Hogy érzed magad az életedben?

Én arra vágyom, hogy szabad legyek.
Tisztában vagyok vele, hogy ezt belül kell elérnem először és utána megvalósul ez kívül is.
A pénz nekem a szabadsághoz kell. A külső szabadsághoz.
Kettős dolog ez, hiszen mondhatjuk hogy nem kell pénz és nincs is szükségünk rá, de egyenlőre ez nem igaz, legalábbis akkor nem, ha ebben a világban akarunk élni (más ha barlanglakó, magányosan meditáló, megvilágosodottak akarunk lenni). (Bár rengeteg ötletem van és már másoknak is eszébe jutott (pl szívességháló), hogy hogyan lehetne kiküszöbölni, de erre nem várhatok)

Sokáig azt éreztem hogy nekem nincsen szükségem pénzre én jól megvagyok nélküle. Nem görcsöltem rá.
ÉS bejött, mindig volt mit ennem, volt hol laknom és könnyen kerestem pénzt is. Adtam halomra ajándékba és kölcsön is, nem izgatott. Könnyen bántam vele.
Aztán az életem több nehéz fordulatot vett és elkezdtem több területen is aggódni. Párkapcsolattal kezdődött aztán jött a többi probléma is, mondhatjuk hogy minden területen. Addig vidám voltam és mindig megoldódtak a gondjaim. Szinte maguktól, persze ez nem magától volt sosem hanem dogoztam rajta, de sosem görcsösen, hanem ösztönből és sosem gyakoroltam semmit. (A múltkor sikerült újra ez, amikor meggyógyultam két óra alatt, ki is engedtek a kórházból, pedig úgy volt, hogy benttartanak).
Amióta az önismeret útjára léptem azóta sokszor túlaggódom a dolgokat, mindenre tudni akarom a választ, ahelyett hogy ösztönösen cselekednék vagy éppen nem cselekednék, mint ahogyan eddig is tettem.
Arra céloztam a teremtéssel, hogy magától megteremtődik ha rendbenvagy és ne görcsölj rá a problémákra ennyire. Talán még mindig túl racionális vagy.
Amikor megismertelek pont ettől voltál számomra hiteles, mert te vagy az egyetlen tanító (azok közül akit ismerek), aki eleve racionális alkat volt, később vált spirituálissá. Ez azt erősítette bennem, hogy ha neked sikerült, akkor bárkinek sikerülhet, hiszen sokan nem ennyire racionálisak, mint amilyen te voltál, és úgy talán könnyebb a dolog.
Persze ma már másként gondolom, semmi köze nincsen annak hogy ki hol tart ahhoz hogy mit érhet el (lehet hogy valaki mindent elutasít amit nem lehet megfogni, és holnap akár meg is világosodhat.)

Arra céloztam hogy talán túl sok a gyakorlás amit csinálsz, de ez csak megérzés.
A táboraid, előadásaid is nagyon jók voltak mindig, csak az nem feküdt nekem benne (másnak pont ez tetszett, nem vagyunk egyformák), hogy túl sok volt a tudatosság benne, bennük. Mindig túl volt magyarázva, bár volt aki így sem érette, szóval nézőpont kérdése minden. Ez is egy út én csak leírtam amit érzek.

Visszatérve az alaptémára szabadságra vágyom semmi másra. kettős érzés bennem az hogy kell e ehhez pénz vagy nem. a Választ nem tudom.
Nagy tanítók olyasmiket szoktak erre felelni, hogy nem kell pénz a szabadsághoz, a szabadság belül van és hogy dolgozz bármit, bármennyi órát és bármilyen körülmények között, de te lehetsz szabad belül.
Én inkább azt mondom, hogy kívül és belül is szabad akarok lenni, időben és térben egyaránt. Nem akarok helyhezkötött lenni, egyhelyben ülni és egyhangú dolgot csinálni. A munkában is a szabadságot követtem eddig is és bejött, eddig. Csak elkezdtem görcsölni és aggódni.
Kicsit vágytam átlagos életre is, kiszámíthatósággal és "rendes" munkahellyel. Nem jött be, most megpróbálok visszaállni, a szívem útjára, ami azt súgja hogy tartsak ki és meglesz az eredménye. Folytassam amit elkezdtem. Csak elég nehéz kívülállónak maradni, amikor az emberek nagyrésze állandóan a válságon nyavalyog és mindig másokat okol mindenért.