Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Miért érdekes?
2009. szeptember 19. szombat, 18:40 | Karmatörlő (útkereső)

Nem egészen értem ezt a nagy keresgélést a sors, az életút, életfeladat, karma ügyben. Hát nem az a lényeg, hogy mindig jól érezzük magunkat és ha mégsem, akkor változtassunk? Abba az irányba, ami megnyílik?

Az összes mizériánk, ami a karmikus, lélekfejlődést segíteni hivatott körben az energiarendszerünkbe bele van kódolva különböző helyekre. A sorsunkat vagy 18 sorsgömb tartalmazza, a karmánk bele volt pecsételve a csakráinkba. A csakrák eredetileg gömb alakúak, a karmapecsét fogja össze középen, és ettől ábrázolta az összes keleti csakraábrázolás kétfelé álló tölcsérnek. Az életút nem tudom hová van kódolva, az a tudás még nem jött szembe. Nekem a karmával kapcsolatban volt sok teendőm, hozzám az a tudás jutott el.

Nem hinném, hogy az tesz boldoggá, ha tudjuk mi a sorsunk vagy mi az életfeladatunk. Az tesz boldoggá, ha megtaláljuk a boldogságot. Persze belül, de szerintem 100%, hogy senkit sem az tesz boldoggá, hogy tudja mi a sorsa, az életútja, az életfeladata vagy karmája.

Ahhoz, hogy kiegyensúlyozott boldog életet éljünk mindez nem szükséges. Az szükséges, hogy önmagunkra (és természetsen mindenre, ami körülvesz és fontos) nyitottan és magunkhoz őszintén válaszoljuk meg a felmerülő kérdéseket, és így oldjuk meg a problémáinkat és feladatainkat. Ha valami nem akar összejönni, amit rettenetesen szeretnénk, akkor valaki hazudik és az mi vagyunk. Többnyire cikornyás önámítás, megfelelési kényszer, önbizalomhiány van mögötte, de ezen fikarcnyit sem segít, ha tudjuk az sorsunkat, életfeladatunkat, a szomszédunk cipőméretét.

Mindaz, ami szembejön, ami probléma, azzal van dolgunk, azt oldjuk meg. Lehetőleg könnyedén, de ha nem megy könnyen, akkor megy nehezebben, ha úgy sem, akkor kérjünk segítséget. Nem hiszem, hogy az érzelmi életünket rendbeteszi, bárki is rajtunk kívül. Ha tudjuk a sorsunkat, az nem oldja meg az érzelmi életünket. Azon magunknak kell dolgozni, akár segítséggel.

Nagyon hasznos megtanulni olvasni magunkban, megtanulni, hogy hogyan lehetünk őszinték magunkhoz és másokhoz. Hogyan vállaljuk fel valódi énünket, hogy valóban mi jó nekünk és mi nem, legalább magunk előtt, akkor is, ha a significant person-ök, szülők, barátok, társak, szerelmek, tanárok, főnökök, gyerekek, nem feltétlenül értenek vele egyet. Ha már tudjuk mi is kell nekünk, annak érvényesítése is rettenetesen gyakori probléma. Stb., stb.

Ehhez nem kell tudni az életfeladatunkat, sorsunkat, semmilyen ezotér izét.
Az a feladatunk, hogy boldogan éljünk, békében önmagunkkal, családunkkal, az emberiséggel, a Földdel, a természettel. Amivel életünk során találkozunk, az a feladatunk, azt kell megoldani. Itt és most.

Hogy kit, mi tesz boldoggá, hogyan tudja megoldani a problémáit és elengedni a frusztrációit, félelmeit és sérelmeit, az egyéni. Meg kell találni, hogy mi illik hozzánk, ezért is nagyon hasznos az ilyen gyűjtő lap, mint Sanyi oldala, mindenfélével lehet találkozni.

Gyakori, hogy megrekedünk és nem jutunk tovább. Ahelyett, hogy az adott feszítő problémán dolgoznánk, pótcseledvésekbe menekülünk. Nagyon gyakori, hogy a sors, az életfeladat és karma a takaró az elcseszett életért, benne keressük a bűnbakot vagy reméljük a megoldást. De nem ott van. Az életünk és a megoldások is itt vannak és most vannak. Minden a kezünkben van és minden rajtunk múlik. Itt és most.

Azzal az erővel, amivel igyekszünk lenyomni a kínzó ügyeinket, akár felszínre is engedhetnék és megoldhatnánk. Vagy legalább hasznosan és boldogítón pótcselekedjünk. Ha már jól érezzük magunkat, a régi problémák is más színben tűnnek fel, már lehet, hogy nem is olyan megoldhatatlanok.