Pont 1 éve kezdődött minden. Hosszú időn keresztül kerestem a választ önmagam számára feltett kérdésekben a rokonlelkem megtalálásával és a családdal, múlt-jelen-jövő "angyali" hármasával kapcsolatban.

Páromnak, társamnak kerestem a rokon-, sőt, ikerlelkemet, az apámhoz fűződő kapcsolatomra a választ és végül a helyes irányt, céljaimat. Aztán hihetetlen dolgokban volt részem "megtalált" ikerlelkemmel, szinte gondolati síkon való egymásra találásunk történetéről blogot is írtam, majd választ kaptam édesapámmal való kapcsolatomra is.

Egy másik furcsaság ami történt velem ezen az előző bejegyzésben említett kiránduláson a következő:
Egyik nap elég komoly hegyi szerpentineken kanyarogva vezetett felfelé utunk, miközben én fokozatosan egyre rosszabbul lettem az egyik autó hátsó ülésén. Hányinger, émelygés, iszonyat cefetül voltam, szó szerint szenvedtem, persze ebbe még az előző nap okozta kisebb másnaposság is közrejátszhatott, na meg a 40 fok hőség sem állt mellettem.

Fakardoztak délután a gyermekeim, amikor eszembe jutott egy kísérlet. Mondtam nekik, hogy játszunk ninjásat! Fejlesszük ki azt a ninja képességet, hogy érzékeljük a hátunk mögött lopakodó orgyilkost és a támadását megelőzve csapunk le rá!
Ez tetszett a lurkóknak, és végül engem is nagyon meglepett a kísérlet eredménye!

Egy-két éve a Spektrum TV egyik harcművészes műsorából láttam egy epizódot, amiben különböző harcművész Mesterek bemutatták, hogyan érzékelik az intuíciójukkal vagy a belső látásukkal az ellenfelüket akkor is, ha az a hátuk mögött van, vagy éppen be van kötve a szemük.

Egyik nyáron történt, hogy egy hosszú nehéz éjszaka után kifacsart rongyként ültem reggel a konyhaasztalnál. Rosszkedvűen capuccinót kortyolgattam , mert az járt a fejemben, előttem a nap és hogy fogom végigcsinálni ?

Konyhaablakunk egy nagy kertre néz. A virágokban gyakran el szoktam gyönyörködni. A zöldségek különösebben nem vonták magukra a figyelmemet.