Élet | Önmegvalósítás.hu

Élet

Hihetetlen de már elég fiatal koromban kialakult egy lánynak a "mindene". Ez azt jelentette nekem,hogy megtalálom, és ő lesz a feleségem. Teltek múltak az évek és sok tényező által meg is találtam és ugyan úgy nézett ki mint azt ahogy megálmodtam. Ráadásul nem is volt messze tőlem egy faluban éltünk.

A szerelem és magány kapcsolata egy paradoxon, vagy legalábbis nagyon fura egy dolog . Számtalanszor látom magam körül, ahogyan ragaszkodunk, ahogyan kapaszkodunk egy másik ember szeretetébe. Csak azért, hogy ne kelljen a végén egyedül maradnunk. Feladva magunkat. Csak, hogy elmondhassam: szeretnek és szeretek, oly nagyon szeretek. Szükségem van rád. Mert általad, a te szerelmed által tudom, hogy nem vagyok magányos. Nekem is szeretnem kell ahhoz, hogy ne legyek egyedül. S ezért cserébe én megalkuszom veled. Így már én is, most már akkor én is tartozhatok valakihez valahová.

Miért félünk a változástól? Miért félünk kilépni egy kapcsolatból, még ha belül érezzük is, hogy ennek a kapcsolatnak vége? Miért félünk kilépni a munkahelyünkről, ha már szenvedünk? Miért olyan nehéz elengedni valakit, valamit, vagy egy megszokott élethelyzetet?

A változástól való félelmünk legfőbb oka az, hogy ragaszkodunk, birtokolni akarunk. Nem merünk az ismeretlenbe fejest ugrani, nem merünk belevágni. És akarunk egy köztes átmenetet. Tudni akarjuk mikor, mi lesz. Amit ismerünk, még ha nagyon rossz, akkor is inkább ragaszkodunk hozzá, mint hogy az ismeretlenbe belevágnánk.

Nagymamám februárban halt meg…

Két bőrönd és két hátizsák van nálam, amit vinnem kell...talán még szatyrok is ….. egy hátizsák a hátamra, egy a hasamra…a bőröndöket meg húzom magam után és sírok ….. sírok, sírok…. nagymamám álmomban is halott…… az ágyán az ágyneműt igazítom…. és sírok….sírok ….. aztán meglátom a szomszéd nénijét…. talán soha nem öleltem még meg…. de most magamhoz húzom és megölelem…. és csak sírok-sírok ….. felkavaró érzéssel ébredtem az álomból….

Anyu ma 60 éves …… és eszembe jutott nagyi…. Ő szülte anyut…. Neki is emlékezetes volt a nap 60 évvel ezelőtt…

Vajon van még olyan hely a Földön ahol az élet nincs túlkomplikálva, ahol nincs ez az állandó sietség, ahol nincs bűnözés és erőszak, ahol nincs depresszió és őrület, és ahol nincs környezetszennyezés mert az emberek harmóniában élnek a Földanyával?

Sajnos már nagyon kevés ilyen hely van, de a projekt célja épp az, h egyre több legyen!

A névadónk, Anuta az egyik ilyen édenkerti hely.

Nézzétek meg! Érdemes!

Gréti

http://vimeo.com/105439656

Álom… egy csúszós, jeges hegyoldalra kapaszkodunk felfelé, nekem elég veszélyesnek tűnt és nem is igazán tudtam, hogy hova megyünk…. Valakivel voltam, őt követtem…. négykézláb is megyek talán..; akivel vagyok az hasra fekszik és hason csúszva elindul lefelé, majd mikor elért egy pontot, akkor felül és ülve csúszik tovább…. Én pedig itt érzem azt, hogy na, ezt nem csinálom, én nem megyek vele…. Egyrészt éreztem, hogy a csizmám már átázott… már így is piszkos volt a fehér kabátom… úgyhogy én egy másik utat kerestem, hogy lefelé induljak… ez is elég “veszélyesnek” tűnt..

Rohanunk mindennapjainkban, végezzük a dolgunkat, rohanunk a gyerekkel, rohanunk a boltban,a munkahelyen stb. Rohanás az egész élet ? Hol a boldogság ? Te miben keresed a boldogságot ? Mi tesz boldoggá ? Egy új állás? Egy új autó ? Egy új lakás ? stb. Valóban úgy érzed, hogy ezek jelentik a boldogságot ? De vajon meddig tartanak ezek a boldogságok ? 1 hétig ? 1-2 hónapig ? De egy biztos nem sokáig ! Amikor elmúlik a boldogság érzés és ott ülsz az új autóddal,az új lakásban,egy új állással stb. és keresed az újabb és újabb örömforrásokat, ami majd megint boldoggá fog tenni egy kis időre.

Sziasztok!

Teljesen új vagyok itt, csak nemrég akadtam rá erre az oldalra, remélem a jó témában teszem fel a kérdése(i)met. :)

Egy álom, vagy inkább érzés ami mindig visszatér…. éreztem, tudtam, hogy a szobámban az ágyban fekszem, hirtelen mégis egy hídon találtam magam és azt láttam, hogy a víz egyre emelkedik…tudtam, hogy most meg fogok fulladni, most megfulladhatok….egyrészt féltem, másrészt tudtam, hogy ez csak álom, most megfulladhatok …. és mégsem mertem, mintha nem mernék meghalni….felébredtem….

Tartalom átvétel