Milyen gyermekkorod volt?

Csodálom a kitartásod.
És a tudásod is.

Ha rájöttél, hogyan lehet a vallásos kivetítést feloldani... Légyszi szólj.

Miért szeretnénk annyira, hogy legyen egy Isten, aki végül mégiscsak segít beteljesíteni a csodát, amire vágyunk, aki biztonságot ad a létezésünkben, aki feloldoz a bűneink alól, aki szeret minket feltétel nélkül, aki mindentudó, és hatalmában mindenek felett áll, és a szeretete olyan végtelen, mint az óceán, olyan végtelen, amire vágyunk, amit csak el tudunk képzelni.... tehát magunk is képesek vagyunk rá, mert belőlünk és csakis belőlünk fakad?

Hiszen mi képzeljük el/érezzük/éljük át.

Mi/ki hitette el velünk hogy ez nem MI VAGYUNK??

Mi az a piszok a tudatunkban, az a folt, amelyik olyan makacs, hogy újra és újra az illuzórikus hiányt éljük át, a nem-valódi űrt annak a helyén ami ott van BENNÜNK?

A "de", az újabb kérdések, az összehasonlítás igénye, a vita? Az "igazam" és az "igazad"? Az életEM és az életED?

Mi folytja el a szívünk hangját és vezeti az agyunkba az energiát?

Miféle bűntudat? Önvád? Félelem? Az ego melyik bugyra?

Amikor mindaz vagyunk, amire valaha is vágytunk, mindaz, amit csak el tudunk képzelni. Mi vagyunk a csoda, az élet tündöklő gyémántjai. Mi vagyunk az egészség és a szeretet, a legfényesebb fények fényei. A szivárvány, a tudás, a bölcsesség, az isteni, legcsodább szeretet.

Minden.

Csak abba kéne hagyni a keresést. Leállítani a programot, amelyik elhiteti velünk hogy nem vagyunk a éppen ott, ahol lennünk kell. Amelyik elégedetlen, mohó, és mutogatni akarja magát: "ennyi mindent tudok Istenről...." És maga nem él.

Milyen félelem hárítja bennünk ennyire az életet?

A halál elfogadása? A pokoltól való félelem? De hiszen ez maga a pokol. A megmérettetés?

Talán még mindig nem tudtunk megbocsátani magunknak... ?

De mit?

Mi hozza létre ezeket a fantazmagórikus félelemeket? Mi táplálja a MÁTRIXOT? Melyik vélt bűnünk? Melyik tudat alatti, rejtett, ősi félelemünk, melyet egymásban táplálunk folyton azzal pusztán, ahogy élünk, és amit teszünk?

El kéne csendesíteni. Valahogy.

Annyira szeretném.

Namaszte