Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
Csaesznek
2009. október 19. hétfő, 22:33 | Aditi

Az utam legelején azt mondta egy tanító: "a spirituális ego kifejlődése törvényszerű". "Nálam nem így lesz" - gondoltam magamban. ; "Minden esetben"- Tette hozzá.

Megjegyeztem, hogy érdemes odafigyelni. De azért úgy gondoltam, nálam máshogy lesz.

Majdnem megölt a spiri egóm. Máig küzdök vele.

De már megértettem, tényleg szükségszerű, a természet produktuma, és mint ilyen, nem rossz, illetve egy rossz, ami valamire jó.

Sok tudást gyűjtöttem, sok félelmet, szörnyet megismertem, felismertem magamban, a végsőkig elmentem, bár azt hittem, rég a fény felé tartok. De még mindig csak egyre beljebb mentem a "nyúl üregébe". (Ego birodalma). A végén felismertem: az egész csak arra volt jó, hogy NE EZT AZ UTAT JÁRJAM...

Viszont mire ezt felismertem, annyi szörnyet/álcázott szörnyet (pl. hiedelmek, kétségek, vágyak) láttam, hogy azonnal detektálom őket másnál is..

Azt hiszem az egónk minden szintű megélése arra jó, hogy tapasztalatokat szerezzünk a "belső pokolról", és kulcsokat ahhoz, hogyan lehet a másik irányba fordulni. A szív irányába. És a tapasztalatok, a tudás, a sok "kioktatás" és minden-minden rengeteg dolog, amit útközben összeszedünk a szeretet erejével magunk és mások javára fordítható a későbbiekben.

Kicsit olyan ez, mint amikor valami nagy szomorúság ér valakit, pl, meghal a gyermeke, és olyan sebet üt, amit egész életében hordoz. Két út van: az egyik, hogy nem képes a bánatát elengedni. Ebben az esetben fel fogja falni az egója: a bánat, a gyász, a gyötrelem, a hiány, a bűntudat, az önvád, a félelmek, a ragaszkodás. A másik, hogy megtanulja elviselni a bánatát, feloldani, amennyire lehet, és ÉL tovább. Ebben az esetben, a mikor legközelebb egy gyermekkel találkozik, megindítja a szívét, és a szeretet cselekedeteire ösztönzi őt. Vagyis a rossz megélése, és az ego minden megélése is jóra fordítható.

Ez igaz a spiri ego-ra is.

Nem mind éljük át a spiri ego "beavatásait". De a tanítók igen. Mert nekik tudni kell elbánni ezzel is. :)

Valóban, a bölcsesség hangja oldja fel a spiri egót. Ez pedig a szív hangja. Érdekes, hogy most találtam rá a bejegyzésedre. A napokban kezdtem néhány dologban azt hiszem valami ilyesmit átélni. (Csak cseppeket... :)

Ez nem leírható. Egy érzet, ami belülről jön. Csend, és öröm. Áradás. Nincsenek gondolatok. És mégis tudom a megoldást. Igazán csodálatos volt. Remélem, hamarosan egyre többet tapasztalhatom.

Az igazán jó benne az (a kérdésedre válaszolva), hogy nem kell érte tenni SEMMIT. Csak úgy jött. A gondolattokkal, az elméletekkel, a érzelmeim, gondolataim figyelésével, kontrollal nem idézhettem elő. Semmilyen "technikával". A legnagyobb kimondott bölcsességek, a legcsodálatosabb "spiri-átélések" sem hozták el.

A csendből merült fel. Belőlem. Csak úgy.

Szóval szerintem, ne gondolkodj, és ne próbáld előidézni, vagy "megelőzni", csak járd az utad. Ha még nem növesztetted ki a spiri egót, úgyis kinő. Hagyd. És vedd jó hasznát. És majd továbblépünk. Mind.

Sok sikert! :)

Namaszte