhatja alá, de közös életben közös tulajdonnak tekintjük a dolgot...jó nagy naivitás volt, tudom...), szóval, hogy lehet, hogy egy hasonló (vagy több hasonló) konzekvencia még mindig nem érte utol.

Rengeteg tartozás van a háta mögött, amibe ráadásul a felelősség nem vállalása mellett belevitt másokat és így szerezte, számtalan esetről tudok, több-milliós tartozásokról, arról nem beszélve amivel a volt családjának tartozhat, a gyermekének, akit 5 éves kora óta nem látott, és ennek is persze a volt felesége az oka...stb. nem is akarom ezt taglalni, mert hálisten már nem érint.

De mondd, szerinted hogy lehetséges, hogy egy ilyen ember egy életen át csinálhatja és az árnyéka sosem éri utol? Megmondom őszintén ez azért is érdekel, mert ha ez nem történik meg és amúgy helyes a logikám, lehet, hogy kiábrándulok az egész önismereti útból. Ugyanis az önismeret általam ismert törvényei szerint mindenkit utolér a sorsa és a "bűnei" is, hogy tükörbe nézhessen. Namost ez az ember egész felnőtt életében futott, ilyen értelemben az árnyéka elől és még mindig nem érte utol.

Senki nem tudta megfogni, bíróság elé állítani, senki nem tudta rávenni, ahogy én sem, hogy vállalja a felelősségét. Elég volt elszöknie azok elől, akiket aztán ott hagyott a hitelekkel.

Szóval szerinted hogy működik ez? Lennének "hitelerek" akiknek az a dolguk, hogy "megőrüljenek és nép-irtsanak"? Ezt egyébként akkoriban ő maga mondta. Vannak ilyen "rossz szellemek", akiknek szabad rosszat akarni következmények nélkül? Most jut eszembe Hitler nem jó példa, mert őt is utolérte. Nem volt túl sikeres sem az elképzelését illetően, sem a halálát, ha csak két dolgot említünk.

Szóval én nem tudom ezt a tételt elfogadni, az ő (volt pasim) élete viszont ezt mintázza. Ez ellentmondás.

Namaste

Én ezt csak igazolni tudom,
2013. augusztus 11. vasárnap, 17:07 | Stokum Éva

hogy ez a fajta megközelítése a problémáknak eredményes. Van olyan devizahiteles ismerősöm, aki tavaly szeptemberben kezdett el ezzel a témával kapcsolatban önmagán dolgozni. Neki volt egy generációs blokkja is, apai ágon vissza lehetett követni az 1930-as világválságig, minden férfi elveszítette a vagyonát. Júniusban sikerült eladnia a házát. Mellékhatása még a sok belső munkának jelentős belső erő növekedés többek között.

Aditi képe
Több dolgot tanított meg nekem a hitelem:
2013. augusztus 12. hétfő, 1:20 | Aditi

Több dolgot tanított meg nekem a hitelem:

1. felelősségvállalás: csak annyit vegyél fel, amit úgy érzed, elbírsz. Meg ameddig a takaród él. Egyáltalán nem vettem figyelembe ezt a tételt, mert akkori körülményeimet tekintve abszolúte irreális volt hitelt felvennem (még a műtét előtt jóval, akár meg is halhattam volna, simán. Mondjuk a bankokat nem sajnálom.). Ez volt az egyik dolog, amit kihasználtak a pénzszerzők. Azóta született egy Európai törvény, hogy sokkal körültekintőbben kel megvizsgálni a hitelfelvevő körülményit és kilátásait, és sokkal szigorúbbnak kell lenni a bankoknak abban, kinek adnak hitelt. (érdekesnek tartom ugyanakkor, hogy csak most bírták ezt megszülni. Szerintem ez tudatos manipuláció, hogy ennek miért lettem áldozata, még nem egészen tudom.)

2. Befolyásolhatóság, manipulálhatóság, érzelmi függőség. A szerelem sokat "segített" naivitásommal együtt abban, hogy én írjam alá azt a szerződést "közös felelősséget" vállalva, amelyet "ketten vettünk fel" az akkori élettársammal, akiről később kiderült, hogy egy szélhámos. :)

3. Kiszolgáltatottság hamis érzése, az önbizalom hiánya: apám autószerelő létére lusta volt segíteni nekem, hogy beszerezzek egy elég jó használt autót, ezért döntöttünk a legolcsóbb kategóriájú új autó és a hitel mellett. Ebbe a problémába sokszor beleütköztem, mire rájöttem, hogy az önbizalmam hiánya (apai ágon :D) okozza részben a kiszolgáltatottság érzésemet. Ha egy kicsit rámenősebb vagyok és kitartóbb, elhittem volna, hogy tudok magamnak apám nélkül is olcsóbb autót szerezni, ami jó. Azóta számos feladatban gyakorlom ezt: mindig kevesebb energiába kerül megoldani valamit egyedül, még akkor is, ha akadályokba ütközök, és nagyon nehéz lelkileg a felelősségvállalás, mint apámtól segítséget kapni., (Más kérdés, hogy ő is kapja rendesen a magáét az élettől azért, hogy képtelen adni).

4. Globális manipuláció: függetlenné válás. az árfolyam emelkedésből adódó ellehetetlenedés szerintem azt tanítja nekünk, hogy lássuk, mennyire manipulálhatóak vagyunk, kiszolgáltatottá tettük magunkat globális gazdasági és nemzeti szinten olyan hatalmaknak és erőknek akiknek a legkisebb érdeküket sem szolgálja a jólétünk. Hasonló módon, ahogy apámmal szemben, szerintem itt is az lenne a megoldás, hogy vállaljuk magunkért a hazánkért s felelősséget, és inkább azt a kockázatot vállaljuk fel, hogy a függetlenségünkre való törekvésünk miatt üldöznek minket, inkább harcoljunk, minthogy továbbra is meghunyászkodva nyaljuk a külföldiek hátsóját félelmünkben hogy mi lesz velünk, mert már annyira elbaltáztuk a jövőnket. Ez személyes meglátás. A hitel egy jó világban tisztességesen is tud működni (bár megmondom őszintén ennél még radikálisabbak a nézeteim és szellemileg is alá tudom támasztani, de az egy másik téma), nem csak a manipuláció eszköze, mint ahogy a pénz is. Aki ennek a sorába beáll, vállalnia kell ennek a következményeit. A pénzzel és a hitelekkel való visszaélés szerintem azt tanítja nekünk, hogy aki tudatossá akar válni, annak a természet felé kell fordulnia, és minden felé ami természetes, és elutasítani ha kell az egész világ működését, és természetesen (vagyis tisztességgel és becsülettel élni) akár az egész világgal szemben. Mert a világ mocskos ilyen szempontból, kiemelkedő helyen a fehér ember teremtette civilizációval és a pénzzel. Bármennyire is nem tetszik, a pénz mára nem tiszta energia, egy olyan rendszer része, amely a hatalmaskodásra, manipulációra használja fel. Ezért már azt is kétlem, hogy egyéni szinten jól lehetne élni vele, és tisztán. Mivel azonnal nem léphetünk ki a több évezredes elbaltázott motivációjú társalmadalainkból, maximum azt tehetjük, hogy tudatosan arra készülnünk, hogy minél kevesebb függésünk maradjon a civilizált és pénz-világ felé. És inkább feladni minden olyan dolgot, ami a mátrixhoz köt, még ha nehéz is, mint e lelkünket eladni, és a szabadságunkat az élethez és az életben egy olyan rendszer rendjéért, a kényelemért és az ellátásért, amely pénzben méri az életet, és a lelkeket. A devizahitelemmel való bukás megerősített abban, hogy függetlenné akarjak válni. Minél függetlenebbé, anyagilag is.

A fogyasztói társadalom az emberiség egyik szégyenfoltja, egy rendszer, aminek meg kellett születnie, de már rég haldoklik, és most rajtunk verik le ennek az árát, ameddig csak lehet. Törvényszerűen. Jó lenne belátni, hogy minden, ami ennek a szolgálatában áll, NEM AZ ÉLETNEK, A SZABADSÁGBAK, A JÓ-LÉTNEK, A SZERETETNEK, A TERMÉSZETNEK, AZ EMBER EMBERI MIVOLTÁNAK a támogatója, így a pénz és a hitelek sem. Ezt is megtanultam. Nem kell haragudni, de LEHETŐLEG NEM KELL RÉSZT VENNI BENNE.

