Hogyan kezeled a pénzt?

Bevallom életem egyik nagy gátja volt sokáig a szerényebb képességek el nem fogadása. Semmi nem tudott - néha ma sem tud - annyira kihozni a béketűrésből, mint az értelmi képességek hiánya.
Természetesen aki már több évtizedet leélt ilyen tulajdonságok birtokában, nehezen hagyja el őket. Igy aztán persze, egy szép napon a neten barangolva rátaláltam egy úr tevékenységére. Számos vallási funkcióján kívül ételosztásokat szervez hajléktalanoknak, ehhez kért támogatást. Szinte sosem szoktam számomra ismeretlen célokra pénzt adni, de magam se tudom miért (:)) ezt tettem. Az előtte levő időszakban ellopta valaki életem terményének tetemes részét, gondoltam ezt is hozzáteszem, hisz az adományom parányi volt a tőlem ellopotthoz képest. Mivel idővel az adományozó képességem alábbhagyott megkérdeztem nem tehetnék e tevőlegesen valamit a cél érdekében. Azóta 2-3 hetente - télen gyakrabban - járom hétvégén a csapattal bp utcáit és hajléktalanoknak ételt osztok, néha a magam főztjével is megspékelve.
Egyet el kell hogy áruljak, aki ilyen problémákkal küzd annak ez jó kúra. Állandósultan másnapos, nem éppen illatos, az emberség határán álló teremtményeknek adsz enni, akik csillogó szemmel lapátolnak a levesbe, mert sokszor hetek óta meleget nem ettek. Hallgatod, hogy az egyik lop a másik csal, a harmadik veri a többieket és mégis megeteted, elviszed neki a család már nem használt tuháit............. Iskolába legtöbbjük csak az élet-iskolájába járt, lehet hogy irni sem nagyon tud, néha még beszélni se.
Egy-egy ilyen túrából hazafelé menet sokszor elelmélkedtem már azon, hogy bizonyára valamikor közéjük tartoztam.