Család | Önmegvalósítás.hu

Család

Sziasztok!

Már régóta feltűnt, hogy nem tudom kimondani azt, ami foglalkoztat. Egyszerűen, mintha nem ENGEDNÉK.
Amikor épp valami fontos dolgot szeretnék mondani, akkor valaki mindig a szavamba vág, vagy történik vmi ilyesmi...
Ma is ez volt.
Reggel egy padon ültem egy jóbarátnőmmel, és furcsa dolgot láttam: egy lány energiáját vagy auráját, ahogy elment előttem. Nagyon érdekes volt, még ennyire élesen és nagyban nem láttam ilyet. A döbbenet kiülhetett az arcomra is, mert a barátnőm megkérdezte, mi az, mit látok.

A hétvégét a barátnőimnél töltöttem. Izgalmas volt, mert a péntek estét az egyik, a szombat estét pedig a másiknál töltöttem. Mindekettőt nagyon szeretem és azt hiszem, ők is kedvelnek engem. Mindkét csajszival sokáig beszélgetttem, de mégis más minőségű volt a kapcsolódás. Az egyik barátosném többször megjegyezte, hogy mennyire szeret és, hogy mennyire örül, hogy velem lehet. Szíve nyitott volt és jókedűen áradt felém, velem! Figyelmét, szeretetét szavaival, gesztusaival, áradásával fejezte ki. Sem vacsorát, sem reggelit nem kaptam tőle.

szules.jpg

Volt ma egy heves vitánk a férjemmel az otthonszüléssel kapcsolatban. A vitát nem is igazán az ellentétes vélemények okozták, hanem azért volt mérges, mert úgy gondolta, elvakult vagyok, és úgy alkotok véleményt, hogy nem ismertem meg mindkét oldalt eléggé.

(Egyébként ez valóban előfordul néha velem, főleg ha fenyegetettnek érzem azt, amivel egyetértek. Valóban hajlamos vagyok ilyenkor az érzéseim alapján csak az egyik oldalra figyelni.)

anyasag.jpg

Mikor kezünkben tarjuk csodálatos újszülöttünket, talán nem is sejtjük, mekkora belső munka veszi kezdetét!

Chakra.jpg

Amitől szinte mindenki fél! Egy depresszív érzésvilág,
ami a szeretet hiányából fakad! Nem szeret senki, senkinek sincs
szüksége rám! És ez egyet jelent azzal, hogy nem szeretem önmagam!
És ezért kényszert érzek arra, hogy legalább valaki más szeressen
vagy legalább valakit tudjak szeretni, mert utálom önmagam (de KELL a szeretet)!!
Kényszer arra, hogy találjak valakit, aki megoldja ezt a félelmemet!
Tehát félelem önmagamtól!
Az egyedüllét teljesen más. Egy hasznos helyzet, ami segít az önismeretben.

FAMILY3.jpg

Barátok, ismerősök otthonában járva régóta figyeltem, hogy bizonyos családokban nagyon "divat" kitenni a gyerekek, nyaralások képét. Akár az egész könyvespolc ezzel lehet díszítve, másoknál meg nem látni egyet se.

Mivel én soha nem hivattam még elő fotókat mondjuk a férjemről, vagy kettőnkről, azzal a céllal, hogy a lakást díszítse, volt hogy elkezdtem magamban keresni a "hibát", hogy vajon én miért nem rakom ki a képeket. Nagyon azért nem gyötört a kérdés, de mivel újra eszembe jutott, gondoltam megkérdezem a véleményeteket.

" Az asszonynak úgy kellene a férjére néznie, mint a világ legnagyszerűbb emberére. Mert akkor az az ember, a férj a világ legnagyszerűbb édesapja lesz. És úgy tudjon nézni a férj az ő feleségére, mint a világ legcsodálatosabb asszonyára. Mert akkor az asszony kivirágzik, szárnyai nőnek, és lehozza a csillagokat az égről a családjáért.

Mindannyian, akik spiritualitás, ezotéria, metafizikai iránt érdeklődünk, tudjuk, hogy a szellemiségünk, lelkünk nem tűnik el a testünk halálával, hogy ez a finomabb, láthatatlan - mondjuk úgy - létsík folyamatos. Jöttünk valahonnan, valamiből és egy részünk mintha már ősidők óta létezne, és tovább él - jóval tovább egy emberöltőnél, örökké, mint a folyton táguló világegyetem.

Hogyan tágulhat az, amit végtelennek képzelünk?

Sziasztok!

Szomszédasszonyom mesélte az imént a történetet. A fia (10 éves kis srác) talált a napokban egy pénzzel teli övtáskát. Megjegyzem, a fiú és a családja iszonyatosan szegények. Anyja is, apja is kisnyugdíjasok, le vannak százalékolva, kb. 50-60 ezer forintból élnek hárman. Gond a téli tüzelő, az ennivaló, a ruhanemű, szóval súlyos anyagi gondokkal küzdenek. Általában segítem őket mindig, amikor tudom.

Tartalom átvétel