Csalódás
Hány éves voltam arra már nem emlékszem pontosan, talán nyolc éves lehettem az öcsém pedig öt.
Honnét jött az ötlet, arra sem emlékszem, mert akkor még televíziónk nem volt, valószínű újságban, könyvben láttam, ejtőernyősöket.
Mindenesetre az agyamból kipattant, jó lenne ejtőernyőzni.
Az elhatározást tett követte, fogtuk anyánk esernyőjét, majd felmásztunk a ruhásszekrény tetejére és nekikezdtünk a feladat végrehajtásának.
Persze voltam olyan erőszakos, hogy én ugrottam először.

Levelezek egy sráccal. Itt ismertem meg. :-) (Ezúton is köszönöm Őt Neked, Sanyi!!). Mélyen beengedtük a másikat egymás lelkébe. Fölösleges szégyenérzet nélkül. Biztos, hogy azért is, mert nem találkoztunk még soha.

Szombaton eljött a koncertre, ahol énekeltem. Megéreztem, hogy Ő az. Mégsem közeledtem hozzá, ő sem hozzám, így telt el az éj. Hazament, mielőtt vége lett volna a koncertnek. Felfedvén inkognitóját, rám mosolygott... Minden benne volt abban a mosolyban.

Persze szinte rögtön levél várt és ment...