Persze ez nem olyan egyszerű, tudom. Kedves terápiázók! Én is pénzből élek, de már csak 90 százalékban, és ez szándékom szerint egyre csökken majd. Miért? Mert erre is használom amit az önismereti úton és a világ megismeréséből megtanultam, és egy olyan életet szándékozok teremteni magamnak ami tükrözi azt a tisztaságot, amelyet fokozatosan kibontok magamban a terápiák és a tanulás segítségével. Szerintem ez minden tudatos tanító kötelessége. Én még csak egy éve indultam el, kezdtem el az önálló életet, azért nem állok ennél jobban. De fogok. És nem mindenkinek ugyanannyiért tanítok, és rengeteget segítek olyanoknak, akik még ott sem tartanak valamiben amiben én igen, és nem érzem, hogy ezért pénzt kellene kérnem. És látok más lehetőségeket is, igaz, csak hosszabb távon, de afelé törekszem.

Senkit nem vádolok, csak tényeket sorolok. nem haragszom a mocskosokra, az ő bajuk (karmájuk). Nekem a saját dolgommal kell foglalkozni. Hogy mit tettem eddig?

Új élete kezdtem, önálló lettem, a hitelemmel együtt, albérletben egy gyerekkel eltartom magam. Nő a bevételem szeptembertől, és olyan dolgokkal kezdtem el foglalkozni, ami közelebb áll hozzám, mint az eddigi munkám és könnyebben keresek többet. Elengedtem a csalót, bevállaltam a hibám. én vettem fel a hitelt. Van egy ügyvédem, aki ingyen halandó vállalni a keresetem ügyét. Figyelem az eseményeket és keresem a továbblépéshez a megoldást. Figyelek, hogy mindazt,a mit megtanultam hitel-esetemből (és más estimből) beforgassam az életembe, és eszerint éljek. Az életem gyökeresen megváltozott és én is. Felvettem a kardot, a szellemi kardot, és így folytatom az életem.

Eldöntöttem, hogy soha többé nem veszek fel hitelt, inkább vállalom azt az életet, ami ezzel jár. Támogatom a rászorulókat, amivel tudom. Szellemmel, lélekkel, szavakkal, cselekedetekkel, tanítással, adományokkal, még ha abból kevés is van. De legutóbb is két zsák ruhát tudtam adni, és érdekes, kaptam ugyanennyit cserébe. Pénz nélkül.

Hiszem, hogy ez a világ sötét és mocskos, de csak azt tehetjük, hogy mi válunk fénnyé, és vállaljuk azt az áldozatot, ami ezzel jár. Jézust megfeszítették ezért. ki tudja, velünk mi lesz,. de én inkább adom oda az életemből bármit, amit ennek az oltárán esik el, mint a lelkem, a szabadságom, vagy hitem.

Én nem vagyok kétségbeesve. A mocskok úgyis elesnek, és ha nekünk azt szánja a sors, hogy erőt tudjunk meríteni és adni amíg ezek tombolnak, de végül minket még legyőznek, mint oly sokszor az ember történelmében (mindig),akkor is megérte megszületni, mert ennek a világban nem lehet szebb hivatást választani a tisztulásnál, a fény útjánál, és én azt akarom, hogy ezt lássa tőlem a gyerekem, és nem azt, hogy beállok a szellemi rabszolgák végtelen sorába.

Namaste

Szélhámos és nem segít
2013. augusztus 12. hétfő, 4:52 | Panka2011   Előzmény

2.: Erről írnál többet nekem (akár levélben is)? Másik topicban is kérdeztem Tőled erről, múlt héten nagyon sokat írtam Neked, de még nem nézted meg.

3. "apám autószerelő létére lusta volt segíteni nekem, hogy beszerezzek egy elég jó használt autót, ezért döntöttünk a legolcsóbb kategóriájú új autó és a hitel mellett. (...) elhittem volna, hogy tudok magamnak apám nélkül is olcsóbb autót szerezni, ami jó."

Hát ez az, nekem is ez jutott először eszembe - voltaképpen a fejemhez kaptam, hogy micsoda ostoba lány, miért nem vesz egyedül használtat?? A használt, 4-5 éves középkategóriás autók harmadába-negyedébe kerülnek még kereskedőnél is a legolcsóbb újnak! És akkor az még csak a tőketartozás!
Elmész egy IDEGEN autószerelőhöz, meg megszólítasz egy taxist, néhány mondat erejéig igénybeveszed az idejüket (nem mellesleg nagyon szivesen fognak mesélni, hiszen az érdeklődési körükbe vág) és mindenki mond 2-3 olyan tipust, amelyiket SOHA nem kell szervizelni, és akkor azt megveszed használtan hatjegyű összegért.:) Urambocsá elolvasol néhány cikket (esetleg fórumot...) a neten...:D
És hatodából veszed meg, mint amennyibe most van.

Apád segítsége is néhány mondat erejéig elég lett volna: apa, milyen márkájú autót vegyek használtan?
Ennyi.
És amikor kinézed a kocsit, akkor hátha elment volna Veled ellenőrizni, hogy nincs baja.
De mink enélkül csináltuk, nulla szakértelemmel.
Ha volt előző autód és autószerelőd, akkor az a szerelő is szivességből elment volna Veled megvenni az autót!

Aditi képe
Autó - karma - saját élet - ügy
2013. augusztus 12. hétfő, 19:39 | Aditi   Előzmény

Szia Panka! Bocsáss meg, nem tudom melyik írásra gondolsz most, elolvastam, amit a karmás topikhoz írtál, és igyekeztem válaszolni itt rá. Ha nem sikerült, mondd, mire vagy kíváncsi?

Az autóval kapcsolatban: hát igen, ezt nehezen értik azok, akik nem olyan mélyből indultak, ahonnan nekem kellett. Rettenetesen önállótlan voltam, és a szüleim nevelése erre jó sok lapáttal rátett. Volt köztünk egy nagyon rossz energetika, amit ugyanakkor nagyon nehéz volt feloldanom, hiszen csecsemőkoromtól hordoztam, természetesen nem tudatosan.

Anyám állította, hogy engem mindig motiválni meg irányítani kellett, mert különben "nem csináltam semmit". Nekem meg az volt az élményem, hogy általában és szinten mindig tilos volt érvényesíteni az akaratom. Nem támogattak az akaratom fejlesztésében, abban, hogy önállóvá válhassak, nem engedtek saját döntéseket hozni, nem engedtek tévedni, mert túlféltettek és ennek még szerintem számos más, tudatalatti oka is van. Tudnám sorolni, de szerintem így is lehet látni az energetikát. A hálás gyereknek kellett lennem, aki beteljesíti az anyja vágyát, szerintem még a karrier terén is, bár ezt még kóstolgatom, hogy vajon a nagy megfelelés miatt akartam e zongorista is lenni, vagy az csak pont belepasszolt a képbe. (Ugyanis a zongorázás egy tiszta területté vált az életemben, egy olyanná, amit nem tudtak teljesen kontrollálni, ami megmaradhatott a lelkemnek. Mindig teljes szívemből szerettem, de itt is beletört a bicskám a karrierbe, mert itt is eluralkodott a szereteten és az örömből való játékon a megfelelés vágya. Ami csoda, hogy addig nem, mert ez a pálya amúgy is ezzel a darálóval darálja többek közt a jelentkezőket.)

Na, most ahhoz képest, hogy "nem csináltam semmit", négy iskolát és három szakot az egyetemen kijártam, és semmi gyerekkorom nem volt, mert állandóan tanultam, meg gyakoroltam. Ami jó volt anyámnak, mert nem kellett féltenie a szokásos dolgoktól, amiktől féltenek egy gyereket, vagy kamaszlányt, nekem viszont kevésbé, mert nem tanultam meg élni, barátkozni, kapcsolatokat ápolni, csalódni. stb. Csipkerózsika voltam még huszonéves, egyetemista koromban is. Elég gáz. Súlyosbította a helyzetet, hogy a máj ugyebár a hármas csakránál van, ami az akarat-csakra nevet is viselni nem véletlenül.

