Egészség | Önmegvalósítás.hu

Egészség

Saját érzéseim régóta nem okoznak gondot, de másoké igen.
"Áthallom" mások érzéseit, amik az utóbbi időben negatívak, és rohamosan romlanak. Nem konkrét emberekét érzem elsősorban, hanem összességében a világét.

Sokan vagyunk így vajon? Világméretű agóniának vagyunk részesei vagy inkább áldozatai.
"Áthallom" a világ közérzetét, és feszült, nyomott, csalódott vagyok, pedig személyes gondjaim nem indokolnák, ugyanis nem olyan egetrengetőek számomra, sőt sokminden kifejezetten örömteli.

Sokat olvastam a családállításról, és talán a problémáimat is orvosolhatná némileg. Sajnos nem tudok rá elmenni, rajtam kívülálló okoknál fogva.
Nem olyan régen tudtam meg, hogy nekem is lett volna még egy testvérem (én vagyok a legidősebb, majd a testvérem, és ő azután következett volna). Anyum nagyon szerette volna, én, bár nem ismertem a helyzetet, mindig azt mondogattam, nem akarok több testvért. Nem született meg végül.

Pár gondolat és emlék jutott eszembe a gyermekek egoizmusával kapcsolatosan, a testvér várás és fogadás idejéről. A gyermekek hozzáállása maximálisan a szülőn múlik.

Sziasztok!

Biztosan hallott már mindenki a most terjengö fertözésröl.
Hogyan látjuk ezt spirituális szemmel?

Csak azt szeretném mondani hogy figyeljünk arra miféle energiáknak Vagyunk a teremtöi!
Bár az is óriási hogy még senki nem hozta fel a témát. ;)

Biztos veled is előfordult már, hogy értettél – láttál egy problémát vagy kérdést, de egyszer csak egy mélyebb rétege tárult fel számodra, ami megvilágosító élményt adott.

Az elmúlt egy hét történései éppen az önbizalomra, illetve annak hiányára irányították rá a figyelmemet. Egy jó ismerősöm elmesélte szakítása történetét, valakitől kaptam egy levelet, amelyben megvallotta egy ballépését, visszaemlékeztem arra, amikor emberekkel eltávolodtunk egymástól.

Amint a testben a genetikus anyag, a külső burokban pedig a mag nyilvánul meg, úgy az élet a hazafelé igyekvés kifejeződése. Otthonunktól távol találjuk magunkat. Igazi világunk leszármazottai vagyunk. Megfeneklettünk egy illúzió partján. Másképp fogalmazva: az emberi lény ösztönösen, veleszületett hajlamtól hajtva keresi az önkivületet, a bódulatot, fel akar töltődni túláradó energiával, törekszik a szimbiózisra, a szinergiára, a módusult tudatállapotra. Így idézzük fel "szülőföldünket". Feledékeny árnylények vagyunk, akik elnyomják magukban szülődöldjuk gondolatát.

Tartalom átvétel