Szerinted létezik Isten?

Én sem a törvényekben hiszek, hanem a saját igazságérzetemben. A törvényeket emberek találták ki. Talán jószándékúan, de ha nem egyezik az ő gondolkodásuk az én igazságérzetemmel, teszek rá, hogy melyik van írásba foglalva, akkor is saját magamnak hiszek. Így ugyanannyi lehetősége van a tévedésnek, mintha mindenáron, következetesen, mondjam azt csőlátással törvényeket tartanék be. De így legalább hű vagyok önmagamhoz, és viselem tévedéseim következményeit. Úgy pedig mások elképzeléseihez alkalmazkodva, annak a következményeit kell majd elviseljem...
Szerintem annak, hogy mindig megtartsam magam az úton nem az a módja, hogy betartom a földi törvényeket. Inkább az, hogy hiszek annyira magamban, hogy mindig a saját lelkiismeretemre, megérzéseimre hallgatok a döntéshelyzetekben. Persze, én sem vagyok notórius törvénykerülő, de volt már, hogy törvényelleneset csináltam azért, mert a lelkiismeretem, igazságérzetem úgy volt nyugodt.
azon azért jót mosolyogtam, hogy ha rosszul lett összerakva egy törvény, akkor tegyek érte, hogy megváltoztassák... bár még nem próbáltam, lehet, hogy sikerülne. A törvényekkel az a baj, hogy túl általánosak. Gyereknevelésben is szeretem mindig végiggondolni újra azt, hogy az adott dolgot megengedem-e a gyerekeimnek vagy sem, mint arra gondolni, hogy ezt tegnap sem engedtem meg, akkor ma sem fogom! lehet, hogy csak egy pici körülmény változott a két történetben, és amit tegnap az akkori körülmények között tényleg nem tartottam megengedhetőnek, azt ma simán megengedném, ha a mai megváltozott hátteret is végiggondolnám. (és itt most nem kedvkérdésről beszélek, hanem külső körülményváltozásról.)