Levelezek egy sráccal. Itt ismertem meg. :-) (Ezúton is köszönöm Őt Neked, Sanyi!!). Mélyen beengedtük a másikat egymás lelkébe. Fölösleges szégyenérzet nélkül. Biztos, hogy azért is, mert nem találkoztunk még soha.
Szombaton eljött a koncertre, ahol énekeltem. Megéreztem, hogy Ő az. Mégsem közeledtem hozzá, ő sem hozzám, így telt el az éj. Hazament, mielőtt vége lett volna a koncertnek. Felfedvén inkognitóját, rám mosolygott... Minden benne volt abban a mosolyban.
Persze szinte rögtön levél várt és ment...