Meglátásom szerint a szüleimnek többek közt az lett volna a szeretet-feladatuk (egyben a tanulásuk) velem szemben, hogy megtanulnak elfogadni olyannak amilyen, vagyok, betegnek, amikor az voltam és akaratosnak, amikor az, és erősíteni az utam meg találásában, az akaratom jó érvényesítésében, nem pedig félelemből a széltől is óvni, és előre megírni az életemet, majd rám erőltetni tiszta jó szándékból az akaratukat. De hát nekik ez a legnehezebb feladat, belátom, most már, hogy jobban megismertem őket, hogy ez nekik éppen annyira nehéz, mint nekem volt megtanulni, hogy "segíts magadon, Isten is megsegít", valamint, hogy képes legyek tudni mit akarok és ki is állni ezért. Képes legyek önállóan, szimbiózis nélkül, élni. (életképesség) Ez óriási változás egy személyiségben.

Ez a válaszom a kérdésedre, hogy miért nem volt egyértelmű, mit kell tennem: mert nagyon sokáig csüggtem tudatlanul ebben a rossz energetikában, amiben ezeken kívül még számos rossz kapcsolódásé volt, melyek erősítették egymást. Példa: amikor tizenévesen úgy döntöttem, el akarok menni, másik városba tanulni, mert meg akartam szabadulni ettől a fojtogató érzéstől, akkor anyám mindent elkövetett, hogy meggyőzzön, hogy ez nem lehetséges, nem ésszerű, nem jó döntés, és nem is vagyok egyedül képes rá. Persze elhittem. Sajnos azok az emberek, akik mások életét élik, rosszul nevelik ilyen szempontból a gyermekeiket is. Én már egész máshogy állok a sajátomhoz. Örülök, ha önálló, és visszafogom magam, ha féltem. Anyám a zsarolástól sem riadt vissza, csak hogy fogva tartson, mert azt hitte, ezzel tesz jót. Sajnos túl fiatal voltam, hogy lássam, mekkora baj volt ez. Utólag azt gondolom, talán a májam sem durrant volna be, ha előbb sikerül függetlenné és önállóvá válnom. De olyan erős volt a kötelék, és én olyan tudatlan és fiatal, hogy még 20 én szenvedés és a poklok mélyére jutás kellett ahhoz, hogy eldöntsem: még ha kilátástalan is a helyzetem, akkor is megpróbálok egyedül talpon maradni.

Érdekessége a dolognak, hogy a leglehetetlenebb helyzetben hoztam meg ezt a döntést. Könnyebb lett volna 18 évesen, egészségesen, fiatalon, mint 37 évesen, halálos betegséggel küzdve, hitellel a nyakamon, egy gyerekkel, akiért felelősséggel tartoztam, elválva és kisemmizve, depressziósan. De végül megléptem. És elég volt eldönteni, az élet MÁSNAP REGGEL mellém állt. Vasárnap hoztam mag a döntést, és egy lépést tettem meg felé a cselekedet szintjén, és hétfőn reggel, telefonáltak Pestről, hogy mehetek a műtétre. :) )

Szóval ennyire erős volt ez a karma, ami meggyőződésem, hogy nem csak a gyerek-szülő kapcsolatról, a nevelésről szólt, hanem hozott cucc volt, és a gyenge máj is ezt hordozta, ennek a karmának a manifesztációját. És én megléptem, amit meg kellett, túlléptem a félelmemen, tudatosan és egyedül, és erre kaptam egy egészséges májat, s egy új, egészséges és önállóságra képes életet.

Úgyhogy most már egyedül intézem a dolgom. A szüleim csak tanító jelleggel kérem meg olykor egy dologra, meg hogy érezzék, hogy jelen vagyok, és még szükségem lehet rájuk, akkor is, ha felnőttem. Hátha egyszer rájönnek a saját dolgukra velem kapcsolatban. Nehezebb, amikor tényleg jól jönne, amit tudnak, vagy adhatnak, és ez az energetika megakadályozza, hogy megtörténjen az egyszerű energia csere. Ez kívülről nagyon bután néz ki szerintem és nekem gyakran nagyon rosszul esik: ha felnőtt fiam azt kérné, segítsek neki elektromos gitárt venni, nyilvánvalóan segítenék, még akkor is, ha zongorista vagyok. de nyilván jobban értek hozzá, min tő, és amit adni tudok, azt adom is.

Az apám borzalmasan blokkolt, de azóta rádöbbentem, hogy nem baj, mert negatív úton ugyan, de végül is rákényszerít engem arra, hogy bízzak magamban és tegyem a dolgom. Csak jól kell lefordítanom a viszonyulását. Ő is elvetett gyerek, máshogy, mint ahogy ő vetett le engem, tudat alatt, és már tudom, hogy ezért nem tud jól szeretni. Anyámnál más a helyzet, ő birtokló, és nem ismeri azt az érzést, ami a saját gyermekem iránt érzek: a puszta hálát, hogy van. Nem tudom, ő mikor jön rá, hogy meg kellene próbálnia olyannak szeretni amilyen, vagyok, még ha nem is teljesítem az álmait, és nem vagyok minta-gyereke. Minden esetre kemény tanító az élet, mert az egész előző életem szinte ott kellett hagynom, és jó sok családi mintát felrúgnom a betegségem és a változás miatt. Úgyhogy anyám is erősen górcső alá van véve, hogy tanuljon. Nehéz dolog ez, mert nem működik a szeretet-áramlás kölcsönösen, csak hébe-hóba, mert olyan erősek a tudatalatti elvárások és a megszokott energetika, amit felbontottam, és emiatt düh van bennük és megcsalatva érzik magukat. Pedig csak elkezdtem élni az életem.

Annak, hogy nem éltem, nagy ára volt, és csak az egyik a hitel. Úgyhogy bármennyire fáj, vagy nehéz, soha senkinek nem leszek a rabszolgája többé, ha ezt kívánja a szeretetéért cserébe, erre nagyon megtanított az élet.

Apámat egyébként mindenhogy megkértem. Ha 30 autókereskedésbe nem voltunk a volt szélhámos párommal:), akkor egybe sem. Számos autót kinéztem, de mindegyikre csak annyit közölt, hogy "az szar", de tanácsot, rendest, amit értek, nem adott, és nem jött el segíteni. Szerintem ennél jóval kevesebb energiát befektetve is fel kellene tudni kelteni egy autószerelő apa érdeklődését abban, hogy miben is segíthet a lányának. De erre már nem számítok egyikőjüktől sem.

Lehet, hogy rossz szülő voltam előző életeimben, de megmondom őszintén, nem érdekel. Mint ahogy a másik blogban írtam, nem érdekesek az okok, ha el tudunk fogadni a dolgokat. Fáj még, mert szerettem volna újjáépíteni a kapcsolatom a szüleimmel, de úgy látom, sajnos erre nem sok esély van, így viszont gyakorlatilag elvesztettem őket. Alig találkozunk, máshogy gondolkodunk, máshogy látjuk az életet, nem tudunk jól kapcsolódni, mert miden alkalommal vissza akarnak rántani abba az energetikába, amibe működtünk, ez a szeretetük, odafigyelésük ára, et pedig én már nem fizetem meg. Még szenvedek ilyenkor, sokszor, amikor náluk vagyok, mert nehezen viselem apám brutalitásét, önzését anyámmal és mindenkivel szemben, anyám érzelmi zsarolási kísérletei, és amikor a legjobba szükségem lenne rájuk, amikor gyenge vagyok, problémával küzdök, vagy csak fáradt vagyok, akkor a segítség helyett még inkább leszívnak, ha kitárom a szívem. Nehéz olyan emberek között lenni, akik nem olyannak akarnak téged, amilyen vagy. Nem mindig, de sokszor. Ezért el kellett fogadnom, hogy ha a saját életemet akarom élni, akkor nekem kell megengedni azt magamnak, nekem kell más úton megszerezni azt az energiát, amire szükségem van. Vigasztaló szavakat, egy baráti tanácsot férfiügyekben, autószerelőt és információt, stb. stb. stb. Ez szerintem elég szomorú dolog, de ha ez van, ezt kell elfogadni.

Én már igyekszem más szülő lenni, megbízni a gyermekemben, és támogatni mindenben, amiben csak tudom, amihez csak értek, és nem azért, hogy hálás legyen. Csak úgy, mert ez a dolgom, mert én szültem meg, és mert ez a szeretet. Így nem adom tovább a májam karmáját, és ez már azért elég szép, nem?

