Azon gondolkodom napok óta, milyen mértékben van bennem a bizalom és a bizalmatlanság.
A mérték attól is függ, hogy kiről, miről van szó. Milyen dologgal, élethelyzettel, vagy, hogy kiről, gondolkodom, gyermekről, barátról, munkatársról, idegenről, vagy a kedvesemről.

Van olyan helyzet amiben, akivel teljes a bizalmam, már szinte a naivságig. Sajnos olyan is van, mikor alaptalanul bizalmatlan vagyok.
De mivel megtanultam, hogy hallgassak a megérzéseimre, bizony nehezen engedem el a bizalmatlanságot még akkor is, ha az adott pillanatban alaptalannak tűnik.

Mindent megengedek magamnak.
Megengedem magamnak hogy mindent megengedjek magamnak.

Sanyi módszer. ;)
Amit kizárunk,vagy tulzottan sajátunknak vélünk az nincs a helyén.
Elöbb utóbb bajt csinál.
A mostanában zajló összetüzések is ebböl adódtak.
Ki ki vette a magáét,én is az enyémet,és aztán csendben bontogathatta a kis
,,csomagját".

A korlátainkat saját magunk építjük.
Pl.félelemböl.
Szerintem a félelemböl ágazik a megfelelni akarás,
és a megfelelni akarásból sok sok emberi játszma.
(ez volt az én csomagom) ;)