Közel egy éve olvasgatom e fórumon a hozzászólásokat. Központi téma a párkapcsolat, önismeret.
Hm...Kevés "sikertörténet", még több sopánkodás, értetlenkedés, harag, mély /akár testi/ fájdalmak, elvárások-csalódások, repülés-zuhanás, szemrehányás, hazugság, ígéretek, sóvárgás, elengedés, hiányérzet.....KÉTely-métely.
Kitárhatnám az érzelmek és állapotok tölcsér-skáláját bármely szélesre, annak szája csak a "keserű-poharat" telítené, melyet sokszor önként szorongatunk kiutat nem találva.
Mi a baj? Miért nem működik a párkapcsolatod úgy, hogy örömöd felhőtlen legyen?

Honnan tudjuk, hogy számunkra a jó úton vagyunk? Mi jelzi az igazság ösvényét ha rajta járunk? A spirituálisan műveletlen embernek mi jelezheti a helyes irányt?

Sok tanítást félre lehet értelmezni, még magunkat is becsaphatjuk és minket is becsaphatnak. Ilyen kavalkádban honnan tudja az ember, hogy a megfelelő irányba tekint ha épp arra néz? A mindennapi életben ez miként mutatkozik meg?

Masaru Emoto arra kéri a világot, hogy egy rövid imával segítsünk meggyógyítani a fukusimai atomerőmű vizét, elejét véve ezzel egy nagyobb hatósugarú radioaktív fertőzésnek. A víz nem ismer határokat.
Minden embernek a világon
Kérlek benneteket, hogy küldjétek szeretet- és hálateli imáitokat a fukusimai atomerőmű vizének, Japánba!