A szélhámos-dologról mit szeretnél tudni?

Namaste

Önállóság és korábbiak
2013. augusztus 13. kedd, 5:05 | Panka2011   Előzmény

Szia Aditi!
Én is így nőttem fel, az önállóságot abban tanultam meg, hogy az iskolai dolgaimat teljesen egyedül nekem kellett intézni kb. 8 éves koromtól. Erről nem írtál, hogy Neked ez hogy volt.
Sokan vagyunk egyedüli, túlféltett gyerekek, ugyanavval a puttonnyal, ami Neked is van.:)
(Én Veled majdnem egyidős vagyok, és még el sem kezdtem a teljesen önálló és a szerelmi életet sem. Ezekkel csak mutatóba ajándékoz meg néha az élet.)

A szélhámosságról rengeteg minden érdekel, talán túl intim dolgok is, azért kérdeztem, hogy nyilvánosan vagy inkább mailben szeretnéd-e. Hogy hogy ismerkedtetek meg, milyen volt a viselkedése, hogyan építette fel a kapcsolatot, és hogy mire volt kihegyezve a kapcsolat részéről, és hogy tényleg csak az az egy célja volt-e mint utólag kiderült, milyen jelek voltak korábban, amikre felfigyelhettél volna, miért nem vetted észre, hol hoztál Önmagadra káros döntéseket, azok hogyan zajlottak Benned (pl. hogy alakult, hogy Te írtad alá a szerződést, és közben pontosan mi volt a szóbeli megállapodásotok, volt-e ebben az élethelyzetben valami ésszerű határ, amit már nem lett volna szabad a szóbeliségre alapoznod, stb.), tudsz-e más átvertjeiről, keresi-e a rendőrség, stb., komplett személyiségprofilt szeretnék felállítani az átverésről és az átverődésről.
Lehet külön topic akár...

A korábbi eszmecsereigényem Veled pedig úgy találod meg, ha a bal feső sarokban lévú "Friss hozzászólások"-rubrika jobb alsó sarkában lévő Tovább-gombra nyomsz, és letekersz, és ahol sok Panka2011-bejegyzés van egymás alatt, abból az utolsó 3 kupacot elolvasod.:) Többsége Neked szól.

Más perspektívából
2013. augusztus 12. hétfő, 17:24 | Látogató

A hitelekhez nem szólok hozzá hisz ebben soha nem lesz egyetértés, mindkét oldalnak megvannak a maga hiteles és kevésbé hiteles érvei. (ha csökkent volna az árfolyam, akkor biztos, nem háborogna senki)
Más perspektívából közelítem meg az itt elhangzottakat.
Sándor vajon mit tanul mindebből, ezekből a visszajelzésekből, reakciókból, hozzászólásokból, hisz véletlenek nincsenek.
Sándor belekezdet valamibe, tudatosan, és most kapja rá a reakciókat. Valamit biztosan tapasztalnia, tanulnia kell ebből.

Másrész azt írat Sándor, hogy neki is meg kell élnie. Hát persze, mint mindanyunknak, de akkor mi is van az önkéntes, önzetlen munkákkal? Amiket oly sokszor javasolnak a munka, vagy pénz nélküli embereknek. Tudjátok, amikor azt mondják, ne pénzért tegyél dolgokat, az majd jönni fog magától, a tevékenységed következtében.

Nem kritizálni akarok senkit, és nem is lázongani, de szerintem is túlzás bizonyos lelki tanácsadásért annyi összeget kérni, mint amennyit egyesek kérnek, egy óra "tanácsadásért".
Másnak az, az egy óra több napi bére és a tanácsadás egyáltalán nem biztos, hogy ér valamit, nincsen rá semmi garancia, mert nem olyan, mint pld a kenyér vásárlás, amit azonnal meg lehet enni, jól lehet vele lakni.
De mint írtam ez csak a saját tapasztalatom, és ne vegye senki magára, akinek nem az inge.

Érdemi megoldást kívánok mindenkinek a saját problémájára, tanácsadóval, vagy az nélkül.

Gábor

ehető kenyér
2013. augusztus 13. kedd, 23:08 | Látogató   Előzmény

Kenyeret is lehet olyat venni amivel nem lehet jóllakni, mert pl. penészes, csak nem látszott, vagy egyszerűen ehetetlenül szar... És akkor máris elvesztettél mondjuk 300 forintot. Van, akinek az is rengeteg, és nincs másik 300, miközben éhes.
Az már egy más dolog, ha mindig ugyanott veszed ugyanazt a féle kenyeret, ami bevált. De ahhoz előbb meg kell találni azt a péket és kenyeret. És közben jópárszor veszünk szar kenyeret itt-ott.
És így van ez mindennel, akármilyen problémánk, szükségletünk van. A lelki munkára, önismereti munkára (már aki hajlandó erre) és ezzel kapcsolatos tanácsadásra, terápiára, útra vonatkozóan is.
És egyébként meg mindenkinek joga van bármely szolgáltatásáért, munkájáért annyit kérni el, amennyit ő megfelelőnek tart, amennyit kapni szeretne érte. És nekünk meg jogunk van eldönteni, pont azt a kenyeret ennyiért kérjük-e. De ha igen, az annyiba kerül, amennyiért meghírdetik. Őhozzá meg mennek annyian, akik épp akkor azt annyiért megfelelőnek, érdekesnek, kipróbálandónak találják, és épp ki is tudják fizetni. És ez így rendben is van. ÉS mennek mindig jópáran, akik már kiválasztották ezt a pékséget, mert ehetőnek találják ezt a kenyeret... Amíg meg nem tudják maguknak sütni.
egy kis akárki

Fogyasztóvédelem... penészes kenyér
2013. augusztus 19. hétfő, 8:19 | Panka2011   Előzmény

Akkor visszaviszed, és minőségi kifogást emelsz, és visszaadják az árát. Ha nem adják vissza, akkor adnak jegyzőkönyvet indokkal, amivel mehetsz jogorvoslatért. Ha azt sem adnak, beírsz a panaszkönyvbe, és azzal mehetsz jogorvoslatért.
Ha sokszor becsapnak, és 1-2 tucatszor visszamész, nem hagyod Magad, előbb-utóbb EZ a fajta erő beépül az erőteredbe, érződni fog Rajtad, hogy Teneked nem érdemes nem jó árut adni, és akkor már "be sem fogod vonzani", hogy butácska szófordulattal éljek. És ezalatt Te is megtanulod szemre vagy "érzetre" NEM kiválasztani a csak belül penészes kenyeret. (Azaz kétszeres védettséget szerzel.:))

Inkább az a baj némely lelki, természetgyógyász vagy magánorvosi szolgáltatással, hogy nem adnak számlát (adócsalás), és az egészen nem tudod érvényesíteni még a fogyasztói jogaidat sem.
Na, evvel - a kenyérrel ellentétben - nem tudok mit kezdeni, bevallom..:)
Az a személyes viszonyon múlik, hogy garanciában megcsinálja-e, amit elrontott vagy nem használt (kozmetológus, fogorvos, hajgyógyász), no de engem az a része zavar jobban, hogy a nehezen leadózott jövedelmekből ő adózatlanul tesz el... És igen, fél-egy óra alatt akár többnapi jövedelmet is.

Gábor, a topic mondanivalója Sanyinak és a FELE-lősség
2013. augusztus 19. hétfő, 9:03 | Panka2011   Előzmény

Ma kultúránkban nagyon erős ez a terápiás vonulat, hogy minden bajt csakis a karma meg a belső okok és a tudatalatti blokkja okoz. Talán sokan nem is gondolják így, mégis legtöbben elfeledkeznek arról, hogy a történés okainak másik felét is hangsúlyozzák...

A magyar nyelvben ott van a FELE szó a felelősségben, amit Kati is említett. Igen, fontos felismerni, ha ott van valakiben a HAJLAM egy átvertségi és kifosztottsági szituációba való bekerülésre, és hogy mi is lehet ez, de ez csak a FELE a dolgoknak, nem csak az a FÉL van ott, aki átverődik és kifosztódik, közben van egy valaki, aki az aktív FÉL ebben, aki átver és kifoszt.
Na, azért azt sem kell annyiban hagyni!

