Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Az elfogadás is bennünk van
2009. október 26. hétfő, 17:37 | Karmatörlő (útkereső)   Előzmény

Az elfogadás, amit isteni szeretetnek hívsz, az olyan, mint a fraktál, minden elemében az egészet képezi le. Bármilyen kicsinek is gondolod azt az részét, ami velünk van, az egész van velünk. Az elfogadás nem kívül van, nem fent van, nem máshol van, nem máskor van, nem mástól van, bennünk van. Itt és most, minden másodpercben. Velünk van, valójában esszenciális részünk, annak kifejeződései vagyunk. Ebben talán egyet értünk.

A kérdés, hogy megéljük-e?
Nagyon tanulságos, ahogy a megélését interpretálod. Valami, ami rajtad kívül van, csak átfolyik rajtad, sem hozzátenni, sem elvenni belőle nem tudsz, vagyis nincs közöd hozzá, valami megfoghatatlan. Ezzel elidegenítetted magadtól. Szerintem ez a problémák gyökere.

Az elfogadás, vagy a fogalmaddal, az isteni szeretet megélése számomra teljességgel hétköznapi, nem kell hozzá semmi misztikum, ami a hétköznapokban nincs, nem kell szikrányi emelkedettség, magasztosság és malaszt sem, ez a minimum, ez az alap itt a Földön.

Minden úgy jó, ahogy van.

A csótány is úgy jó, ahogy van, a galamb is úgy jó, ahogy van, a szomszéd is úgy jó, ahogy van, a szőlő is úgy jó, ahogy van. Sőt, én is úgy vagyok jó, ahogy vagyok, nem is beszélve Rólad.

De nem kell mindent és mindenkit szeretni. A pókok létét nem vitatom, szükség van rájuk, de nem a szobám sarkában, ezért minden alkalommal a kívül tágasabb című játékot játszom velük. A csótányt is úgy jó, ahogy van, de nem a lakásban, az tuti. Régebben az irtásukat minden további nélkül elfogadtam, ma már tudom, hogy vannak más módok is a távol tartásukra. Ahogy a szomszéd is olyan, amilyen. Elfogadom, de nem szeretem.

Nem tudom mi a baj az emberi szeretettel, szerintem nincs vele semmi gond. Az emberi szeretet csodálatos, úgy fent, mint lent éppúgy érvényes rá, mint bármi másra.
A feltétel nélküli (emberi) szeretet is a miénk, kisgyerekként a szülők felé, később a barátok felé, kamaszkortól a szerelmünk felé, majd a társ felé, szülőként a gyerekek felé szoktuk átélni, van, aki az egész családjára kiterjeszti ezt az érzést, van, aki minden szerettére. Elfogadom és szeretem, nincs ezzel semmi probléma.
Persze van, akinek fogalma sincs róla, hogy mi ez?

A feltételhez kötött szeretet az nem szeretet, hanem zsarolás, érzelmi zsarolás, a szeretethez semmi köze. Egy jelentős részének a szeretethiány megéléséhez van köze, és üzlet, másik része a problémamegoldó repertoár szegénységéről árulkodik. Érzelmileg zsarolunk másokat, hogy az történjen, amit mi szeretnénk. Hatásos, ámde pusztító technika.

A problémák tömkelege a fogalomkeveredésekből származik, csomó mindenre ráakasztják, hogy szeretet, ami nem az. A lélekturkászoknak biztosan cizellált fogalomrendszerük van arról, hogy mennyi mindenre ragasztják rá a szeretetet, holott nem is az.

:)