Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Vera elvárásai
2009. október 15. csütörtök, 10:25 | Hiteles06

Egyre jobban élvezem, hogy mindig olyanba futok bele, amivel dolgom van, komolyan, nekem ez egyre jobban tetszik. Mióta visszajöttünk Pestre, kb. három hete, folyamatosan belefutok az elvárás-csalódás (pzitív/negatív) dologba, most nagyon besűrűsödött. De abszolut pozitív értelemben. Csupa rosszat nézek ki emberekből, és folyamatosan pozitívan csalódok. Valahogy úgy egyszerűsítettem le magamnak (szeretem az egyszerű dolgokat), mint amikor járni tanult a gyerekem, és folyton odafutottam hozzá, hogy elkapjam, de ha nem futottam oda, akkor szépen odatotyogott hozzám.
Szóval, ha megszabadulok az elvárásaimtól, nagyon pozitív élemények érnek, néha már csodaszámba megy. Olyan embernek ismertem az emberi oldalát a napokban, akiről sose gondoltam, hogy ilyen kedves. Hát én most ezen dolgozgatok: elengedni a félelmeket, vágyakat, terveket, amiket gyártok. Dehát mindig ide lyukadok ki, bármin kezdek agyalni. Azt gondolom, jól megy, de mindig csak úgy tudom tesztelni, mikor éles helyzetben próbálom ki magam. Most már várom ezeket a helyzeteket, és kíváncsi vagyok, mennyit fejlődtem. Én itt tartok az elvárásokkal.
Ja, még az jutott eszembe, hogy amikor valakitől ezt hallom: Nem benned csalódtam, hanem az elvárásaimban, az olyan, mint amikor a lány azt mondja a fiúnak: Nem vagyok elég jó neked, te jobbat érdemelsz. Csak újabb problémát generál.... meg újat, meg újat....