Nekem mindig a Die Hard 3 jut eszembe, amikor karmáról meg bevonzásról meg belső okok feltárásáról hallok.
Ott a maffiózók elterelték a rendőrség figyelmét, lekötötték teljes kapacitásukat egy sziszifuszi munkára, csak hogy ne maradjon már senki, aki rájuk figyel, mit tesznek. Ha valamire nagyon rá akarják irányítani a figyelmedet: nézz az ellenkező irányba!
Jelenleg egy tigris ugrik ránk, és nagyon erőteljesen CSAKIS a belső okokra igyekeznek felhívni a figyelmet - a kultúránkban is erősen jelen van az áldozathibáztatás (a XX. sz. pszichopatasztárolásával és a velük való egyoldalú empátia kialakulásával párhuzmosan alakult ez ki), neve is van: másodlagos viktimizáció. (Avagy ne menj át az igazságszolgáltatáson az igazadért, mert az még legalább akkora meghurcoltatás lelkileg, mint a sérelmed, ami miatt jogorvoslatért mész. És valahol - nagy százalékban - terapeutakörökben is - szerencsére már rutinból szűröm az ilyet - hibáztató és sértegető a hozzáállás.)

Ha éppen ugrik Rád a tigris, UGORJ! Ne azon meditálj, hogy az okot szüntesd meg, amitől potenciális zsákmánnyá váltál, mert SZÜKSÉG VAN a CSELEKVÉSEDRE MOST.
De utána nézd meg, mivel SEGÍTETTED ELŐ, hogy ez történjen.
Pl. bementél a dzsungelbe, ahol él valaki, akinek Te táplálék vagy, és időnként megéhezik.
De ONNANTÓL már, hogy bementél, NEM TE OKOZTAD ezt Magadnak. Nem reális elképzelés, hogy sértetlenül éldegélj a dzsungelben évekig nulla támadás mellett (3dimenziós emberként). Onnantól az ugrási és egyéb idegi és fizikai képességeden múlik a túlélésed, nem a tudattalanod tartalmain.
Ha már megkárosodtál: először is védd meg Magad!

Ha valaki a belsődre akarja irányítani a figyelmedet egy egész eszmei irányzattal (belső, tudattalan okok boncolgatása végletesen), az valami másról el akarja terelni a figyelmet, ami tudatosan is észlelhető lenne, ha nem foglalná le méssal az agykapacitásodat. (Itt most nem Sanyira gondolok:), hanem a Cabalra.)

Simán kijöhet a Sanyi-tréningen, hogy valaki nem az áldozat-hajlam vagy kifosztottsági-hajlam, stb. miatt került bele a szituba, hanem pl. hogy megtanuljon kiállni az igazáért (ld. a másik, penészeskenyér-hozzászólésomat, ugyanaz a lecke ez is, csak nagyban), netalántán mások igazáért is, hovatovább megérteni a maffia működését... bármi.

És SANYI, ezt Neked mondom: itt egy másodlagos viktimizációs élményt okozhattál a "beszólóknak" akaratlanul, ha nem is hibáztattad őket kimondva, esetleg nem is gondoltál erre (tudom, hogy nem). Csak akinek ilyen sérülése van.... az úgy vehette. Akit már ért szenvedés, sérülés, veszteség, annak még azt mondani, hogy ő az oka.. hháátt..:) Érted. Én látom, hogy nem mondtad, csak van, aki ezt olvashatta ki. Ezt valójában nem is Sanyinak mondom, hanem Gábornak..:) Ő indítványozta végülis a kérdéskört.

Tehát a belső ok oldása 'szükséges, de nem elégséges feltétel' (fél-tétel?:)) SZVSZ.

Ahogy fentebb Stokum Éva írta, az ismerősének _sikerült eladnia a házát_.
Tehát árulta és eladta! Fizikai síkon is CSELEKEDETT! Nem CSAK meditált.

Jézus, Budha, Teréz anya
2013. augusztus 20. kedd, 12:56 | Látogató   Előzmény

Szintén érdekes az általad felvázolt gondolatmenet, és ahogy olvastam, egyből eszembe jutott pár gondolat. Mint, pld a mi felelőségünk, mi vonzottuk be, a mi karmánk tanít így, minden történést mi váltunk ki..stb. Ja, és persze mindig minden a mi saját fejlődésünk érdekében történik.
Aztán ez vagy így van, vagy nem, mert ez is hit és döntés kérdése, és az elméleteket mi emberek gyártjuk, tapasztalataink, megfigyeléseink alapján, akár évezredek alatt.
De ki a fene akarna egy kiszámíthatatlan baleset áldozataként, nyomorék lenni egy életre? Szerintem, sok hiteles áldozatnak érzi magát, úgy érzi átverték. És ebben is van igazság.
Sanyi erre indít egy tanfolyamot, hogy segítsen helyre tenni ennek az érzelmi, gondolati részét, persze mindezt pénzért és ezt sokan sérelmezik, amivel egyet is lehet, meg nem is lehet érteni.
Ezen oknál fogva elgondolkodtató, hogy a lelki tanácsadás és tanfolyam miért is kerül pénzbe? Miért nem hobbyként, másodállásban végzik ezeket, pusztán segítő szándékkal, azért mert jól esik segíteni, és miért tekintik ezt fő állásnak, amiből meg kel élni?
Itt, a fórumon is írunk egymásnak, beszélgetünk, tanácsot adunk, megbeszéljük, és mindezt azért tesszük, mert jól esik segíteni és nem azért mert ebből akarunk megélni, de amikor már a spirituális és egyéb mentális segítőket is a pénz szerzés motiválja, mert az a bevételi, megélhetési forrassa, akkor az elgondolkodtató. (Jézus, Budha, Teréz anya nem számolt fel semmit).
Persze mindez csak elmélkedés és beszélgetés a részemről.

Gábor

GulyásÁgi képe
Kedves Gábor, egész egyszerűen az energiacsere miatt. A legtöbb
2013. augusztus 20. kedd, 14:05 | GulyásÁgi   Előzmény

Kedves Gábor, egész egyszerűen az energiacsere miatt. A legtöbb ember szerintem alkalmatlan arra, hogy bármilyen ingyen segítségből profitáljon. Ha valamit ingyen kapsz, nem igazán becsülöd meg, nem is nagyon hiszel benne, vagy megfeledkezel róla. Érdekes, de így működünk valamiért.
Sajnos sok példát látunk arra, hogy szegény, elesett embereknek pénzt adnak, hogy valahogy taplra álljanak (csak példaként említem, lottónyertesek, hulllócsillagok,segély programok, ott sem mindenki!), el is indul az útján, de kis idő múlva ugyanúgy visszacsúszik, mert hiába kapott ajándékba rengeteget, az alap belső problémája, ami miatt nehéz helyzetbe sodródott, ott maradt és egyszerűen visszahúzza ugyanabba az állapotba.
Az a segítség, ha a belső problémáján képes és akar dolgozni.

Sokan azt hiszeik, hogy ha valaki a hivatásaként segítő szerepet vállal, akkor annak úgy kéne viselkednie, mint Teréz anyának, Jézusnak és Buddhának, ám ezek egyikének sem kellett családot eltartania, hétköznapi dolgokban is emberként megállnia a helyét, pl számlákat fizetni stb. Aki segítő hivatást választ, az hobbiként nem tudja ezt művelni. A hobbi annak az illetőnek ad energiát, azt tölti fel, aki műveli, a segítés pedig egész másról szól.Egy darabig lehet hobbi szinten is művelni, de nem jó cél, hogy valaki magát szórakoztassa azáltal, hogy másoknak segít, én így érzem !!!
A másodállásban az időt a családtól, saját magától veszi el mindenki, ahelyett hogy pihenne vagy a szeretteivel lenne. Nem hiszem hogy ezt bárkitől el lehetne várni.

Domoszlai Katalin képe
Két dolgot tennék még hozzá
2013. augusztus 20. kedd, 15:22 | Domoszlai Katalin   Előzmény

mint saját tapasztalatot.

Amikor elkezdtem a segítői munkát, ingyen tettem, mert tesztelés alatt volt a módszer. Az történt, hogy kezdtek emberek ráfüggeni és feladni az, hogy önállóan dolgozzanak a problémáikon. Meg kényelmes is volt nekik, hiszen ha valami nem sikerül, lehet engem okolni :-) A spiritualitás útkeresés célja nem kötelék létrehozás, hanem a nem egészséges kötelékek felszámolása.

