Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
hermess képe
Szeretet kiáradás
2009. szeptember 23. szerda, 18:34 | hermess   Előzmény

Kedves Kavics, a feltétlen szeretet ego-ból nem osztható, érezhető, vagy kiáramoltatható... Az ego mindig csak akkor szeret, ha viszont is kap szeretetet, vagy inkább fordítva, csak akkor és azt képes szeretni, ha valaki a megfelelő figyelemenergiát/szeretetet megadja neki.

Csak az egonak valamilyen szintű meghaladása (a tudatosság torokcsakrától felfelé tartó szintjei) - a másság elfogadása, a saját lelki folyamataidnak megfigyelése és ellenőrzése, a játszmázás túlhaladása, az intuícióra való hagyatkozás után, amikor már képes valaki tartósabban egyesülni a felsőbb ÉN-jével, s rajta keresztül a még magasabb spirituális energiákkal - csak ezután képes valaki a feltétel nélküli szeretet tartós állapotára. Addig is sikerülhet rövid időre emelkedettebb állapotainkban... de nem jellemző.

Úgy is mondhatnám, hogy egy olyan energiaállapot, amikor mindent és mindenkit elfogadsz olyannak, amilyen, egynek érzed magadat a világgal, nincs benned elégedetlenség, ezért nem foglalkozol folyton önmagaddal és azt keresed, hogyan tudsz másoknak is ebbe az állapotba jutni. Azt érzed, hogy senki nem rövidíthet meg, mert kapcsolatban vagy a szeretet forrásával, ezért bőven áramoltatod mindenkire, feltétel nélkül... Talán a tiszta önzetlen barátsághoz hasonlít kicsit, de több annál.

Lehetne még sok mindent hozzátenni, most ez jött ki hirtelenjében... Az már egy nagyon jó jel, ha keresed ezt az érzést, tudni szeretnél róla, törekszel feléje... és egyben nagyon nehéz is lehet, sok sérülés érhet, ameddig meg nem erősödsz benne. De nincs más út.

Tehát én inkább azt mondom, hogy tudatossági szint kérdése. Lehet döntésnek is nevezni, mert a megértés és elfogadás után valóban van egy pillanat, amikor eldöntöd, hogy közömbös maradsz, vagy nyitott és segítőkész (kifelé áramoltató) valaki iránt. Na most, ha egy valami, vagy valaki is van, aki iránt ezt nem tudjuk megtenni, akkor az még nem a feltétel nélküli szeretet állapota.

Közben visszaolvastam egy kicsit az eddigi hozzászólásokat... Az igazi szeretet valóban nem érzelem, mert az érzelem gondolati, elmés eredetű, tehát csak azt szeretem, akiről úgy gondolom hogy érdemes rá... Az érzés viszont más! Érzésnek nevezhetnénk!

Óriási hibája a pszichológiának is, hogy összemossa a kettőt, és lépten nyomon mindenki ezt teszi. Az érzés mindig testi eredetű, az ingerek által jön létre, de pszichés összetevője is van. A legfőbb különbség, hogy tartósabb, mint az érzelem... Az érzelem gondolati eredetű, és éppoly gyorsan változhat, mint maga a gondolat. DE - a gyakran ismételt gondolatokból előállt gyakori érzelmek szintén érzésekké válnak, tartósá válnak, átmennek közérzetbe. Mint a a szél által (gondolat) egyirányba görgetett hullámok (érzelmek) a víz alatt áramlást váltanak ki (érzések). És itt már nem is lehet őket megkülönböztetni a testi eredetű érzésektől - ez a pszichoszomatikus hatás.

Úgy vélem , valami hasonló lehet a feltétel nélküli szeretet "érzésével" is - ha tudatosan választom a folyamatos kiáramoltatását fűre, fára, gazra, virágra, akkor ez átmegy valamiféle állandó és felemelő energia érzetbe, amikor tudod, hogy kapcsolatban vagy az Önvalóddal...

Szeretettel: hermess