Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
Sanyinak a kollektív feladatainkról
2009. október 14. szerda, 13:06 | Aditi

Szia Sanyi!

Igyekszem tömör és misztika-mentes lenni..

Nagyon örülök az írásodnak.

Szeritem ez globális kérdés. Sokan, és főleg azok teszik ezt fel, akik elindultak az önismeret/spirituális úton.

Azért is örülök, - és ne haragudj hogy ezt írom -, mert némelyik előző írásodból az tűnt ki, hogy te, mint tudatos ember, tök helyén vagy, anyagilag, érzelmileg...stb.

Amit sejtettem, hogy nem egészen így van. Te is a folyamat része vagy, egyéni és globális szinten is, csakúgy, mint mindannyian. (Egyébként megint a kommunikációd milyensége volt az, amiből ez kitűnt... :) Bocs.)

Mindannyian átalakulóban vagyunk, és ez az átalakulás globális. Akik elkezdtek tudatosodni már, azok elkezdtek felelősséget vállalni magukért, és ezen keresztül a világ dolgaiért is. De mindenki máshol tart a tudati fejlettségében, és máshol abban, hogy ebből a fejlettségből mennyi manifesztálódott már az életében. És mindenki máshonnan indult.

Nem csak olyan értelemben, hogy milyen anyagi, egészségügyi/párkapcsolati helyzetben volt akkor, amikor megvilágosodott számára, hogy belül kell elkezdeni rendbe rakni a dolgokat, mert az a szituáció, amiben erre ráébredt, ha rossznak tűnik, ha jónak, már maga is egy következmény. Már az anyaméhben eldől sok dolog, aztán a környezet, amibe születünk is programoz valamilyen világlátásra, ami ezeket az ok-okozati láncként létrehozza. (Milyen tudattal, egészséggel, milyen szülők gondolat-világába születünk... stb). Ezeket aztán tudattalanul teremtjük mindaddig, amíg rá nem ébredünk: tudatossá válhatunk.

Ezt azért írtam le, mert ezek a nem-tudatos programok okozzák, hogy sokszor úgy érezzük, "nem tehetünk róla". Valójában arról van szó, hogy olyan mélyen a tudatunkban vannak rögzítve a világlátásunk módjai ("a pénz rossz, a gazdagok kihasználnak vele", "a nők buták", "a férfiak a szellemi vezetők", "a poligámia rossz", stb) hogy idő és bizonyos tudatossági szint szint szükséges ahhoz, hogy a felszínre hozzuk őket, és meglássuk, miben is korlátozzuk magunkat. Ez egy folyamat. Van, amit már feloldottunk, és van, amit még fel sem ismertünk.

Ezek valójában ugyanúgy ítéletek, mint a felszínesebb ítéleteink (pl. mondjuk a színes bőrű embereket illetően), csak sokkal nehezebben ismerhetők fel.

Ezek kezelésében nagyon fontos a hozzáállásunk.

1. Szeretettel.

Ez azt jelenti, hogy nagyon nem mindegy hogyan kommunikáljuk ezt magunk és mások felé. Ahogy az előbb írtam, minden lélek máshonnan, más körülmények közül, más kódokkal indul, ami eleve meghatározza őt (mindannyiunkat) mindaddig, amíg fel nem ismeri ezeket és le nem veti. Ezért pusztán a felszín látásán keresztül az életünk (anyagi helyzet, érzelmi "stabilitás") más számára gyakorlatilag megismerhetetlen, és ráadásul a segítő információn és szereteten kívül nem befolyásolható. Viszont mindenki a maga ütemében halad, és ez szintén nem belátható kívülről. (Másra vonatkozólag).

Ugyanakkor éppen az információ-megosztás és a szeretet az, ami legtöbbet segíthet mindenkinek, aki már elindult ezen az úton, hogy felismerje önmaga működését, és változtasson, amin kell.

Ezért az ítélet mentesség feltétlenül fontos az ítéleteink felszámolásában.