A másik része pedig a felsőbbrendűség kérdése. Az a segítő, tanító aki ingyen tanít, fölébe kerül annak, akinek ad. Mert ő tud valamit, amit a másik nem tud. Sima az út az elszálláshoz. Viszont, ha nekem fizet az adott óráért olyan valaki, például, aki egyedülálló, Németországban, euróban kapja a fizetését, kihasználás lenne, ha tőlem, aki családod tart el, elvárná ingyen a segítséget.

Természetesen segítek ingyen - de csak a barátaimnak.

Ingyen
2013. augusztus 21. szerda, 7:30 | Panka2011   Előzmény

"Ha valamit ingyen kapsz, nem igazán becsülöd meg"

Ezt rengetegen hangoztatják, és szerintem szamárság.

Ingyen kaptad például a tehetségedet. Mondjuk a szép énekhangodat.
És tudod élvezni?
Ó, de még mennyire!

Ingyen kaptad a csodálatot, amikor az óvodában verset mondtál. És tudtad élvezni?
Ó, de még mennyire!

Ingyen kapod a gyögyört a szerelmedtől és a szerelem érzését.
És van-e, amit ennél nagyobbra tudnál becsülni? Nekem nincs!

Ingyen van a képessége a csecsemőnek, aki járni kezd. És megbecsüli a mozgás örömét? Nézd csak meg az arcát! Micsoda ragyogás!

Ingyen kapod az isteni szeretetet, és vajon nem vagy-e végtelenül hálás érte, hogy a Vaskorban, amikor senkid nincs, ott van Ő neked, akivel beszélhetsz?

Amikor szomjas vagy, nem becsülöd-e azt a jó pohár vizet, amit iszol, amikor kánikula van, egy jó hűvös kapualjat...?
Az ég szép kékjét, amikor felnézel...?
A tüzijátékot?...
A szép zenét a rádióból?
Egy jó viccet?
A bókot a biztonsági őrtől a közértben?
Egy posztot a Face-en a képed alá, hogy szexi vagy?
Egy vigasztaló szót egy könyvben?
Egy fontos információt a másik embertől, amitől rájössz a problémád kulcsára?

Hát bizony, mindent, amit ingyen kaptunk az életben, nagyon megbecsüljük, hatalmas örömet szerzünk általa.

Avagy jobban örülök-e a tökéletes fogtömésemnek, ha 20 E Ft-ot fizettem érte, mint ha 4-et, vagy ha ingyen volt?
Én annak örülök, hogy tökéletes.:) És a tökéletes munkát becsülöm meg, A KAPOTT DOLOG ÉRTÉKÉT, nem pedig azt, hogy nekem mennyibe volt. A kettőnek nulla köze van egymáshoz.

Még egy: Jobban becsülöm-e a Mesterkurzusban elhangzott tudást, ha a helyszínen, többszázezer Ft-ot fizettem érte, vagy ha a PAX TV-n ingyen néztem végig a sorozatot? Hát... pfff. ..kurvára nem... a TV-ben még sokkal alaposabban meg tudom nézni, kényelmesen a szobában, nassolva, és visszatekerve ott, ahol valami velős hangzott el.

Jobban becsülöm-e azt a vajat, amit 400 Ft-ért vettem, miközben a szomszéd közértben ugyanaz 150 Ft? Hát én a 150-est jobban becsülöm, mert takarítottam vele 250 Ft-t!:)

Szóval ha magamat nézem, életemben nem találkoztam a jelenséggel, hogy valamit jobban becsülök, ha többe került, és ha nem ingyen volt.
És még a környezetemben sem találkoztam ilyennel. Csak mindig ismeretlenek tollából olvasom, meg a Csernus szájából hallottam a TV-ben. De erre példát az életben nem láttam. Az ellenkezőjére pedig állandóan látok, abból áll az élet.:)

Sőt, kifejezetten azt tapasztalom, hogy az ingyen kapott dolgok minőségükben is nagyságrendekkel jobbak a pénzbe kerülőknél.
Szóval ha valaki ingyen ad valamit, az nekem garancia a minőségre, ezért ez egy érv mellette.

GulyásÁgi képe
Ingyen..
2013. augusztus 21. szerda, 15:00 | GulyásÁgi   Előzmény

Szia Panka, szerintem nem szamárság az a mondat,, de semmi esetre sem a Jóisten adományaira vonatkozik. Nyilván, az életben a legjobb és legszebb dolgokat pénzért nem lehet megvenni, ez biztosan így van.
Itt most azonban egyáltalán nem erről volt szó, hanem arról, ha valaki valamit szeretne egy másik embertől (nem Jézustól) kapni, de nem szeretne érte cserébe adni semmit, mert úgy gondolja, hogy az neki ingyen jár. Ilyen esetben nem működik az ingyen segítség, és persze nem vonatkozik ez minden emberre, de ha sokan mondják, akkor nyilván van benne valami. Azok tudják ezt, akik sok-sok-sok ingyen munkát csináltak már életükben és a Sors megmutatta nekik, hogy ez nem működik, mert ők még nem Buddhák vagy Teréz anyák, annak ellenére, hogy esetleg valamiben tehetségesek.
Próbáltál már adni valamit a te dolgaidból, tudásodból, értékeidből csak úgy valakinek?
Nem barátilag, nem rokonnak, ismerősnek, hanem azért mert kifejezetten kérte tőled, és mivel úgy érezted tudsz segíteni? Pillanatnyi hasznon kívül tudtál így bárkin is segíteni? A mondás arról szól, hogy tartósan nem lehet segíteni. Lehet hogy annak ellenére Te tudsz ilyet, én próbáltam, de nekem ez nem ment, csak arra jutottam vele, hogy újabb és újabb és újabb ingyen segítségeket vártak tőlem, amit már nem igazán tudtam szívből adni.

Abban nagyon hiszek, hogy ha nem engedhetsz meg magadnak valamilyen segítséget, amiről azt érzed, hogy jó lenne neked, és az valóban jó lenne, akkor valahogy a sors tényleg lehetővé teszi számodra, hogy megkapd, úgy ahogy az ingyen tévé adásokat, a youtube-os előadásokat meg sok-sok mindent. Ebben teljesen egyetértünk, és azt is gondolom, hogy mindenkinek másfajta segítségre van szüksége.

De abban nem, hogy ha mondjuk valaki kozmetikus, akkor annak szabadidejében szépülni vágyókat kellene szépítgetnie ingyen, csak mert van hozzá tehetsége, érzéke, isteni adománya. .. !

Gábor, Jézus, Buddha...
2013. augusztus 21. szerda, 7:04 | Panka2011   Előzmény

Jézus és Buddha dúsgazdag királyi családba született. Ez nekem azt mondja, hogy 1. nem volt dolguk a megélhetés biztosításával, azaz a bőség, ami őket jellemezte, természetesen az anyagiakban is jelen volt (hozták magukkal a bőségben élés "tudását" valahonnan). Mi meg ezt tanuljuk, mert bizonyos dolgokban hiányt szenvedünk - ami csak a 3D tulajdonsága, a többi dimenzióban nem ismert dolog, és áthozni is úgy tudjuk, ha odaátról emeljük át (Hamonn Zsuzsa tanítja így a bőséget). 2. Általában igaz, hogy ha valakinek fontos hivatása van, akkor a Sors megoldja, hogy más, a hivatásához nem tartozó területekkel ne legyen dolga, gondja.
A későbbiekben, a család elhagyása után Buddha és Jézus nem tudom, mert eltitkolt az életútjuk, hogy miből éltek. Persze a bőségteremtő képesség nem vész el, velük marad, főleg ha megvolt a gyerekkorában valakinek. Az életszínvonalra és minden másra vonatkozó tudati erő - úgy vettem észre - elég fix.
Mindenesetre a tanítás, gyógyítás, szereplés valóban nem kötődött a megélhetésükhöz.

Nagyon érdekes, hogy ma megjelent ez a réteg, akik tanítanak, gyógyítanak, szerepelnek, és ebből élnek.
Ha átnézed a történelmet, megpróbálhatod besorolni.
Olvastad a Vörös oroszlánt?

