Szoktál féltékeny lenni?

Kedves Bochecha!
Igazad van, van hárítás szaga a dolognak. Nem tudom azonosítani magam egy múltbéli életem személyiségével. Talán a mostani sem Én vagyok, csak egy személyiség. Tudom, hogy igazából sem jobb, sem bal oldala nincs egy éremnek. Hisz érem sincs. Ez csak illúzió. Engem az gondolkodtatott el, miért kapok ma pofont egy olyan dologért, amire nem emlékszem. Ha emlékeznék :

"Tudatos alázattal tudnék bocsánatot kérni, vezekelni, bűnhődni, ha tudnám ki és mi ellen vétettem."
Nem hárítanék, nem védekeznék.
Befogadnám, megélném, s ha kell talán bele is halnék.

Azt hiszem volt egy életem, amiben sokat ártottam a nőknek közvetett módon. Ma, aki csak fölöttem lehet egy szituációban, legyen az fogorvos, főnök, valamilyen úton-módon (maga sem tudja miért) visszaadja a "kölcsönt". Amióta ezt felismertem, más a fogorvosi szék, s más a munkahelyem, az életem. Szóval nem hárítok. Megyek és tudatosítom. De az ITT ÉS MOST - OTT ÉS AKKOR sokkal emberségesebb lenne. Vagy tudatossággal születni, hogy tudjam.

Az utolsó mondatod igazán a mélységemig eljutott, nagyon köszönöm!