Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Érdekességek a tudatalatti körül
2009. október 15. csütörtök, 9:16 | Én is (útkereső)   Előzmény

Az egó, a lélek és szellem tudati hármasságban élünk. A lelkünk egyediségét a tapasztalatai és azok nyomán kialakuló egyedi mintázata, a tudatalatti adja. Folyton összekeverik a szellemi valónkat a lélekkel. Nem a lélek az ún. tökéletes, amelyik mindent tud, nem is a tudatalattink, hanem a szellemi valónk. Ő a góré. Ő nem a tudatalattink része.

A tudatalattiban van az összes inkarnációd összes tapasztalata és még annál is több. A lélek nem tud minden tapasztalatával mit kezdeni, egy csomó feldolgozatlan traumával küzd a tudatalattiban. Ezek egy részének feloldására -- bevállalt feladatként -- az inkarnációban az egóval működik együtt.

Ebben a földi világban, a testedhez kötődően a lélek és az egó van jelen, a szellemi valónk csak nagyon speciális esetben képes testi szinten megjelenni. A test a lélek nélkül meghal, anélkül nincs élet. Az egó a testhez kötötten létezik és haladnó. Az egó a test halála után egy-két héttel szertefoszlik, a lélek az életciklus után ugyanúgy létezik.

A lélek egyszerre több testben is jelen lehet, több inkarnációja is lehet egyszerre és nem is feltétlenül egy bolygón, egy fajban.

És a lélek összes tapasztalata, amit az inkarnációk sorozatában összeszedett ott lapul a tudatalattinkban.

Az inkarnációban nemcsak az egó tapasztal. Az egó érzékelési küszöbén és az érzékszerveinken túl a bennünk lakozó lélek, az egótól és a testi érzékszerveinktől teljesen függetlenül magától is érzékel, tapasztal, tanul, és bizony előfordul, hogy nem tud vele mit kezdeni.

Ahogyan gyakran az egó sem képes mit kezdeni a tapasztalataival. Ebből következően legfeljebb csak remélheted, hogy az egó bármit is megszűr. Nem látok rá semmiféle garanciát, hogy úgy is van. Az, amire szüksége lehet az egónak itt a Földön, az természetesen egy válogatás, de ott van az összes többi és nem mindig az egó választja meg, hogy melyik rutint futtatja.

Ariel arkangyali közvetítésben azt mondta, hogy egy ember, ha csak azzal foglalkozna, hogy a tudatalattijában lévő traumákat egyenként feloldja, az kb. kétmillió évbe kerülne.

A magyar nyelv egyedien kifejező, halld meg, vedd észre, hogy mit az, amit mondani akar. A lelkedet gyógyítják, lélekgyógyászok vannak, lélekdoktorok, spirituális lélekgyógyítók, a betegségek lelki eredetűek, mind-mind elmondja neked, hogy annál lényegesen mélyebb a probléma és a feladat, minthogy az egó mit gondol magáról. Miért akarják spirituálisan gyógyítani a lelked, ha az olyan tökéletes? Hát azért, mert nem az. A problémák gyökerei a lélekben és nem az egóban vannak.

Igen, lehet sokat nyammogni a fogalmakon. Nem ez a lényeg. Az a lényeg, hogy mihez kezdesz a mindennapokban. Ha állandóan ostorozod az egód, mert valamit elcsesztél, akkor hagyd abba és kezdj el gondolkodni és új utat találni. Az egóval nincs semmi baj, ha arra használod, amire való. Arra való, hogy itt és most a hétköznapi ügyeidet korrekten el tudd intézni. Van segítsége belső és külső is, csak használni kell.

Olyan olvasmányízű, hogy az egó játékban tart. Nem az egó tart játékban, hanem a lélek. Ha a lélek elszáll, az egó nem tud tenni semmit, a test meghal, egó szertefoszlik. A tested is a lelked manifesztációja. Stb, stb, stb.

Őszintén szólva nem egyszer azt éltem meg, hogy a lelkem az egómmal takarózik. A megélt lelki probléma nem az egójé, az egó segít a léleknek, hogy boldoguljon a lelki problémával. A lélek áhítozik megoldások után a testben manifesztált betegségek révén is. Az egóm egy balek, elviszi a balhét a lelkem helyett.

Na, ehhez mit szólsz?
:):):)