Még az ugrott be, hogy Szikra Tamás (spirituális gyógyításra átnyergelt orvos) rengeteg találmányát próbálta bevezetni a piacra, melyek életenergiát adnak, regenerálnak. És nem sikerült, amiből azt a következtetést vonta le, hogy a pénzt, üzletiességet ledobja magáról minden valódi spirituális dolog.
Azután kitalált olyan megoldásokat, hogy ne az életerőért, hanem a szolgáltatás más részeiért kérjen annak megfelelő árat.:) Ezt is sokáig próbálgatta, végül úgy tudom, egyedül csak a térharmonizátorral sikerült ez neki, mindenestre multimilliomos most és állítólag egy távoli szigeten él...

Teréz anya szerzetes volt, azokból a forrásokból élt, a hivatása volt a segítés.

Ennyi jutott eszembe most.

meg van a maga tanulsága
2013. augusztus 20. kedd, 19:54 | Látogató

A segítség nyújtás, mint szolgáltatás? Őszintén, nincsen ezzel a baj, ha csak az nem, hogy a piac tele van úgy mond megélhetési segítőkkel (tisztelet a kivételnek) és ezek jó pénzért, még ha jóhiszemüleg is, de átverik a segítséget kérő személyeket. (nekem ezek a segítők olyanok, mint a megélhetési politikusok).
Persze ott a másik véglet is, akik csak várják a segítséget, mert ő valaki, akinek jár a segítség. A deviza hitelesek között is van pár olyan, aki pont így látja a helyzetét, hogy öt átverték, ezért neki jár az ingyen segítség, az államtól, a banktól, az ember társaiktól, a közvéleménytől.
Gondolom, ezt hiányolják Sándor részéről is, akinek a tanfolyamára úgy tekintenek, hogy ő is csak nyerészkedni akar rajtúk, amikor ők amúgy is bajban vannak.
Nem ragozom tovább, biztos Sándornak is tanulságos ez az egész és igazán kíváncsi lennék, hogy ő mit szűrt le mindebből, milyen tapasztalatra tett ezáltal szert. Mert van ő, és azok akiket megszólított azzal, hogy tanfolyamot hirdetett. És ennek okán van a tanulság, a tapasztalat, amit megszerzett.
Azt mondjátok, véletlenek nincsenek, úgy ez az eset, esemény sor sem az, meg van a maga tanulsága.

köszönöm a beszélgetést.

Gábor

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Hihetetlen, hogy mekkora felzúdulást keltett az, hogy pénzt
2013. augusztus 22. csütörtök, 21:31 | Huszti Sándor -...

Hihetetlen, hogy mekkora felzúdulást keltett az, hogy pénzt merek kérni egy programért?!

Évekkel ezelőtt már beszélgettünk erről és próbáltuk megértetni az ingyen tanítást követelőkkel az álláspontunkat, de nézzük meg akkor ezt még egyszer:

Anyagi sík:

Ez nekem ugyanúgy munka, mint másnak, aki házat épít vagy gyereket gyógyít. Ők sem szívességből dolgoznak, időt, energiát szánnak rá, megdolgoznak értejár nekik a fizetség. Miért lenne ez másként a tanítókkal, segítőkkel?

Drága a tanfolyam?
Nem hiszem. Az egyik legolcsóbban tartok programokat, mások már rég 10 eft feletti összegeket kérnek el egy 1 napos programért.

Garancia:
Ugyan nem írtam ki ehhez a programhoz, de természetesen itt is él - a nálam már megszokott - "Pénz-visszafizetési" garancia. Akinek nem tetszik, valamiért nem jön be a tanításom, az félidőig bármikor felállhat, elmehet, nem kell fizetnie semmit se.
Ugyan minek kellene fizetnie olyanért, amit nem tud befogadni, vagyis meg se kapott? 

Spirituális sík:

Jön az az érv, hogy de Buddha, meg Jézus ingyen tanítottak! 
És? Mi közöm van hozzájuk?

Talán hasonlítok bármelyikükre is?
Talán Magyarországon elterjedt az, hogy a tanítványok eltartják a tanítójukat és családját?
Talán tudok vizet fakasztani, kenyeret szaporítani, fényből táplálkozni?
Nem, nem, nem.

Karitativitás:

Amikor úgy gondolom, hogy valamit ingyen szeretnék adni, akkor azt meg szoktam tenni. Nem dicsekszem vele, nem találtok sehol egy falat, ahol azt mutogatnám, hogy kiknek, hány órában segítek önzetlenül, ingyen, szeretetből. Ez az Én és az Ő magánügyük.

A karitativitás egyébként sem kérhető számon senkin, hiszen az nem kötelező, mindenkinek szíve-joga, hogy mikor-kinek ad vagy nem ad.


Érzelmi sík: 

Próbáltok hatni az érzelmeimre önsajnáltatással, lelkiismeret furdalás keltéssel, vádaskodással, hisztivel. Ezek gyermekkorból megmaradt játszmák, manipulációk, amelyek Anyucinál még biztosan beváltak, de nálam már nem működnek.

Amikor felismerem ezek természetét, akkor azt kérdezem magamtól:
Az illető miért bonyolítja így túl az életét? Talán megrekedt abban a gyermeki állapotában, amikor még a szüleit kellett zsarolja, hogy megkapja amit akar? Nem tudja felnőtt módon kezelni a helyzetet?

Egy felnőttet az jellemez, hogy vállalja a felelősséget az életéért. Ha valamit elszúrt, akkor nem másokat hibáztat. Ha valamiért fizetni kell, akkor azt megfizeti, a szükséges energiát megteremti. Ha nem tudja megteremteni, akkor elengedi. Ha mégiscsak szüksége van rá, akkor segítséget kér.

Eddig tőlem még senki nem kérte, hogy hadd jöhessen el ingyen a programra!!!

Ellenben rengeteg önsajnáltatást, hibáztatást, vádaskodást, hisztit láttam-olvastam. (Kaptam privátban is jó pár levelet!)
Ebből arra következtetek, hogy Ők személyiségük mélyén még mindig gyerekek. Nem nőttek fel. Nem vállalják a felelősséget az életükért, hanem másokat próbálnak szülői szerepbe nyomni és így megszerezni a szükségleteiket, vágyaikat, érvényesíteni az akaratukat.


Talán először egy Felnőtté válás tréninget kellene tartanom, ahol megtanítom, hogyan vállald a felelősséget Önmagadért? Lehet, hogy ez lenne a megfelelő sorrend.
Mindenesetre a "hiteles" tréningen ezzel fogjuk kezdeni! Kemény lesz, már látom. 


Összefoglalva, én így látom a helyzetet:

  1. Van egy tudásom, amit szeretnék átadni azoknak, akiknek erre szükségük van.
  2. Tudom, hogy akinek valóban szüksége van rá, az így vagy úgy, de ott lesz.
  3. Ha van rá pénze, akkor kifizeti.
  4. Ha nincs rá pénze, akkor vagy történik valami csoda, ami folytán pénzhez jut, 
  5. vagy kénytelen lesz elfogadni, hogy ez nem az Ő útja.

Megvizsgáltam a "tartsam ingyen" lehetőséget is. Nem éreztem, hogy így kellene tennem. Azt súgta a megérzésem, hogy nyugodtan kérjek pénzt a programért, akinek ott kell lennie, az úgyis ott lesz!

Kisebbik lányom barátnője egy igen drága, Váci utcai
2013. augusztus 23. péntek, 17:52 | szildiko1   Előzmény

Kisebbik lányom barátnője egy igen drága, Váci utcai szórakozóhelyen dolgozik, ahol mindent csillagászati áron adnak. Ő mesélte ezt a történetet. Sok külföldi megfordul ott, rendelnek is mindenfélét, de bizony a fizetésnél időnként problémák merülnek fel.

Az egyik ilyen vendég felháborodottan kérdőre vont mindenkit, hogy miért nem szóltak neki, hogy ilyen drága itt minden. Azt a választ kapta, hogy egyrészt az itallapon fel vannak tüntetve az árak, másrészt ha rendelés előtt szólnának mindenkinek, hogy magas lesz a számla, akkor azt feltételeznék a vendégről, hogy szegény, szerencsétlen, és alkalmatlan az anyagiak megteremtésére.

Vagyis erősítenék az illető szegénységtudatát.

Ha valakiről feltételezik, hogy alkalmas a dolgok ellenértékének kifizetésére, akkor igazán az ad erőt neki.

