Sírt, sírdogált, vasalás közben. Tegnap is rossz hangulatban aludt el, de már előző reggel valami nehéz érzéssel kelt fel, akkor még nem értette mi a baja.
Szombaton leugrottak az édesanyjához, hogy koccintsanak az új évre. Hisz most volt szabadnap bőven, így összebeszéltek, a lánya az öccse, a fia és a nő, hogy ezt a napot töltsék ott.
Igazából karácsonykor tűnt fel, mennyire feledékeny az anyukája. Akkor úgy volt ezzel, mit lehet tenni, megöregedett, már nem a régi, ő elfogadta, így működnek az öregek.

Vágyott a csendre, ezért kikapcsolt minden hangforrást, már amit ő képes volt kikapcsolni.
Vendégeket várt, megbeszélték páran, hogy nála szilvesztereznek.
Végzett a főzéssel, rendet rakott, majd vizet engedett a kádba , majd sót szórt a vízbe.
Jól esett a forró víz, behunyta a szemét, ellazult.
Most is, mint máskor, mikor behunyta a szemét, megjelent egy nagyon öreg arc, az arcon csak egy szem volt látható, körülötte ezernyi ránc . Tudta ez az ő öreg lelke.

Michael langford egy rövid írását szeretném közzétenni. Ebben leírja – az én olvasatomban –, hogy 27 évig tanulmányozta a „megvilágosodás” módszerét, mire felismerte, hogy nem értette meg helyesen a leírtakat. Majd azt részletezi, hogyan jött rá a helyes értelmezésre, amelyet követően a helyes gyakorlat hatására késedelem nélkül célba ért.

Hogyan fedeztem fel a Tudatosságot figyelő Tudatosság módszerét

(a tényleges gyakorlat utasításai dőlt betűvel szedettek)

Michael Langford