Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
A birtok a tudatosságunk két szintjén (Mózes -Jézus)
2009. október 07. szerda, 23:08 | Aditi   Előzmény

Azt hiszem a megoldás, a harmónia megint a két szélsőség között van, a szavak és a tények, a látszat-világ MÖGÖTT.

A földi törvények valóban azért vannak, és a tulajdon fogalma, amit írtál Sanyi. De meg kell érteni, hogy ez a tudatosságnak egy szintje, amit valóban nem szeg meg egy magasabb tudatú ember, de adott esetben ÁTLÉPHET.

Éspedig azért, mert a szeretet törvénye magasabb törvény a tulajdon törvényénél. A földi törvények alapjait a mi kultúránkban (itt keresztényt jelent, de biztos van közelebbi megfelelője) Mózes hozta el. Egy rabszolgaságba taszított népet emelt fel.

Jézus magasabb szintre emelte ezeket a törvényeket. Azt mondta: a legfontosabb a szeretet. Még a Mózesi törvényeket is felülírja! És hogy a szeretet láthatatlan.

Persze, mert a szeretet megélés. A tett, az a felszín. Az eredmény. Az ok-okozat.

A dolog nagyon egyszerű.

Aki nem szereti magát, nem tud mást se szeretni. Aki nem ismeri magát, nem ismeri a világot sem.
Ezért először meg kell tanulnunk ismerni magunkat, tisztelni (a látszólag ily módon különálló) magunkat, és a hasonló "másikat". Meg kell tanulnunk élni a földi világban, az asztrális (fizikai, lelki-pszichés) törvényeket megismerve, alkalmazva. Meg kell tanulnunk elfojtás helyett kiállni magunkért, kinyilvánítani, kiárasztani magunkat, megtapasztalni és megrajzolni a határainkat, képességeinket.

De ez még nem szeretet. Ez csak a fejlődés első lépése, a gyerek-lélek kivirágzása, amit az emberiség oly nagyon eltiport, hogy természetes virágzása helyett csak száraz kórókat növesztett, rabszolgákat, és rabszolga-nemzeteket, háborúkat, és szenvedést, kínokat és poklokat. Démonok uralmát. Ezt tette magával az emberiség. Ebből kell kilépni. Az első lépés mindig a természetes növekedésre serkentés, hiszen szárba szökkenés nélkül nincs élet. És élet nélkül nem lehet megtapasztalni a szeretetet.

A földi törvények, valóban az életet támogatják. Az élet élhetőségét, lehetőségét. Azt, hogy a pokol ne lehessen úrrá rajtunk.

De a szeretet még nem ez. A szeretetet nem lehet előírni. Az csakis egyéni felismerés és felelősség kérdése. Egyéni fejlődés és döntés kérdése.

A szeretet a harmónia, amibe tudatosan rendeződünk, az alkalmazkodóképességünk, amit egymás iránt tanúsítunk ANÉLKÜL HOGY FELADNÁNK A NÖVEKEDÉSÜNK, KIBONTAKOZÁSUNK TERMÉSZETES PROGRAMJÁT. (Vagyis amit az első lépésben, a Mózesi, törvényekben tanultunk) A szeretet az egység, az életeink egysége, amelyben olykor még egyéni érdekeinket is feláldozzuk. Akár az életünket is. De ha ezt szeretetből tesszük, az nem egyenlő az önfeladással. Mert TÚLLÉP az egyéni érdekek elismerésén, de soha nem a másik kárára. És a különbség (az önfeladás, vagyis mártírszerep és a szeretet közt) egyedül és csakis A BELSŐ MEGÉLÉS.

Ezért egy tudatos embernél nem üti egymást a földi törvények betartása, vagy nem betartása és a szeretet megtapasztalása. De nem azért mert mereven kiszolgálja a törvényeket, vagy mert ellenszegül nekik.

A lázadással nem értek egyet. A lázadás soha nem szeretet. lehet, hogy olykor szükséges rossz. A seb is "lázadással" (gyulladással) gyógyul..

De a szeretet nem ejt sebet. Abban a világban ahol az emberek szeretettel élnek (tudatosan, vagy ösztönösen), nincsenek sebek, életellenes rendszerek, rossz törvények, amik arra irányulnak, hogy az élet-ellenességet korlátozzák.

