Önmegvalósítás.hu | önismeret, meditáció, párkapcsolat
Aditi képe
Hédinek
2009. szeptember 17. csütörtök, 23:25 | Aditi   Előzmény

Kedves vagy, de ez a te élményed. A sajnálat egyébként egy nagyjából felesleges érzelem.
Azok szoktak sajnálkozni (vagy akkor sajnálkozunk), akik nem tesznek semmit, és sajnálják hogy nem akarnak vagy nem tudnak. A sajnálatnak a világon semmi köze a másik emberhez, ezért nem szeretet. Csak egy élmény, egy töltés, az ego reakciója. Arról szól, aki sajnálkozik.

Az én reakcióm nem a sértődöttség volt, hanem a felháborodás (ami szintén az ego reakciója :), azon, hogy egy magát tudatosnak valló ember ennyire egósan nyilatkozik valamiről, ennyire nem hajlandó megvizsgálni mást, mit amiről tud (ez is az ego tulajdonsága), és ezt ennyire szarkasztikusan teszi. Miközben az ok-okozatokat nem látja.

Ha jól, ha rosszul kommunikáltam, most van esélye megvizsgálni egy másik oldalról a dolgot. És nektek is.

Nem tartom magam megvilágosodottnak.

Az hogy ki mit írt valóban le, nem számít. Aki ismeri hogyan működik a tudat, az tudja ezt. És én erről írtam. csak még nem értitek. Ez nem jelenti azt, h én több, vagy jobb, vagy nagyobb tudású lennék, mint ti. Csak azt jelenti tudok valamiről (tapasztalatilag is), amiről, látom, ti nem. De ti is segítetek azzal, amiben nektek van nagyobb ismeretetek, tapasztalatotok.

A stílusaink persze mások. De ha már ott tartunk ki hogy ír, a felháborodásom-motivált írásom még mindig kevésbé volt egós, mint a Sanyi gőgös stílusa, ami bántó és még tudatlan is (a témában). Úgy gondoltam, jobban teszem, ha szólok. Úgy, hogy észre is vegye, és megvizsgálja. Ennyi történt.

Egyébként a Plejádok ügyben nem vagyok érintett. De tudok róla. És nem csinálok úgy, mintha nem lenne.

Egója itt még mindenkinek bőven van. Ez a reakciókból is látszik. Én sem vagyok kivétel. És nekem jó nagy van...! :) De dolgozom rajta. Csakúgy, mint ti.

Már van pénzem. Bevonzottam egy olyan munkát, ami napi három óra munkáért annyi pénzt hoz, mint egy diplomás egész állásért. És csak angolul kell beszélnem egy kisfiúval. :)

Nyáron megkértem, hogy kapjak egy olyan munkát, ami átsegít a nehézségeken, amíg túlleszek a műtéten, ami könnyű, fizikailg elbírom, amit kirázok a kisujjamból (felsőfokúm, meg tanári diplomám van a szakból) és mégis sok pénzt keresk vele. Elég lehetetlen kérés volt.

DE ITT NINCS LEHETETLEN!!!

Na, akkor hogy is van ez?

Lehet, hogy mégis tudok valamit?

Vannak még ilyenek most az életemben, mert elkezdtem oldani a mélyebb blokkjaim. De arról fogalmatok sincs, eddig mennyit dolgoztam, és ha egy ilyen blokkal születsz, az mivel jár. Én mindig tettem a dolgomat. Soha nem lazsáltam.

Nekem nem azért jöttek a pofonok, mert leszartam a világot, mert nem akartam felismerni a dolgom, vagy mert beszartam. Hanem mert lezsíroztam magamnak már a születésem előtt...:) Ennek is megvannak az okai. És már ezerszer elmondtam, de még mindig nem értitek: NE ÍTÉLJ A KÜLSŐBŐL!!!!

A világ egyik legnagyobb zsenije (nemrég halt meg, valószínű eltart egy darabig még mire hall róla a világ), egy totális "kripli" volt. Olyan betegséggel született, amit nem tudott még életében oldani, de nem is ez volt a dolga. Mérhetetlen szenvedéseit azonban felszámolta a tudatában, és használta amit tudott: a szívét és az agyát. (mert egyébként teljesen béna volt, meg minden). A jövő elméleti fizikusa, csillagásza. Csináltatott egy olyan gépet (ő találta fel), ami biorezgések segítségével vitte át a gondolatait a számítógépre, és legépelte azt, hogy tudjon kommunikálni. Mert még beszélni sem tudott soha.

Megszületett, felnőtt, megöregedett és meghalt. Soha nem tudott semmit csinálni, amit egy "normális ember". De az életenegriáját tudatossággal, szívvel és elfogadással olyan magas szintű szellemi energiává transzformálta, ami még évszázadokig fogja szolgálni az emberiséget. Így lehet a "rossz" karmát "jó" karmára fordítani.