A Jézusi "ne ítélj, hogy ne ítéltess" legalább kétféle ítéletre vonatkozik + a működés mivoltjára:

1. A külső/felszín alapján ne vonj le következtetést. Soha! Lehet valaki egész életében szegény, mint a templom egere, mégis olyan tudatos pl. amilyen te sosem leszel. (Lehet h neki ez az életútja, vagy akármi más az oka, igazából ez a rész nem tartozik ránk, és ha szeretettel/tudatosan/ítélet nélkül fordulunk a másik felé, ez a helyes viszonyulás, éppen ezt tanítja ez a törvény. És ráadásul nekünk is ez a jó, mert ilyenkor csak az a dolgunk, hogy a saját elégedetlenségünket tegyük helyre, ne a másikat figyelmeztessük valamire, amit látni vélünk benne... természetesen kivétel ha megkér rá.)

2. Az ítélet nem csak egy érzelmi alapú, szókimondást jelent, amit általában értenek alatta. A felszínes ítélkezést is és még valamit: az összes téves programot, amit magunkban hordozunk arról, hogyan működik a világ!! Megtanultuk az őseinktől, de már a genetikánkban is kódolva van (a történelem tanulással meg csak megerősítjük ezeket), hogy hogyan "kell" kezelni a pénzt, hogyan "lehet" jó kapcsolatban élni, kinek milyen szerep van LEOSZTVA. Ezek mind előítéletek/előfeltételezések. Lehet h nem ez a legjobb szó, de az a lényege, hogy nem a valóságot látjuk ilyenkor, sem önmagunkat, sem a világot nem vagyunk képesek a maga valójában , szabadon látni, mert még nem vagyunk képesek, csak ezeken a gondolati szűrőkön keresztül MEGÍTÉLNI a dolgokat és a dolgok működését. Mindezt abszolút tudattalanul.

A dolgok működésével kapcsolatban pedig azt mondta Jézus: "...mert megítéltetsz". Tükrözés-visszatükrözés. Ugye, ezt már ismerjük? Szóval: ismerd fel az ítéleteidet, és vesd le. Ne ítélj meg másokat, ez eleve segíteni fog téged az ítéleteid meglátásában.

Hogy mit mond a valóságról?

Ez most egy kicsit húzós lesz, de leírom.

Azt mondja, (mint minden szellemi tanító), hogy SZABADOK VAGYUNK. ÉS DÖNTHETÜNK, BÁRMIRŐL. ÉS BÁRMI A MIÉNK LEHET, MERT A TUDAT, A TEREMTŐ TUDAT MINDENEN FELÜL ÁLL.

Ugyanakkor figyelmeztet, mint az előbb említett tanításában is, hogy mindezt szeretettel tegyük. Mert ez az energia (amik mi vagyunk), úgy működik (természeténél fogva), hogy AZT KAPJUK VISSZA, AMIT ADUNK. Még gondolati szinten is.

Jézus ítéletnek nevezi mindazt a programot, amelyet az elménkbe kódoltak tudatosan vagy tudattalanul, és amely eltorzítja a valóságot. "Most még tükör által, homályosan láttok, akkor színről színre!"

Pénz.

Hát, sok mindent írtam már erről. Én is fejlődöm. Látom az ellentétet, amiről írsz, és én is élem egy bizonyos formában.

A szellemi tanítást figyelembe véve most azt mondom:

1. Igazat adok a tanítódnak, abban az értelemben, hogy azok a programok, amelyek tudattalanok bennünk, és esetleg a kollektív tudat programjai (nagyon régről származnak, jól be vannak gyakorolva, társadalmakon hosszú generációk során át beivódva a genetikánkba (magyarul: vérünkbe), tanuljuk és tudattalanul átéljük őket), valóban ÚGY TŰNIK, hogy kívülről jönnek. A gazdasági válság formájában például. Vagy a magyar nemzet tehetetlensége formájában pl.. Megértem, hogy azt mondja, ne ezzel törődj, mert erre nem tudsz most hatással lenni.

