Nagyon - nagyon régen, az emberi faj kialakulásának kezdetén voltak, akik már tudtak emberként élni és voltak, akik még nem. Ők állatokkal éltek együtt, s az utódaik félelmetes fenevadak voltak, akik komoly veszélyt jelentettek az egész emberi faj számára.
A fenevadak félig állatok, félig emberek. Nagyon gonoszak, uralkodni akarnak mindenek felett, ennek érdekében pusztítanak és ölnek, de mégis csak van bennük egy kicsinyke emberi szikra, egy parányi szeretet.

Már egy év is eltelt, mióta leírta ezt a történetet, elgondolkodott mi változott benne ez alatt az idő alatt.
Újra elolvasta, amit arról írt, amit akkor érzett.

Már régóta figyelte őket, azt is tudta, hogy harminchat éves házasok.
Sok fiatal pár megirigyelhette őket. A kapcsolatuk nagyon is élt, volt benne szenvedély, kedvesség, humor, szavak nélkül is értették egymást, tehát mindaz, ami egy jó kapcsolatban. Valahogy több volt, mint az átlag, ahogy évődtek egymással, mintha fiatal házasok lennének.