Magyarországon szeretnek az emberek olcsón és ingyen kapni dolgokat, de ennek az is az oka, hogy az ország energiamezejében olyan sok történelmi veszteség volt, hogy ezt sokan az ingyenes dolgok követelésével szeretnék ellensúlyozni.

Általában hosszú távon az ad ingyen, aki valamilyen oknál fogva adósnak érzi magát, akár családi események miatt. Például Németországban, ahol a nácik sok jogtalan haszonhoz jutottak a zsidók javainak eltulajdonításával, ott a leszármazottak szórják a pénzt, mintegy akaratlanul jóvátéve azt a bűnt, amit őseik elkövettek.

Aki nem érzi azt, hogy adósa lenne bármiért bárkinek, az megítéli munkája értékét, és bátran ki is meri nyilvánítani.
A sajnálatból történt adás csak elmélyíti a másik „én szegény, szerencsétlen gyerek” beállítódását.

Miért is éled meg felzúdulásnak?
2013. augusztus 23. péntek, 18:29 | Látogató   Előzmény

Hmmm, érdekes, hogy az írásodban magyarázod a saját álláspontod, de arra nem térsz ki egy szóval sem, hogy te ebből az esetből, esemény sorból mit tanultál? Mert valamit biztosan. Valamire tanít téged is. ("a felzúdulás") Miért is éled meg felzúdulásnak???
Engem ez a része érdekelt volna, bár az is igaz, hogy nem tartózik rám.

üdv,

Gábor

Fáik Terézia Lívia képe
Sanyi, minden szavaddal egyet tudok érteni!
2013. augusztus 23. péntek, 17:15 | Fáik Terézia Lívia

Most, úgy is mondhatnám hogy általános jelenség Magyarországon (és szerintem csak itt, mert nézz meg pl. egy külföldi tanító, gyógyító oldalát, pl. Ho'oponopono, Mabel Katz minden programja kemény Eurókba kerül, pedig a módszer, amit képvisel a megbocsájtásról, szeretetről szól), hogy "megkövezik" azt, aki pénzt mer kérni, ha segít másnak.

Az egyik portálon megjelent egy írás, amiben azt kérdezte az írója, hogy a képességekkel együtt ártáblázatot is kaptak a Teremtőtől a segítők?...
...és ez egy általános szemlélet, legalább is az utóbbi idődben felerősödött, hogy "ingyen" kaptad, add ingyen.
Ezek az emberek tisztában vannak azzal, hogy hány éven keresztül kell csiszolni az "ingyen" kapott képességet, információval, tudással bővíteni, gyakorlatozni (szándékosan írtam gyakorlatozást és nem gyakorlást)? Nekem hosszú évekbe telt, nem kevés pénzbe, időbe, amit a családomtól külön töltöttem, energiába, amíg ők esetleg hétvégén inkább szórakoztak én tanultam.
Ez az én döntésem volt, nem várok érte vállveregetést, csak eszembe jutott ez a szempont is most, írás közben, és nekik eszükbe jut ez az oldala a dolognak?

Valószínű, hogy sok minden nincs helyén ezekben az emberekben, hogy 2012.12.12. után, az "Új Energia" korában, és még ki hogyan nevezi ezt az időszakot, valamilyen elvárás bennük, hogy minek és hogyan kell, kellene működnie szerintük.

Nem tagadom, addig bennem is volt bizonytalanság ebben a témában, amíg fel nem ismertem, hogy egyszerű energia cseréről van szó, én azt adok, amire neki van szüksége és viszont.
Ennyire leegyszerűsítettem a témát, mert ilyen egyszerű (nekem), nem kell túlbonyolítani.
(Azt csak érintőlegesen említem meg, hogy rengeteget segítettem másoknak ingyen, nagyon kevés ember volt, aki értékelte és a maga hasznára, vagy pozitívra fordította az energiát, amit kapott.)

A tapasztalatom szerint aki igazán tanulni, gyógyulni akar, az meg is keresi és találja azt, aki ebben segít neki és az az ember nem is várja el, hogy azt ingyen kapja, mert tisztában van annak az értékével, amit kap.
Sőt, sokszor pénzben ki sem fejezhető az az érték, (pl. egy tanfolyamon) amit egy-egy felismerés, átbillenés tud hozni egy ember életében, ezt viszont a saját élettapasztalatomból mondom.
Szerintem ehhez is kell szellemi érettség, hogy ezt felismerje valaki.

Abban talán mindenki egyetért (aki még olvassa a hozzászólásomat), hogy minden területen fontos az energetikai egyensúly, akkor ezen a területen miért nem?
A segítőktől, tanítóktól miért várják el emberek, hogy csak adjanak és adjanak és...?...csak úgy!....mert...és itt jön a "megideologizálás".

Minden döntésünknek következménye van, annak is, hogy ki-kit választ tanítójának, segítőjének, azért vállalja a pozitív, vagy negatív következményeket...
...valamint azért is, hogy mi a fontosabb neki, mi az értékrendje, hogy mire költi a pénzét, plázára, vagy pl. spirituális tanfolyamra...és még az is, hogy...és itt a helye a saját gondolatoknak ebben a témában.

Huszti Sándor - Önismereti tanító képe
Egy kis visszatekintés a “Hitel, tartozás feloldása” tanfolyamra
2013. szeptember 26. csütörtök, 13:37 | Huszti Sándor -...

A tanfolyamon túl vagyunk, eltelt 2 hét, tanulságos volt visszaolvasni a hozzászólásokat.

Miután többen hozzászólásban vagy magán levélben jól lecsesztek, hogy miért merek pénzt kérni egy tanfolyamért, igyekeztem mindenkinek válaszolni, megértetni a saját álláspontomat.
Az egyik válaszomban még annak a lehetőségét is megpendítettem, hogy ingyen is el lehet jönni a tanfolyamra.
Bevallom, kicsit félve írtam oda, attól tartottam, hogy annyian fognak jelentkezni, el se fogunk férni a nagy teremben!

Az eredmény:

  1. Senki nem keresett meg utána, hogy szeretne ingyen eljönni!
  2. Összesen 5-en jelentkeztek a tanfolyamra, ebből ketten nem jöttek el, még csak nem is szóltak, hogy mi változott! - ennyit a felelősség vállalásról.
  3. A három résztvevőből kettő a barátom.

Kérdezte korábban Gábor, hogy miről szól nekem ez az ügy, mit tanulok belőle. Elmondom:

1. Nem kell megsajnáljak senkit se, oka van a szenvedésének és ezen a külső segítség nem segít. Az első hatékony lépést a megoldás felé csak Ő teheti meg, ez pedig a hibáinak felvállalása és igaz elköteleződés a belső változás felé.

2. Ezért van az, hogy aki nem akarja, azt se ingyen, se pénzért nem lehet kisegíteni a bajából! Nem az ingyenesség a valódi kérdés itt, ezt csak azért hozzák fel a szenvedők, hogy legyen mire fogni, miért nem kezdett el már komolyan változni!
Ha ingyen megkapnánk minden segítséget, akkor is csak azok indulnánaak el az úton és változnának, akik hajlandóak fizetni is érte. Ai pedig hajlandó, annak megadatik.
Vagyis ha valakinek nincs pénze valamire, akkor az első fontos kérdések, amit fel kellene tennie önmagának: Valóban akarom ezt? Tényleg szükségem van rá?

Egyébként, ha valaki csak az ezeket a hozzászólásokat elolvassa és elmélyül bennük, már azzal egy fél tanfolyamra való tanítást kap ingyen!!

3. Ha valaki a felelősségvállalás hiánya miatt került bajba, az ugyan miért viselkedne másként a segítőivel?! Jelentkeznek, megígérik, hogy eljönnek a tanfolyamra, aztán egy szót se szólnak, hogy mégse jönnek.
Rengeteg tanfolyamot tartottam már és máskor mindig szólnak, ha nem tudnak eljönni. Még arról is, hogy 10 percet késnek!

4. Talán nincs is akkora szükségük a pénz kapcsán önismereti okításra! Vasárnap például elmaradt a "Munka, pénz az önismeret tükrében" című előadásom, mert megint csak 2 barátom jött el. Ezek szerint mindenki jól áll anyagilag vagy legalább képben van, hogy miért nem. :)

Feliratkozás Hírlevélre