2. Valójában azonban egyetértek veled is, mert én is úgy gondolom, a belső úttal HOSSZÚTÁVON minden blokk feloldható. És itt felhívnám a figyelmed a HOSSZÚTÁVON szóra. Szerintem valójában erre inspirált téged a tanítód, nem a felelősség hárítására. Hanem a hozzáállás, a látásmód megváltoztatására. Hogy ne duálisan lásd a dolgokat, hanem egységben.

Ugyanis a dolgoknak idő kell (itt a Földön). Sok felszínre nem hozott blokkunk vár oldásra. Egymás segítése, az életünkben megélt találkozások, kölcsönhatások segítenek hozzá a tudatosodáshoz. Ezeket nem kerülhetjük ki.

Ezért nem szabad türelmetlennek lenni, szembeszállni a fél világgal, harcolni. Kijelenteni "ez rossz, mert akadályoz engem a kiteljesedésben". Lehet, hogy más célért van az a "rossz", ami csak idővel derül ki.

Van aminek itt az ideje, és van, aminek majd két-három, esetleg öt év múlva lesz, de a mai tapasztalatod, írásod, olvasmányod, beszélgetésed hozzásegít ahhoz ami akkor lesz. És még egy fontos dolog: a pénz kérdése globális kérdés/blokk. Ezért az info-csere kiemelten fontos. Minél több mindenki ismeri fel a dolog mögötti valóságot, annál hamarabb élhetünk meg abból, amik vagyunk. Pénzzel, vagy anélkül.

Ez is egy út. De nem egyéni. hanem kollektív felszabadulás, amiben az egyének tudatosodása egyenként részt vesz, és számít. A szeretet kapcsol össze, és most a szeretet rezgésének fennhatósága alatt élünk.

Amit szeretettel teszünk, elfogadva az Élet megmásíthatatlan törvényeit, azzal előrelépünk. Amit, nem (türelmetlenül, gőgösen, dühösen, haraggal, kioktatóan, ítélkezve, tudatlanul...stb), az visszavet anyagilag, érzelmileg. Ez van. Ha nem hiszed, figyeld meg.

A szeretet arra tanít, hogy lehetünk jól, de igazán csak az egymásra való odafigyelés, a türelem, a tisztesség, az odaadás megélései által.

Én úgy gondolom: van, amiben már a kezünkben a kormány, de van, aminek a kormányát közösen kell megfognunk. És a pénz kérdése, a megélhetés kérdése most ilyen.

Amit az emberiség közösen rombolt le, azért kollektíven tartozik felelősséggel.

Ezért az egyénieskedés helyett, jobb lenne már, ha összefognánk.

Én már találtam egy közösséget, ami így gondolkodik. És sok szolgáltatást ingyen adunk egymásnak. Persze ez még nem megoldás önmagában. De már így is jobb, mint volt, és ez egyértelműen mutatja a fejlődést. (Az egyéni látásmódhoz képest.)

Azt gondolom, az egyéni fejlődés bekapcsolása a közös és a közösség fejlődésébe gyorsabb eredményt hozhat világszerte, és az egyéni életekben is, mintha magányos farkasként próbáljuk megváltani magunkat.

Szerintem erre tanít bennünket, tudatosodni vágyókat a gazdasági válság jelensége.

Tehát nem csak az a lényeg a kérdés: te miből fogsz jól, vagy jobban élni, és hogy te mit kell hogy megváltoztass magadban, ahhoz, hogy gazdag és elégedett légy.

Hanem az is, mire tanít minket a válság? Mit tehetünk az oldásért egyénileg, és mit közösségileg? Milyen új közösségeket kellene építenünk? És hogyan?

Mi az, amit itt és most megtehetünk, hogy jobban éljünk azzal a szellemiséggel, ami már a miénk?

lehet, hogy utópista :) vagyok, most ezt látom.

