Sokakat megérintett Erőss Zsolt és társa tragédiája. Elgondolkodtat, hogy vajon miért vállal ember ekkora kockázatot? Miért hagyja hátra családját, feleségét és gyermekeit minden alkalommal, amikor az óriás hegyek hívják? Mit akar megélni, bizonyítani vagy legyőzni egy hegymászó, amikor az élete kockáztatásával elindul a csúcsok felé?

Spirituális élményt keresnek a csúcshódítók? Önmagukat akarják legyőzni? Vagy szánalmas bizonyítási kényszerük hajtja Őket és ezért nem látják önző döntésük következményeit?

A napokban néztünk egy filmet Meg Ryannel, amelyben volt egy elgondolkodtató jelenet: A férj győzködi a babysittert, hogy maradjon a gyerekekkel estére is, de a lány nem vállalja, mert a barátjával lesz találkája. A férj erre érzelmi zsarolásba kezd, hogy milyen nehéz helyzetben van mostanában, meg hogy az a randi biztosan összehozható egy másik nap is...
Mire a lány egy mondattal lezárja a vitát: "Az én életem is van olyan fontos, mint a magáé!"

Sajnos hajlamosak vagyunk arra, hogy a belénk nevelt, hibás értékrenddel éljünk és jobban megfeleljünk mások elvárásainak, mint a sajátunknak. Fontosabb a munka, fontosabb a család, fontosabbak a barátok, mint a saját szükségleteink, igényeink.
Ha valaki megkér, elvár, megkövetel valamit, akkor inkább a háttérbe szorítjuk a saját vágyainkat, csak nehogy elveszítsük az illlető jóindulatát, szeretetét. Pedig ezzel pont a legfontosabb, legértékesebb embert veszítettük el: Önmagunkat!