Sziasztok!

Fogadjátok szeretettel az alábbi páros meditációt. Tarjáni Linda tartotta 2009. április 5-én a Vista Rendezvényközpontban. Ezúton is köszönjük Huszti Sanyinak a meghívást.

A meditáció előtt üljetek le egymással szemben, és egy kis ideig nézzetek egymás szemébe. Hangolódjatok egymásra, hagyjátok kívül a napi gond(olat)okat. Döntsétek el, ki lesz először az adó és ki a befogadó fél. A befogadó forduljon oldalra és csukja be a szemét. A meditáció végén cseréljetek.

http://tantrarandi.hu/meditaciok.html

Szeretettel,

Tudta hová menjen. Volt egy vendég-hajó kikötő, kocka alakú pici moló, amely a vízen lebegett. Egy hajszálvékony pallón lehetett bemászni rá. Aznap is, mint minden nehéz pillanatban odamenekült. Bemászott, törökülésben ráült, behunyta a szemét és látta a Dunába szórt szeretteit, beszélt hozzájuk...nem a hamvakhoz, az élő kivetülésekhez. Már akkor is sokat sírt, nagyon nehezen viselte az életét, a magányt. Ott, abban a pillanatban épp a mesteréhez beszélt.

Gyakran utazott újabban. Volt, hogy mások társaságában, volt, hogy egyedül, mikor munkája azt megkívánta.
Szeretett vezetni, de mivel rossz megfigyelő volt, gyakran eltévedt.
Többször előfordult vele, hogy már járt arra és mégis elvétette az irányt.
Ma is úgy esett, hogy egy távolabbi településre kellett mennie és megint rossz irányba ment. Tegnapelőtt járt arra, igaz akkor a lánya vezetett, de gondolta legalább megfigyeli merre is kell jönnie.
Minden hiába, pontosan érezte, melyik kihajtónál kellene kimenni, de ő nem ott ment ki.

Most már szeretettel gondolok Rád!

Bár volt idő, hogy másként gondoltam én.
Sötét órán jöttem öledre én.
Bú emésztette a világot, vágyat.
Arcomon könny csordogált, hogy vágyam újra él.
De hogy?
Elhagytak, s anyám, te is.

Ez éltem fontos percein magam bolyongtam célom felé,
De nem tudtam, csak féltem.
Gyakran elbuktam.
El én.

Gyűlöltem Istent.
Mit tett velünk? – kérdeztem én.
A válasz későn jött: nem, nem Ő tette ezt.
Hibásak társaim, hűtlen anyám –, gondoltam én.
Gondoltam, s emésztett ború, mart a bú.