Egy egyszerű kérdés merült fel bennem a napokban.
Nagyon sok spirituális keresőt látok magam körül.
De vajon mit is keresnek valójában?
Még több megszerezhető dolgot, még több táplálékot az elme számára, nagyobb önbecsülést, esetleg a spirituális egójukat akarják növeszteni (hogy ők többek, mint mások) vagy a beteljesedést, a keresés végét, a Buddha állapotot.

El tudod-e képzelni, hogy egyszer vége a keresésnek?

Az ellen - Istenségek közt is akadtak olyanok, akik csodálták a mindenható Visnut! -Ilyen volt közülük Hiranjaksa, és Hiranjakasipu is. Ezért Visnu maga mellé vette őket, és megtette őket palotája kapuőrzőinek. Egy ideig rendben is ment a dolog. Hanem egyszer az Ősbölcsek éppen Visnu elé akartak járulni, de a két kapuőr nem tudta, hogy nekik szabad bejárásuk van Visnuhoz, így nem engedték be őket, hiába hivatkoztak jogaikra. A vita eldurvult, és a végén az ajtónállók erőszakkal tuszkolták ki a bölcseket.

Az Istenek féltették pozíciójukat, ezért szerették volna megszerezni az-Amritát a halhatatlanság italát. Az ellen-Istenségek is ezt akarták, és egyre vakmerőben viselkedtek, még Visnu feleségét- Laksmit is elrabolták. A bölcs Visnu viszont előre tudta mi fog történni. Az Istenek mindenütt keresték az Amritát, s végül rájöttek, hogy a Déli-Tenger rejti azt. Tejóceánnak is nevezték, mely sok kincset relytett. Elhatározták hát, hogy kiköpülik ezt azt Óceánt. Mivel ez, óriási és nehéz feladat volt, szövetséget kötöttek az ellen-Istenekkel.

RICHARD BACH:
Jonathan Livingston, a sirály
Jonathannak, az igazi Sirálynak,
aki ott él mindannyiunkban
1
Reggel volt, s az új nap sugarai aranyszikrákat csiholtak a tenger lágy fodrain.
Mintegy másfél kilométernyire a parttól halászcsónak ringatózott a vízen, s a levegőn átcikázott a Reggelire Gyülekezés híre, mire vagy ezer mohó sirály csapott le, hogy egy-két falatot harcoljon ki magának. Elkezdődött egy újabb dolgos nap.