Életkérdés | Önmegvalósítás.hu

Életkérdés

az emberiség kezdetben kis kb 150 fős,izolált csoportokból,közösségekből állt,amelyek szétszóródva éltek távol egymástól.
ezek a közösségek genetikai közösségek voltak,mert a csoporton belül mindenki szegről végről rokon volt,de a többi távoli csoport idegennek tekinthető volt genetikai szempontból is.
saját nyelv,saját szokások,kultúra,külön génállomány.
és persze az életrevalóbb csoportok éltek túl,mások meg kipusztultak(csoportszelekció).
a csoporton belül nem volt jellemző az agresszió,hanem a szeretet,összetartás,kooperáció.

- „Indulj már!” – üvöltenek rám. Megpróbálom mozdítani a jobb lábam, nem megy. A balt, de az se sikerül. Lepillantok a lábamra, hát látom, hogy térdig be van betonozva.
- „Szeress, ölelj meg!” - kérik kedvesen. Mozdítanám a kezem, de ólmos súlyok húzzák lefelé.
- „Nyugodj meg!” – mosolyognak rám.
- „Jó.” – egyezem bele, de eközben kalapáló szívem majd kiugrik a helyéből.

- „Nem is hallod, amit mondunk!” – szűrődik a szemrehányás valahonnan a távolból.
- „Dehogynem!” – kiabálom, hogy túlharsogjam szívem zakatolását, de senki nem figyel rám.

Érdekes jelenségre lettem figyelmes. Egy újság cikkben olvastam, hogy a kulturális kreatívok az Amerikai nép egyharmadát teszik ki, ők, hívei a fenntartható fogyasztásnak, és egy igen domináns társadalmi réteget tesznek ki. Nosza csatlakozzatok hozzájuk… A mögöttes politikai szándék nyilvánvaló, mindenkit aki eddig sehova sem adta le voksát egybe akarnak gyűjteni, hogy ezáltal Ők is ellenőrizhetővé, és irányíthatóvá váljanak.

Hogyan juthatunk ismerethez, vagy legalább ahhoz a tudáshoz, hogy be akarnak-e csapni minket vagy nem. Nem feltétlenül akarnak becsapni, csak azok sem tudják a válaszokat, akik nekünk kijelentették, hogy valami úgy van, ahogyan állítják.

Akasha krónika, avagy az emlékek birodalma!

Igen sok szó esik az akasha krónikáról sokan tudni vélik olvasni, mintha egy könyv lenne, sokan el sem tudják képzelni mi az, és valami elérhetetlen hihetetlen misztériumnak gondolják.

De amit ezzel a szóval: Akasha, fejezünk ki az nem más, mint a világ információinak gyűjteménye, vagyis maga a világemlékezet vagy az emlékek világa, netán világai.

Biztos veled is előfordult már, hogy értettél – láttál egy problémát vagy kérdést, de egyszer csak egy mélyebb rétege tárult fel számodra, ami megvilágosító élményt adott.

Az elmúlt egy hét történései éppen az önbizalomra, illetve annak hiányára irányították rá a figyelmemet. Egy jó ismerősöm elmesélte szakítása történetét, valakitől kaptam egy levelet, amelyben megvallotta egy ballépését, visszaemlékeztem arra, amikor emberekkel eltávolodtunk egymástól.

Nem akarok semmit, szerintem az akarás eltávolítja az embert Istentől. Gondolkodom, jár az agyam ezerrel. De hát ha Isten így hozott létre minket, hogy tudjunk akarni, akkor nem baj az ha akarok valamit. Ámbár az önmegvalósítás célja a vágytalanság az akaratlanság a cselekvéstelenséget célozza (Wei Wu Wei), mégis úgy tűnik, hogy ennek az állapotnak az eléréséhez igen sokat kell akarnunk, és akaratlagosan elhárítani az akadályainkat az üdvös állapot elérése elől…

Ha tehát az akarás nem ütközik erkölcsi akadályba, akkor nosza akarjunk valamit.

Tartalom átvétel