Problémamegoldás | Önmegvalósítás.hu

Problémamegoldás

A drive-ok vagyis késztetések hatása az életünkre, önsorsrontó mintáink

A drive vagyis késztetés az a belső energia ami az önsorsrontó mintát működteti.

Segítségre van szükségem, mi történik velem? Kezdődő skizofrénia?

11 éves koromig voltak különféle képzeletbeli barátaim, amikor édesanyámnak megemlítettem akkoriban csak annyival elintézte hogy nem léteznek búcsúzzak el tőlük.

Tisztában vagyok azzal, hogy ez egy önismerettel foglalkozó oldal, és nem is vagyok politizáló alkat. (Éppen ezért Sanyi, ha nem érzed ideillőnek a témát, akkor felhatalmazlak, hogy töröld.) Ugyanakkor mégis egy ideje foglalkoztat a kérdés, hogy mire tanít minket a magyar politikai és gazdasági helyzet? Mit kéne nekünk, "kisembereknek" másképp tenni, milyen dolgok tudatosítására lenne szükség, hogy ebben is változás álljon be? Egyáltalán kell-e a változás ezen a téren szerintetek?

Sziasztok! Igazából nem is tudom, hol kezdjem, valójában a tanácstalanság sodort ide. Nem vagyok túl spirituális, nem is foglalkoztam soha a témával. Van azonban egy problémám, betegségem, ami nem szűnik, és egy barátom bogarat ültetett a fülembe, hogy talán volna rá megoldás.
Biztos piti kis dolognak tűnik: folyton fáj a torkom. Akár hónapokon keresztül, majd elmúlik és ismét fájni kezd. Sok orvosnál jártam, orvosilag abszolút alátámasztható: eredhet a refluxból, a munkám során beszívott porból meg még egy csomó mindenből, és ez mind oké. De nagyon megkeseríti az életemet.

Az egymilliárdos lottó nyeremény kapcsán egy régi kérdés jutott eszembe tegnap: Vajon mi lenne, ha az emberek egyenlően osztanák el a megtermelt javakat?
Milyen változást hozna ez az afrikai szegények életébe, vagy az amerikai gazdagabb rétegnek?
Mit kezdenének a többlet pénzzel a szegények?
Hogyan dolgoznák fel a forrás csökkenést azok, akik már hozzászoktak a kényelemhez, biztonsághoz?

Vajon mennyit keresnénk mi magyarok? Többet vagy kevesebbet az átlagnál?
Kezdjük is egy kis számolással:

/ Nem sok közgazdasági ismeretem van, így lehet, hogy nagyon mellé számoltam. /

Beleolvastam több fórum témába és meglepődve tapasztaltam, hogy rajtam kívül vannak mások is, akik úgy vélik, hogy az élet egy kényszer, és börtön.
Ez a vélemény, érzés, már gyerekromban kialakult bennem, nem olvastam ilyenről, és soha nem gondoltam, hogy vannak rajtam kívül még mások is akik ezt így gondolják.

Most meglepődve olvasom, hogy vannak más személyek is, akik így élik meg az e-világi létezésüket.
Véletlen lenne, hogy vagyunk páran akik ezt így élik meg? Igy éreznek a világgal kapcsolatban?
Én sosem éreztem, hogy bármi közöm lenne ehhez az életnek nevezet akármihez.

Elsősorban arra kell fókuszálnunk a figyelmünket, hogy megtanuljuk az életünkben felmerülő kihívásokat szimbolikusan értelmezni. A szimbolikus látásmódot úgy tudjuk elsajátítani, hogy tudatos figyelmünket önmagunkra irányítjuk. Próbáljuk meglelni az értelmüket. Gondoljuk végig, és próbáljuk megérezni, miként kapcsolódnak egészségünkhöz. Minden áldott nap figyeljünk az elénk kerülő kihívásokra, és kísérjük figyelemmel, elménk és szellemünk miként felel rájuk.

Tartalom átvétel