Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Kavics22 képe
Kavics22 Kedves hermess ! Köszönöm a válaszod, nagyon
2009. szeptember 24. csütörtök, 9:13 | Kavics22   Előzmény

Kavics22

Kedves hermess ! Köszönöm a válaszod, nagyon elgondolkodtatott. Igazából Pajkos válaszában ott akadtam meg, hogy az indulásnál döntsek a szeretet mellett. Ez nekem olyan volt, mintha azt mondták volna, márpedig határozd el, hogy ma sütni fog a nap és nem lesz borús az ég.

Teljesen érhető, hogy az önmegvalósítás egy folyamat, kinél lassabb, kinél gyorsabb léptekkel. De mostani rálátásom szerint ez csakis saját tapasztaláson alapulhat, senki nem tudja megmondani, hogy én hogyan haladjak, mi nekem a legjobb, azt csakis én érezhetem legbelülről, ezért azt is én érezhetem, hogy mikor tudok haladni a feltétlen szeretet felé. Mert ez nem a folyamat eleje, hanem már jócskán benne kell lenni az önmegismerésben, hogy egyáltalán felfogd, ez mit is jelent valójában.
Nagyon sokat segítenek a könyvek, a nyitottság mások felé, önmagad figyelése, az intuíciók előtérbe helyezése, mások tapasztalatai, az előttünk járók tanácsai és még sorolhatnám, de mindez csak akkor fog beépülni, ha saját megtapasztalásod révén jutsz hozzá. Mert az utak itt is, mint minden egyéb helyen, teljesen eltérőek. Lehetnek a nézeteink azonosak, de az már nem, hogyan és milyen módon, ütemben tudunk egyre előrébb és előrébb jutni.

Éppen azért is írtam a legelején, hogy ez egy csoda, ahogy haladsz egyre beljebb és beljebb. Minden nap új és még újabb dolgok várnak Rád, szinte minden percben ráébredsz valami összefüggésre, valami "véletlenre", de ezt csak a saját lépteid ütemében tudod megtenni, mert ha nem így teszel, mások segítő szavai, a könyvek és minden egyéb ráhatás, ami a megvilágosodásodat szolgálná, csak üres mondatok lesznek, nem tudod még átélni, megtapasztalni őket és lehet, hogy a végén oda jutsz, mint az a valaki, aki feltette itt a kérdést, "buta vagyok én, hogy sokszor a kérdéseket sem értem ?". Mert a saját utadat és "haladási sebességedet" nem hagyhatod figyelmen kívül, itt is nagyon fontos a biztos alap, amire aztán egyik tégla rakodik a másik után.
Ezzel csak azt akartam érzékeltetni, hogy nem lehet mindjárt az elején mindenkit magamhoz ölelni és azt mondani, "úgy szeretlek", mert én most a spiritualitás útjára léptem és mától mindenkit szeretnem KELL. Majd ha ez belső késztetéssé, spontán érzelemmé válik, akkor elmondhatom, hogy ide is eljutottam.

Egyébként pedig tényleg nagyon köszönöm mindenkinek, aki hozzászólásával hozzásegít a saját megtapasztalásaim útjához.