Mindenféle | Önmegvalósítás.hu

Mindenféle

memory.jpg

Az önelfogadás gyakorlása során már régóta foglalkoztat az a kérdés, hogy miért érzem úgy, hogy kezdem elveszteni a memóriám.

Középiskola, egyetem alatt leginkább a külsőm elfogadása okozott gondot. Most ezzel már elég jól állok, viszont helyette jött új megoldandó feladat az önelfogadásban.

- Miért veti meg maga ennyire az indiánok vallását?
- Ezt aligha lehet igazi vallásnak nevezni. Sziklákat és fákat imádnak.
- Szerintem nem imádják hanem szentnek tartják őket.
- Imádkoznak hozzájuk. Láttam, ahogy imádkoztak kövekhez.
- Ők meg látják ahogy maga és más keresztények imádkoznak két összekötött bothoz.
- A feszülethez. Ahhoz imádkoznak nem?
- Mi Istenhez imádkozunk. A kereszt csak jelkép. Emlékeztető, hogy a mindenható közöttünk van.

Ha nem értesz valamit az asztrológiából, kérdezd meg és szakavatott asztrológusaink szívesen válaszolnak!

Teljes horoszkóp elemzésre ne számíts, de a lényeget biztosan megvilágítják majd Neked.

Először is, mindenkinek Boldog Újévet kívánok!
A visszatérő álom a következő:A hasamat egy pontba nyomja hol a férjem hol idegen hol barátnőm!
Elmondom nekik, hogy fáj de akkor se hagyják abba, könyörgök,hogy már alig bírom de még akkor se hagyják abba, próbálok harapni, hogy érezze, hogy neki is fájjon, de akkor se hagyja abba, és neki hiába okozok fájdalmat, nem reagál.
Sok éve már biztos nem volt ez az álmom, de valami nagyon rossz érzés, még jó hogy felébredek.
Segítsetek megoldani!

Köszönettel aniavirag

Csoda az egész élet, a kezdettől a végéig. Ilyen csodákat rejt az önismereti út is.

Mert lássuk be ez egy folyamat, a kezdettől a végig. Ahogy a csecsemő tapasztalja, tanulja a világot, úgy tapasztal az önismereti úton járó ember. Elég, ha csak szembe néz feladataival és lelke szerint cselekszik. Persze ahhoz ismerni kell a lelkét és figyelni rá. Valljuk be a lelki ismeretünk szerint cselekedni nem mindig könnyű, de a tiszta út.

Hogy a szerelem milyen csodákat rejt, nem kell mondani, de van egy mondás a szerelem sötét verem.

Tegnap történt, mielőtt épp visszautaztam Pestre, hogy az ablakom elé szállt egy galamb. Délelőtt egy számomra fájó konfliktushelyzeten gondolkodtam. Nem tudok rajta segíteni, mivel egész közösségeket érint. Elfogadtam, hogy ez van, és azt is, hogy fáj. Nekem valamiért nagyon szívügyem, de nem szeretnék itt politizálni. Kapcsolódik hozzá, hogy van egy zsidó származású volt párom, aki nagyon félreérti az én gondolataimat. Igazából nehezen értjük egymást, de ez nem akadálya köztünk a szeretet áramlásának.

paff.jpg

Most este olyan videókat böngésztem a Youtubon, amik élményeket idéztek fel. Aztán a Micimackó (Micimackónak mintha férfi lenne a hangja, de nő lenne a neve. vajon miért?) videója mellett megjelent a Paff, a bűvös sárkány. Mivel a csak a dal refrénjére emlékeztem, gondoltam belenézek.
http://www.youtube.com/watch?v=OTvPzJ0Rj4Q&feature=related

Hááát. Igen lelombozott. Szegény sárkány...

Aztán amiért végül blogbejegyzés írásra szántam az időt, hogy megkérdezzem:

Kacsapár....
Testvérem majd 5 éves kislányával piaci bevásárlás után kisétáltam a közeli patakpartra. Alig 1 méter széles, beton-mederben csordogáló kispatak a városban. A patakparton szoktam futni, gondoltam megmutatom neki. Néztük a kis patakot, ahogy csordogál. Megkérdezte: itt vannak kacsák? Kacsák? -kérdeztem vissza. Itt nincsenek kacsák, ez egy nagyon kicsi patak, a kacsák a tavakat szeretik. Itt biztosan nincsenek kacsák - válaszoltam. Meg tél is van, ugyebár....szóval itt tutira nincsenek kacsák - gondoltam magamban. Alig hogy, ezt megbeszéltük, kicsit távolabb tőlünk, mintha egy madárpár szállt volna le a patak vizére.