Lehet hogy erre azt mondod mese. Pedig létezik.

Ezt nevezi Jézus az isteni királyságnak. Valamit, amit elhozhatunk a Földre. MI, emberek.

Pusztán a megéléseink által.

Jézus nem véletlenül mondta ezt, és nem szentimentalizmusból. Hanem mert megvilágosodott volt. Ami azt (is) jelenti, hogy ismerte az Univerzum és az ember (a kettő nem elválasztható a tudatosság ilyen szintjén) működését, és tudta, HOGYAN működik a szeretet, a tudatosság ilyen szintje.

Az ébredező ember tiszteli a tulajdont.

A megvilágosodott ember tiszteli az ébredező embert, a poklai foglyaként vergődő tolvajt, önmagát, és az összes létezőt.

És egyetlen célja van: segíteni minden egyes léleknek az ébredezés folyamatában.

A megvilágosodott ember tudja, hogy mindent csak kölcsön kapott. Azt, amit tulajdonának nevez, de még a testét is, és az egész életét is. A tapasztalásokat, amiket megélhet itt, a Földön.

Ezért tiszteli az ajándékait, de nem ragaszkodik hozzájuk. Hálát ad értük, gondjukat viseli (legyen az egy autó, a test, a kapcsolatai....stb), de a mindenek felett álló Élet törvényeit, az őfelette is álló örök változás törvényeit, az alkalmazkodás törvényét (szeretet) magasabb rendűnek tart minden javánál. Még az életénél is.

Ezért tudja jól elengedni. Mosolyogva. Ezért egy számára a halál az élettel. Mert nem akarja birtokolni azt.

És nem úgy, ahogy a mai "civilizált" embereknél látod: az élet-ellenességük tönkreteszi őket, betegek lesznek és megtörtek, vének és gyengék mire eljön értük a halál. és még akkor is küzdenek. Egy olyan megélés lehetőségéért, amiben nincs szeretet. És már régóta nem is volt. Az ego ragaszkodása nem szeretet. És nem is élet. A birtok a szeretetben nem létezik.

És azt mondom: inkább megtanulok elengedni. Hálásnak lenni. Megtanulom elfogadni az örök változás olykor nehéz átéléseket, feladatokat hozó törvényét. Megtanulom elfelejteni az évezredes programozást, mely mára a génjeimet játja át, hogy enyém a föld, a nő (vagy társ), a gyermekem, a pénzem, a javaim, az egészségem, a testem.

Hogy szabad legyek.

(Még a nyelv is hordozza a tudást. test-em. Az enyém. De kié? Ki az, aki viseli? Aki azt mondja ez az enyém? Ez nem én vagyok. Nem vagyok azonos vele. "Csak" a testem. Amit hordatok. Gondozhatok, és szerethetek, vagy elsorvaszthatok. Az Élet-em. Ki az,aki megmarad, mikor letette az "életét"? Talán az ego, akinek megtanították, hogy a birtoka, tehát "joga" van hozzá? Vagy a szív, amely képes elengedni azt? )

Az életben semmihez sincs"jogunk". Semmi sem jár. De minden megadatik, amiért hálásak vagyunk.

Ez a szeretet törvénye.

A birtoklás, és a harc, a lázadás a birtokért, vagy ellene (még ha az életedről is van szó!) az ego törvénye.

Persze ezzel nem azt mondom, hogy hagyni kell bántani mások által magunkat. Mert még nem vagyunk azon a tudatszinten, amelyen fegyver nélkül képesek lennénk megvédeni a testünket. És egyébként a megvilágosodottak is azt mondják, hogy védd a tested, hiszen az a megtapasztalásod kulcs.. De mindennek eljön az ideje. A harcnak is megvan az ideje és a fegyver letételének is.

Azt hiszem az a különbség, hogy amíg félünk, amikor ránk támadnak, addig az egót éljük, és jobb, ha harcolunk/lázadunk, mintha feladjuk magunkat/az életünket. Hiszen akkor Mózes törvényeit sem éljük, nehogy Jézusét.

De a megvilágosodottak NEM FÉLNEK SEMMITŐL. És ez nagy különbség.

De hogy ez hogy működik, az egy másik történet.

Namaszte