Szoktál féltékeny lenni?

Fú, de sok értékes választ kaptam, hálásan köszönöm!

Igen, azt hiszem, igaza van Aditinek, hogy ez törvényszerű velejárója az efféle útnak, amin én is járok, és hálásnak kell lennem azért a sok tanításért, ami ebben rejlik. Ahhoz, hogy tudjam, nem ez a helyes út, először meg kell tapasztalnom ennek mélységeit. Egyetértek Karmatörlővel abban, hogy az hárítás, hogy "ez nem én vagyok"; igenis foglalkoznom kell vele. Viszont ahogy írtátok, tudatosítanom kell, és el kell fogadnom a létezését és önmagamat így, egósan. Ha félek tőle, vagy nem akarom, hogy legyen, pont az ő malmára hajtom a vizet.
Tegnap- amúgy is nagy sírásokban vagyok mostanában-, szóval ez is kiáradt. Azt észrevettem, hogy az utóbbi időben meditációban sem tudok közel kerülni a belső bölcsemhez ( ő nekem világítózöld szemű férfi képében szokott megjelenni már elég régóta, és mostanában valami ködben, igen távolról és halványan látom csak.) Eddig nem is foglalkoztam ezzel, ha nem jön közelebb, hát nem jön. De ez a tegnap levélben kapott mondat szíven ütött. Lehet, hogy ez a növesztett egó áll az útjában? Hát jól kibőgtem magam. És örömmel jelentem: helyreállt a kapcsolatom! Elszállt a köd, újra tisztán látom! : )