Spirituális, ezoterikus utakat szervezek Egyiptomba, melynek során a résztvevők be tudnak jutni a szent helyekre és energiaszintjük ugrásszerű emelkedését lehet elérni.

Például a Kheopsz piramis királykamrájában az aura fényképezőgépen látható energiakapu alá állhatnak és töltődhetnek. Hasonló utak vannak tervbe véve Mexikóba, Peruba, Indiába és Ausztráliába is.

Amióta az eszemet tudom, halogatok. Néha úgy is hívom magamat magamban, hogy: Halogató művész. Szomorú, de ezen még nem tudtam változtatni, pedig nagyon kellene már. Sok munka, sok feladat kezd a fejem fölé nőni és ez csak egyre rosszabb lesz, ha tovább halogatok.

“Aki szeret, elenged, felejt és megbocsát. Aki mindezt elvárja másoktól csupán önmagát szereti. Önmagunk elvesztésének a legbiztosabb módja: a szeretet elvárása. A szeretet elvárása önzés, legalább annyira, mint a szeretet elutasítása.” (Tatiosz)
Ma találkoztam a fenti idézettel és azt hiszem meg is tapasztaltam az igazát. A mai nap egyébként is komoly felismeréseket hozott nekem, de ha jobban belegondolok szinte mindegyik az önzésre vezethető vissza.

Bunna Gábor reflexológus, gyógymasszőr barátunk hívta fel a figyelmünket arra a nagyszerű kezdeményezésre, hogy a Szívesség háló oldalán önzetlen segítséget, vagy tárgyakat tudunk felajánlani másoknak és ha valamire szükségünk van, akkor azt is megkaphatjuk itt!
Segíteni másoknak nemes dolog, és akik ehhez internetes felületet és szervezést biztosítottak, azok munkája szintén dicséretes.

Hálás vagyok ha visszanézek, ha visszagondolok azokra a körülményekre ami pontosan egy éve még a valóságomnak tudtam,és az akkori reményeim és vágyaim szerények ahhoz képest ami most van ha körülnézek.
Hálás vagyok önmagamnak hogy mertem hallgatni a belsö vezetöre és hálás vagyok mindazoknak az eröknek amik bölcsebbek mint én primitív ember és jobban tudja mi nekem a legjobb,és megértetni próbálja az én szintemen a spirituális igazságokat amit ha nem félek átülteni a gyakorlatba akkor a csodák természetesen történnek az életemben.