Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
hermess képe
A megismerés mindig mosolygással kezdődik...
2009. október 14. szerda, 14:37 | hermess   Előzmény

.... aztán néha átmegy szenvedésbe. De ez csak rím volt a címre.

Ha a gyenge megismeri önmagát - erőssé válik. A gyengeségeiből lesznek az erősségei, már képes önmaga középpontjában maradni, egyre kevésbé kiborítható. UÁ szerint Isten ereje lesz vele. Én úgy mondom, hogy a Felsőbb Én ereje "kilátszik" belőle, ad neki tartást. Nem érdekli a játszmázás, megy a maga útján. Megtanulja rendberakni magát, ha kibillentették. De főleg nem érez késztetést beszólni valakinek, ha maga alatt van, mert észreveszi, és tudja, hogy mindenkivel megesik. Hja, és egyre inkább ki tud állni maga mellett.

Kérdésedre: Én meglehetősen gyengének születtem, ehhez képest tartok valahol. Ezért kezdtem az energiázással és a játszmázással foglalkozni. Korábban akármilyen előadáson, vagy társaságban nem bírtam végigmondani egy három-négy mondatból álló bonyolultabb kérdést, vagy mondókát, mert amikor rám néztek, belezavarodtam. Ebből ki lehet jönni, meg lehet tanulni feltöltődni és önelégségessé válni.

Ezzel szemben az erős, ha megismeri önmagát - még erősebbé válik. A dominanciájával muszáj valamit kezdenie. Az energia be akar fektetődni, akár a tőke haszonnal megtérülni. Vagy hatalmat kreál belőle mások felett, vagy megtanulja a hatalmat önmaga ereje fölött. Nála az önismeret arra tanít, hogyan tudja ellenőrizni, megosztani, átáramoltatni az erejét. Ha valamiből több van mint szükséges - nincs értelme kuporgatni, mert ránk rohad. Pláne, ha lehet vele másokat is felemelni. Tehát vagy önző módon visszaél az erejével, vagy a fejlődés szolgálatába állítva használja - segít a fölösleggel mindent és mindenkit fejlődni. Egy Oroszlán uralkodjon bölcsen és igazságosan az állatok országában, és ne éljen vissza profilaktikából az erejével.

Soha nem az észrevétellel, a szóvátétellel, az "igazságok" szembeállításával van a gond, hanem a tálalás módjával. A szóhasználattal a levélben + a hangerővel a személyes kommunikációban. A spiritualitáshoz nem illik a keménykedés, ez egy téveszme! Ne borítsuk ki a másikat a középpontjából a közlés bunkóságával, iróniájával, könyörtelenségével, stb, ne támadjuk meg fölöslegesen az önbecsülését! Ha valaki erősebb - a keménykedés nem egy nagy dicsőség.

Lehet, hogy a másik kiborul magától a közlés tartalmától is, még ha kíméletesen állítottuk is szembe valamivel, de ez a szembesülés már tényleg az ő leckéje. Én azt hiszem, hogy még ekkor is kötelességünk tovább segíteni a feldolgozásban. Aztán végül van olyan is, hogy a közlésünk nem érte el az ingerküszöbét, nem tudta kimozdítani valami beakadt mintából. Szerintem egyedül ilyenkor jogos a sokkterápia, de csak megfelelő mértékben, hogy lelepleződjék amit játszik, önmaga számára is.

Sajnálom, ha ez mindössze csak megmosolyogtatni tud, ha nem látsz értéket mások felemelésében. "Azzal, hogy megpróbálok dolgokat szebbre átvakolni, hogy nehogy megsértsem a másikat egy hülyeség. Ezt többnyire olyan emberek teszik, akik nem szeretnék, hogy az irántuk érzett tisztelet, szeretet elvesszen. Ezt pedig nem lehet elveszteni, ugye?"

Ez egy fatális tévedés! Sértegetéssel nem tiszteletet, hanem félelmet lehet kialakítani és fenntartani. Akit valóban tisztelnek, az többnyire a középpontjában képes lenni, s az ilyen soha nem engedi meg magának a goromba és bántó stílust. Jézus még a kereszten sem tette.