Gyakran írok a jelenről, mert egy rendkívül tanulságos kor ez, ezen kívül szeretek benne élni. Ennyi információhoz és tanulási lehetőséghez, mint ma, sosem jutott még az ember. A tanulási folyamat konzekvenciája egyszerű: felhalmozni annyi tudást, amennyit csak az ember bír, azért, hogy végül a bölcs megfejtse, semmi szüksége a tudásra. Azonban idáig a legtöbben nem mennek el. A felismerés kétségtelenül terhes, a hatalom nagy úr.

VENDÉGBABÁK (Írta: Dobiné Olasz-Papp Nóra;2011.01.04.)

Ohh, a csodás várakozás,
Te várod őt, és ő tudja, hogy várják.
S a tökéletes pillanatban ő jön,
A szívekbe beköltözik az öröm.
Érzed a beteljesedést, a csodát,
Talán eszedbe sem jut, hogy elvesztheted szíved vágyát.
Figyeled testedet, örülsz minden jelnek,
Miért vetne ennek bárki véget?
Bízol a testedben,
S próbálsz bízni a tesztekben.
Türelmetlen vagy, ez nem is csoda,
Legfőbb vágyad megtudni:
Tényleg befészkelt valaki oda?
De jaj, alig élted át az örömöt,

Az élet viharai (Írta: Dobiné Olasz-Papp Nóra)

Mikor megszülettél,
Egy fejlődőképes, boldog életben reménykedtél.
Tudtad és hitted,
Célod teljesülhet.
Nem akartál mást,
Csak hogy ne zárják be szívedben a csodák kapuját.
De ha szüleid és a körötted élők már hitüket vesztették,
Saját céljukat már szem elöl tévesztették,
Rá is álltál erre az irányra: tedd magadévá ezt az eszmét.
Nem érted, mi történhetett,
A világ mégsem olyan, mint amilyet egy kisember magának elképzelhetett?
Kicsi vagy, s kicsiként nem tudsz mást tenni,

Sokféle érzelem tör az emberre akár pillanatról pillanatra. Többnyire múló, szertefoszló füst lágyságú örvénylések.
Némelyek azonban dominánsan megmaradnak az ember érzelemvilágában.

Mihez kötődnek az érzelmek? Mi táplálja? Mi jogosítja fel, hogy előjöjjön az emberben, és rögzüljön hozzá?
A kivetítések aszimmetrikus tükörképei az ember saját belső világának.

Pl a féltékenység érzése és a partner ezzel történő zaklatása, belső bizonytalanságra, önértékelési zavarokra, birtokféltésre utalnak.