Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
hermess képe
Nálam ilyen...
2009. október 27. kedd, 1:06 | hermess   Előzmény

Mivel feltettem a kérdést, így kénytelen voltam magam is átgondolni, és rendszerezni a dolgokat magamban a feltétel nélküli szeretettel kapcsolatban. Már csak a magam okoskodó módján...

Igen, a feltétlen szeretet egyben elfogadás is, tehát Karmatörlőnek valahol igaza van. De szerintem nem egészen úgy, hogy a feltétlen szeretet= elfogadás, mert két különböző dologról van szó. Egyik sem következik a másikból, hanem az egyik benne van a másikban, és viszont - egyszerre történnek.
Ugyanis:
- az elfogadás (és előtte a megértés is) - a mentális testben,
- a feltétlen szeretet – az asztrális testben,
- a kiáradás érzése – az étertestben,
- az ellazultság pedig – a fizikai testben jelentkezik egyidejűleg, és összetevője ugyanannak a „stressznélküliségnek”, vagy ego nélküliségnek.

Ez egy áldott, spontán kegyelmi, vagy tudatosan elért állapot, amikor a spirituális szintű szeretet lefelé áradását az ego nem zárja el, mert időlegesen vagy tartósan feloldódik – nem szorong, nem sértődött, nem vágyakozik, nem védekezik, nem ragaszkodik - hanem elengedi a kontrollt maga körül. Ez a Létezés a pillanatban, a „Van”-ás a jelenben.

Az is igaz tehát, hogy tőlünk függetlenül létezik, csak mi saját magunkat zárhatjuk el tőle. És nem más, mint a Felsőbb Énünk békéje, harmóniája, ok nélküli öröme és szeretet leáradása a szívcsakrán keresztül - egyesülése Mindennel és Mindenkivel, amikor felismeri önmagát mindenben, hiszen mindannyian az Egy Élet része vagyunk.

Vegyük fordított sorrendben: Ha az egot bármilyen kontrollvesztés, kudarc, vagy veszteség éri – stresszhatás alá kerül. A stressz fizikai szinten izom összehúzódással jár, ha valaki álladóan fél, szorong - a szívcsakra és a gyomorszáj környékén görcsösen összehúzódnak az izmok, ami lezárja az energiaáramlást az étertestben. Az asztrál-mentáltestben pedig a védekezéssel, túléléssel, megszerzéssel kapcsolatos érzelmek és gondolatok dominálnak – tehát kész az elzáródás, az elszakadás a felsőbb energiáktól.

Vannak jóga gyakorlatok, alulról fölfelé építkezve, csakratisztítás és gondolati koncentráció-kontempláció, amelyek segítségével el lehet érni a Felsőbb Énhez kapcsolódás, az ego nélküliség, a stresszmentesség, vagy a feltétlen szeretet állapotát. Lehet a megértést kihagyva a hiten keresztül elérni, és föntről lefelé következik be az elfogadás. Alkati kérdés. Vagy megtörténhet spontánul, rendszerint valamilyen sikerélmény, szeretetélmény következtében.

A gond csak az, hogy elmúlik, nem tartós állapot. Arra nincsenek gyakorlatok, hogy tartósságot is növelni lehessen, ezen csak a tudatosság elért szintje segít szerintem. Meg kell érni rá, kitakarítani a ballasztot. Talán csak annyit tehetünk, hogy minél gyakrabban érezzük, keressük, választjuk – annál könnyebb felidézni, visszakapcsolódni és átáramló állapotba kerülni általa.

Hogy milyen érzés a feltétlen szeretet? Nálam egy kiáramló és egyszerre befogadó érzés, a szívcsakra környékén teljesen ellazul minden és pulzál. Megértek, átlátok, elfogadok és szeretek mindent és mindenkit – egyszerűen azonos vagyok mindennel. Semmi sem reménytelen, mindenre képesnek érzem magam, ilyenkor nem lehet nem segíteni akarni, mert az ember árad kifelé, bizsereg a fejtetőm, mindenkit a keblemre ölelnék, mindenki a barátom... minden bajom, sértődésem apróságnak tűnik, nem akarok senkitől semmit, még megbocsátani sem akarok, mert nincs mit, és fülig ér szám… Jól írja Névtelen, ilyenkor mérhetetlen hála van bennem, hogy létezhetek.

Aki ezt meg tudja tartani 24 órában, minden kapcsolatában és szituációban - az szerintem megvilágosodott. Jómagam ott tartok, hogy bármilyen kiborulásból átlag fél/egy óra alatt el tudom juttatni magamat idáig (vannak azért dolgok, amikor hosszabb munkát igényel). Sőt, egy egynapos tréningen 90 %-ban meg tudom bárkinek tanítani, aki legalább szívcsakránál tart.

De megtartani más kérdés… Én is ezt gyakorolom éppen! :-D