Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Kényes téma...
2009. november 12. csütörtök, 20:06 | szma (útkereső)

számomra az volt nagyon sokáig, volt idő mikor azt hittem átélem, volt amikor mereven elutasítottam, hagyjuk nyugodni, ami volt címszóval. Nálam a lányom oldotta fel ezt a mesterséges kettősséget, amikor először akartam megmutatni neki a hagyományt, akkor elvittem "gyertyázni". Próbáltam úgy előadni neki, hogy ne féljen, hogy fényt viszünk azoknak, akiknek nincs. Hogy melegség legyen ott is, ahová nem jut... tudom elvontnak tűnik...kiértünk a temetőbe és a következő történt:
Miközben a gyereket a rokonok sírjai felé tereltem, egy 6 hónaposan meghalt kislány sírjánál megállt (kint volt a fénykép) és odament, kérdeztem akar-e gyertyát gyújtani? Azt mondta igen. Megtettük. Lányom ezután átölelte a sírt és útban a rokonok felé, minden síron, ahol nem égett fény, gyújtottunk egy-egy gyertyát. Aranyos volt. Azóta minden évben ezt játszuk! Ahol nincs oda viszünk. Most 6 éves, de többet tanított nekem, mint bárki!
Megtanította, hogy az a hagyomány, amit eddig műveltem, az csak merő önzés volt: hol magamat sajnáltam, hol csak a saját ismerőseimet tiszteltem ...
... amire ő tanított az az igazi ünnep!