Hogy vagy Istennel?

Egyrészt, az úgynevezett szentek valóban nem mind szentek, ahogyan ezt Te is érzed és sejteted a kérdésedben!

Másrészt, lehet valaki szent és mégis hat rá, a korábban elkövetett hibáinak visszahatása. A megvilágosodásnak különböző fokozatai vannak, azokon a szentség egy viszonylag alacsony fokozatnak számíthat - szerintem.

Megvilágosodni annyi tesz, mint felismerni a dolgok lényegét. Vagyis felismerni, hogy ki vagyok én, és mi a világ, mi a kapcsolatunk?!

De ez még nem feltétlenül hozza magával a teljes tisztaságot, habár elég nagy fokú tisztaság kell már egy ilyen felismeréshez is!
Vagyis akik szentek, megvilágosodottak lettek, azoknak még bőven lehetnek szennyeződéseik, korábbi tévedéseik, tartozásaik, karmikus visszahatásaik, amelyeket rendezniük kell.

Ami számunkra nehezen emészthető, hogy egy megvilágosodottól azt várjuk, legyen mindenben tökéletes, és ezek mégis betegek, a testükkel nem foglalkoznak.

Pedig nincs ebben semmi hiba: Aki felismerte, hogy ki is Ő valójában, azt már sokszor egyáltalán nem érdekli ez az álomvilág, nem akarja meggyógyítani a testét vagy tanulni a korábbi tévedéseiből, így feloldva a karmikus visszahatásokat.

Neki elég az is, hogy megszabadult a tudatát elhomályosító illúziótól, de hogy abban az illúzió világban (álomban) mit nem rendezett még, az már cseppet sem érdekli!

Olyan ez, mint amikor felébredsz álmodból, ott félbehagytál egy cselekvést, de nem fekszel vissza, hogy újra álmodj és befejezd azt,hanem akár még örülsz is, hogy végre felébredtél abból a kuszaságból!

Szerintem a legtöbb felébredett / megvilágosodott ilyen, ezért látjuk a hibáikat (a mi mértékünkkel mérve), Ők pedig teljességgel elfogadják magukat és másokat hibáikkal együtt.

Mondhatni, a felébredésüket nem a tökéletessé válásuk jelzi, hanem a végtelen elfogadásuk!

Lényegében aamate-nak is ezt akartam üzenni, a hozzászólásait olvasva: Ne erőltesd a megértést, de el se utasítsd azt! Nyugodtan elemezd, értsd meg a múltad, az okokat, a lényeg, hogy fogadd be mindazt, ami rád vár!

Ha nem akarod bonyolítani, akkor ne tekintsd se büntetésnek, se tanításnak, se karmának a dolgokat, hanem csak fogadd be, legyél rájuk mérhetetlenül érzékeny!
Ami így részeddé válik, arról úgyis fogod tudni, hogy mi az, és honnan fakad!