Van valami egészen halvány elképzelésed arról, hogy közben milyen lelki folymatokon mehetett át teljesen ép elmével, és lélekkel? És hogy milyen hatalmas szintű tudatosságra tett szert a mi kis pisis világlátásunkhoz képest? Miről is vitázunk??

Ilyen szellemek is születnek.

ÉS MINDENNEK MEGVAN A TÖKÉLETES HELYE ÚGY AHOGY VAN

Egyébként nagyon sokat tanítanak engem az ítéleteitek, mert az egyik legnagyobb lelki sérülésem az, hogy lebénulok, h azzal találkozom, hogy nem tudnak az emberek szeretettel fordulni felém. Talán akkor szedtem össze, amikor hat hetesen elválasztottak anyámtól, megműtöttek (fájdalomcsillapító nélkül, mert a 70-es években még azt hitték az orvosok, hogy a csecsemők nem éreznek fájdalmat), aztán várták, h túlélem e. Három hónaposan vett újra karjába az anyám. És nemrég egy meditációban az egész előjött, és elkezdtem feldolgozni. (Tapasztalt, hipno-*terápiával is foglalkozó pszichológus barátnőm segítségével, aki azt mondta, az emberek töredéke jut el idáig, hogy hajlandó legyen ilyen szintű, és mélységű blokkjainak félelmeivel szembenézni.)

Melyikőtök ismert fel ilyen szintű (születés körüli), vagy netán AZ ELŐTTI és ilyen fajsúlyú blokkot, és oldotta? Azon túl, hogy a miérteken tűnődtök, melyikőtök ÉLTE is meg az életében ezeket a félelmeket újra, és hajlandó újra és újra szembenézni vele, amíg ki nem oltódik?

Aki igen, azt onnan tudom, hogy nem úgy viszonyul, mint ti. Ezért találták ki az embernek a szenvedést, mert a másik szenvedése általában csak akkor ébreszt kegyelmet a szívében, ha már maga is átesett hasonlón. (Egyébként az agyas szöveggel reagál, h aki szenved, az hülye. Persze az ember végső soron magán segít, de a szeretet ugyanakkor nem az, otthagyod az utcán ájultan, mondván: kelj fel magad, mert a te karmád!" ) Ezt emberi gyarlóságnak hívják. Persze nem feltétlen szüksége a szeretethez a szenvedésen átesni, de kevés olyan ember él a földön, akinek ez megy. A többség általában csak értekezik róla.

A Sanyit meg nem akarom bántani, és tisztelem a tudásáért. Csak észreveszem, amikor egózik, és nem hagyom szó nélkül, csakúgy, ha más teszi. Sőt, még inkább, mert ő vezető. Tehát még fontosabb, hogy ne egózzon, mint azoknak, akik kezdők, és példának tekintik őt. De lehet, hogy ez nem is fontos annyira, és tévedek. Majd megvizsgálom. És tök jó ez az oldal. Nem szándékozom hirdetni az igémet, mert nincs is. Egyszerűen megnyilvánulok, mint ti. Amit tanultam, amit tudok, aki vagyok. Nem tudtam, hogy zárt körű. Ha az, szóljatok.

Pénz? Most alakul a kép bennem. De ezt írtam. Már van egy elképzelésem, a HOGYANRÓL. Ha majd megérik, és még érdekel, megosztom veletek. Addig is sajnos engem is köt. de már azon vagyok, hogy tudatosabban kezeljem a témát. A múltamhoz képest, már most is százszor jobb a helyzet. Sokkal többet csinálhatom azt, amit szeretek, és ingyen adhatom a tudásom, a szeretetem. És már tanítani is máshogy tanítok. Sokkal többet számít a szeretet, ami megfizethetetlen ezekben a délutánokban, mint amit angolul megtanul ez a klassz kisfiú, akinek nem ér rá az anyukája foglalkozni vele....

nincsenek véletlenek

Ha látjátok a lelki sérüléseim (reakcióim), megköszönöm, ha visszatükrözitek.

De ha szeretettel, tudatosan kommunikáljátok (nem érzelemmel, az más, és nem is közömbösen, mert az sem szeretet), az a legjobb, akkor nagyon sokat tudtok segíteni. Én is ezen vagyok!

És köszönöm a jókívánságaid, tök jól vagyok. Híztam két kilót, és elengedtem a múltam egy jó nagy részét.

És most úgy érzem, tényleg egyre inkább a helyemen vagyok!! Még nem mindig, de már nagyon sokszor!
És ez a halál kapujához képest egy jó nagy út megtételét jelenti. De még sok van hátra.

Neked is jó utazást!

Namaszte