És engedd meg, hogy hozzátegyem: megértem a mestered, amikor azt mondja: " .. ne magamat okoljam, ne bántsam magamat a pénzügyi helyzetem miatt, hiszen a gazdasági világválság engem is utolért, vegyem észre, hogy rám is hat! .." Nem értetted meg, hogy a szeretet mondatja ezt vele. Mert valóban: azoknak a dolgoknak, amelyekre még nem lehet hatásunk, (mert még idő kell a feldolgozásukhoz, felszínre törésükhöz), nem szabad hogy vádoljuk magunkat! (és mást sem!) De a felelősséget sem kell hárítani.

Szerintem ez a válasz. Mindkettőtöknek "igaza van".. :)

És ezért kértelek, hogy ne ítélj el engem sem azért, ahol tartok, és ezért írtam, hogy nem tudhatod, mennyi munka van a mögött, ami miatt egyáltalán életben vagyok. És hogy mennyi hálát érzek amikor önmagammal vagyok azért, hogy ez így lehet. pedig kívülről nézve, a helyzetem több, mint nehéz egy "átlagos" ember szemével nézve. Ijesztő, és érthetetlen. Ezért sokan, akik még el sem indultak a felelősség-vállalás útján megítélnek. És nem tudnak segíteni. De már rájöttem, ez az ő hiányosságuk, nem az enyém. és valószínűleg egyedül is meg tudom oldani azt, amiben nem kapok segítséget, vagy rossz ajtón kopogtatok...

Azért írtam ezt le, mert (és most bocsáss meg megint az őszinteségemért) nálad azt látom, hogy valami miatt ellenérzésed van azokkal az emberekkel és jelenségekkel szemben, amikben úgy gondolod, te már látsz, és tudsz, és fejlett vagy, és a másik "nem akarja észrevenni". Ezt az, akinek ilyenkor azt írod (és a tanítványaid is), hogy "nézz már szembe magaddal..." stb, vádként éli meg, valószínűleg egy csomó bűntudatot, és félelmet felkavarsz vele, ami azonban nem segítenek az illetőnek a feldolgozásban, épp ellenkezőleg, gátolják, mert nem tud bánni egyszerre azzal a rengeteg nem látott tudat-tartalommal, amit felbolydítasz benne.

Ezt szerintem két oldalon kell kezelni: az egyik az, hogy szeretettel kommunikálni. Odafigyelve arra, mire reagál az illető érzékenyen, milyen kijelentést (még ha igaz is) reagál túl, mert a mögött más tévhiedelmek és félelmek sokasága lakozhat. A fokozatosság elve itt is gyógyító.

A másik pedig az önmagad vizsgálata (ahogy te is tanítod): szeretettel légy magad felé, ne akard megváltani a világot, ne vádold magad, mert nem olyan az életed felszínesen szemlélve, ami szerinted tükrözné a tudatosságodat. Ne ítéld meg magad sem. (Épp, ahogy a tanítód mondta). Aki vádol, vagy türelmetlen másikkal, még ha a fejlődésükről is van szó, az magát vádolja, és magával türelmetlen elsősorban.

Ez azért is fontos, mert szellemi vezetőként felelősséged van a kommunikációdban, egyénileg is.

Lehet, hogy nincs igazam veled kapcsolatban, de ezt érzem. És nálam pontosan így működött. A vádakat elég jól sikerült felszámolni. A türelemmel még gyerekcipőben járok... :)

Látod, milyen érdekes, hogy még a tudásnál is többet jelent a szeretet? (Nem pótolja, csak érvényesíti, vagy törli az érvényességét...). Tehát ne vádold magad, és ne légy türelmetlen, mert az nem szeretet.

De éld és mondj bármit szeretettel, és megvalósul.

Mint az a munka, amiből most élek (nyár óta), ami teljesen alkalmazkodik a helyzetemhez, mondhatni, túl vagyok fizetve a gazdasági válságban, (vagy ellenére?) ... :)

Hát, a tömörség megvolt, a rövidség nem sikerült... bocsánat... :)

Remélem, segíthettem.

Namaszte