Félre értés ne essék, a házi kedvencekről van szó!
Annyi törődést, időt, pénzt, fáradozást igényelnek. Miért vállaljuk őket mégis?
Mit kapunk cserébe? Megéri azt a sok befektetést?
Szándékosan pártatlan kérdéseket tettem fel, azzal a szándékkal, hogy mind a két oldal véleménye megnyilvánuljon.

Erika társtalanság blogja elindított bennem valamit. Egyetértettem vele sok mindenben, de elgondolkodtam a hozzászólásokból azon, hogy nem vállalja a női szerepet és itt akadtam fenn magamon.
Én 3 éves kora óta nevelem egyedül a fiam és egyszerre kellett apának és anyának is lennem, hisz az igazi apja kicsit eltávolodott tőlünk. A szüleim mindig segítettek, de az apám nem volt jó példa apának és mindig konfliktusuk volt.

Ki az Apád? Tényleg Ő az?
Lehet, hogy nem is az az igazi Apád, akit eddig annak hittél?
Egy Feldmár András csapatától származó, Nőiségről szóló, azt tanító könyvben egy rendkívül meglepő írással találkoztam. A Föld számos országában, Anyák megkérdezésével végzett felmérés alapján, 10-30% is lehet azon gyermekek aránya, akiknek nem az a vér szerinti Apjuk, akit eddig annak hittek.