Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

Az ember érzés világa nem csak szabályozható valami, hanem feltétlenül szabályozandó is.
Mindenkikénytelen rá.
Nincs más kiút!

Kezdődik azzal hogy az ember eltűri,hogy anyagi körülmények és határok erőt vegyenek rajta.
Belevész a mindennapi életelvakító részleteibe,anélkül, hogy a múló pillanatnak az egészhez való viszonyát állandó fénybe helyezné önmaga előtt. Együtt sodródik indulatokkal.
Pániknak, elégedetlenségnek ad gondolattestet.

Sziasztok!
Régóta olvasgatom a fórumot, de most úgy gondoltam, én is tanácsot kérek. 2012 nekem nagyon nehéz volt, spirituális fejlődésre vágytam, hát megkaptam hozzá a leckét. A férjem elhagyott, magam maradtam a gyerekekkel, új életet kezdtem, elköltöztem.
Közben megtetszett valaki, de köztünk rengeteg akadály van és azt hiszem csak én vonzódom igazán. Amire eddig rájöttem, hogy párkapcsolataimban nem szerettem eléggé önmagamat, most is a külvilágtól várnám el, hogy szeressen.
Tehát meg kell tanulnom szeretni igazán magamat. Van erre valami jól bevált módszeretek?

anyasag.jpg

Mikor kezünkben tarjuk csodálatos újszülöttünket, talán nem is sejtjük, mekkora belső munka veszi kezdetét!

Nem tudom ti mit gondoltok róla, de azt gondolom minden emberrel akivel találkozom, valamilyen kapcsolatot alakítok ki, minden egyes esetben egy tükörkép. Kigúnyolnak a munkahelyemen, piszkosul fáj megalázó látni hogy kb. 5-en röhögnek a viccnek szánt beszóláson tőlem 1-2 méterre egész műszak alatt. Valószínű hogy megérdemelten kapom vissza, mert fáj, valahol valamikor én is megtettem. Kolléganőm első munkanaptól kezdve, felfújt hólyag képpel tanít be a munkára és mindent megtesz annak érdekében, hogy minél hamarabb kirúgjanak, vagy áthelyezzenek ( áthelyezésem megtörtént 2 hét után).

Visszatérő momentum az életemben, ami elgondolkoztatott. Mi lehetett ez?

Mindig egy nagy testű kutya van az ügyben. Valamelyik állatom védem meg, támadásnak indul, de sosem engem, hanem az állataimat támadja egy ilyen nagy kutya. Ha rájuk szólok, megnyugszanak, letesznek a támadásról, tovább állnak. Nincs bennem bántás, vagy harag a kutya iránt. Sosem.

Sosem félek, kutyám macskám megvédem. Minden állatom bízik bennem szerintem pont ezért. Csak érdekesnek találom ezt, miért jön kb.: negyedévente?

"Ha a férfi és a nő egymás társai az életben,és kiegészítik egymást, csak akkor vezetik jól a háztartásukat, ha megosztják a munkát.Egy bölcs anya minden idejét lefoglalja a gyermekei iránti gondoskodás.De ahol mind a férjnek, mind a feleségnek dolgoznia kell a puszta létfenntartásért, ott a nemzet szükségszerűen elkorcsosul.Mintha egy csődbement a tőkéjét élné fel"

Gandhi

Mindenki törekszik a belső harmónia felé. Te hogyan csinálod?

Önismeret, önelfogadás, energia, egyensúly, spiritualitás, ima, béke vagy szeretet? Áruld el a titkot, hogyan csinálod, mire figyelsz?

Mennyire ismered önmagad? Számít ez a kiegyensúlyozottságban? Esetleg a sorstólvagy egy szerencsés alkattól függ az egész?

Sikeres vagy a magán és a külvilági életedben?

Szerinted mi a titka a lelki egyensúlynak? Hogyan érhető el az élet-harmónia?

 

Mostanában napközben teljesen jó passzban vagyok, talán ez az egyik legjobb időszak a külföldi kint létünkben, valószínűleg senki nem vesz észre rajtam változást kívülről... Pont ezért nagyon fura, hogy mennyire változik a hangulatom estére, mikor ágyba kerülök. Soha nem volt gondom azzal, hogy elaludjak, és most rendszeresen nagyon nehezen megy, még úgysem hogy nagyon későn fekszem le.

Néha nagyon intenzív és különös álmaim vannak…

Tegnap nagyon foglalkoztatott valami. Fel akartam venni a kapcsolatot valakivel. A hogyan-t nem tudtam. Több lehetőség volt, üzenek neki az iwiwen keresztül, emilt írok, sms-t küldök vagy felhívom telefonon. Melyik a legjobb megoldás? Ilyenkor nekem az elmém nagyon él, a lecsendesedés nehezebben megy, hogy belülről kapjam meg a választ. Majd lesz valahogy….

Este egy barátnőmmel beszélgettem egy jót. Nagy valószínűséggel beindított a lelkemben valamit.

Az elmúlt napok konfliktusai igen sok példát szolgáltattak itt a weboldalon arra, hogy mennyire hajlamosak vagyunk belevetíteni a másik mondandójába a magunk gondolatait. Ír valamit a másik és mi azt tovább gondoljuk, hozzáteszünk, más összefüggést olvasunk ki belőle, mint amire utalt és ez nem mindig azért, mert félreérthető volt a szöveg, hanem azért, mert kivetítünk, ahelyett, hogy a valóságot látnánk.

Már egy hete, hogy nyomasztó álmok gyötörnek, elmosva a valóság és realitás közt leledző vékony határmesgyét. Mint egy képtelen szürreális sorozat. Mindig ugyanazokkal a szereplőket, de mindig más és más, kuszábbnál kuszább helyzetben és környezetben látom magamat. Koncentrálok, összpontosítok, megpróbálom irányítani, megérteni, mit is akarnak tőlem, de sehogy sem kerülök közelebb az igazságomhoz. Keresem az értelmet, a logikát, a jelentést, a kódot, az emlékfoszlányokat kutatom, de reggelre szertefoszlik minden. Illetve majdnem minden. Az érzés, a kötelék, a jelenléted az velem marad.