A szeretet szintje távolról sem az emberiség jellemző tudati szintje. A világ lakosságának hetvennyolc százaléka áll a 200-as érték (alapvető becsületesség) szintje alatt, tehát a negatív tartományra összpontosít. A bolygó lakosságának mindössze két százaléka éri el a feltétel nélküli szeretet szintjét, amelyet „szeretetteljességnek" lehet nevezni.

Honnan tudjuk, hogy számunkra a jó úton vagyunk? Mi jelzi az igazság ösvényét ha rajta járunk? A spirituálisan műveletlen embernek mi jelezheti a helyes irányt?

Sok tanítást félre lehet értelmezni, még magunkat is becsaphatjuk és minket is becsaphatnak. Ilyen kavalkádban honnan tudja az ember, hogy a megfelelő irányba tekint ha épp arra néz? A mindennapi életben ez miként mutatkozik meg?

14 éves korom óta mindig van párkapcsolatom. Folyamatosan volt mellettem valaki. Egyik kapcsolatból úgy léptem ki, ha jött egy újabb kapcsolat, ami kihúzott belőle. Egyedül soha nem hagytam el senkit. Képtelen voltam rá, nem tudom az okát, csak nem tudtam megtenni. Megvártam, míg felbukkan egy újabb kapcsolat lehetősége és miután biztos voltam benne, hogy az újabb kapcsolat tényleg sokkal jobbnak ígérkezik, mint a régi, akkor kiléptem a meglévő kapcsolatból és azonnal beléptem az újabb kapcsolatba. Ilyen voltam, így működtem.

Most múlik pontosan,
Engedem had menjen
Szaladjon kifelé belőlem
Gondoltam egyetlen
nem vagy itt jó helyen
nem vagy való nekem
Villámlik mennydörög
ez tényleg szerelem.